Gallagher érsek: A béke bátorságára van szükségünk

„A béke bátorsága – mondta az érsek – ebben az igen összetett helyzetben, amelyben ma élünk, nem korlátozódik egyszerűen a tűzszünetre való törekvésre és a polgári lakosság védelmét szolgáló intézkedések elfogadására.” Ez azt is jelenti, hogy „hiszünk abban, hogy lehetséges cselekedni, mielőtt az erőszak kitörne, elutasítjuk a konfliktusok mögött húzódó embertelen logikát, mindenütt a szolidaritás és a testvériség építésére törekszünk, és rendelkezünk az ellenségeskedések leküzdéséhez szükséges lelkierővel és elszántsággal”, valamint „együttműködünk az emberekkel az igaz és tartós megbékélés érdekében”.

Rámutatva a katonai konfliktusok változásaira Gallagher érsek megjegyezte, hogy „a békét ma már nem lehet magától értetődőnek tekinteni”, és hogy „egyre nő a kétség azzal kapcsolatban, hogy a nemzetközi közösség és intézményei képesek-e fenntartani a nemzetek közötti bizalmat”.

A modern konfliktusok eltérő jellege

Az érsek a modern konfliktusok természetére összpontosítva emlékeztetett arra, hogy „illúzió lenne a békét a konfliktusok puszta hiányára redukálni”, mivel „a háború nem csupán az erőszak alkalmazására korlátozódik”. A modern, gyakran többdimenziós konfliktusok „a biztonság átfogó megközelítését” igénylik. „Figyelembe kell venni az élelmiszer-, a környezeti, az egészségügyi és a gazdasági biztonságot.

Más szavakkal, a béke megteremtéséhez igazságosságon és szereteten alapuló rend szükséges. Ez pedig a szolidaritás, a közös otthonunk védelme és a közjó előmozdítása eredményeként valósul meg.”

A békekeresés többdimenziós aspektusa mellett a konfliktusok természetének figyelembevétele is jelentős eltéréseket mutat – hangsúlyozta Gallagher érsek.

„A közvetlen hagyományos háborúkon túl ma tanúi vagyunk proxyháborúknak (olyan konfliktus, amelyben két vagy több nagyhatalom közvetett módon harcol egymással, gyakran kisebb országok vagy csoportok révén; az ilyen háborúkban a szemben álló nagyhatalmak támogatják, felfegyverzik vagy irányítják a szövetséges feleket, de közvetlenül nem vesznek részt a harcban – a szerk.); polgárháborúknak; hibrid háborúknak (ez magában foglalhatja a hagyományos fegyveres erők alkalmazását, valamint a nem konvencionális módszereket, mint például kibertámadások, információs hadviselés, dezinformáció, gazdasági nyomásgyakorlás és szabotázs – a szerk.); befagyott konfliktusoknak (olyan konfliktus, amely formálisan nem zárult le, de a fegyveres összecsapások jelentősen csökkentek vagy szünetelnek – a szerk.); elhalasztott konfliktusoknak (a konfliktus résztvevői jelenleg nem vesznek részt aktív harcokban vagy összecsapásokban, ami lehet egy fegyverszüneti megállapodás vagy ideiglenes békeegyezmény eredménye, azonban a konfliktus alapvető okai még mindig fennállnak, és a harcok bármikor újra kiújulhatnak, ha nem sikerül azokat megoldani – a szerk.); valamint olyan háborúknak, amelyek transznacionális konfliktusokká alakulnak át” – jegyezte meg az érsek, majd hangsúlyozta, hogy „a geopolitikai helyzet néha annyira összetett és polarizált, hogy bármilyen megoldás rendkívül nehézzé válik”.

Tömegpusztító fegyverek és mesterséges intelligencia használata

A modern kori konfliktusok harmadik jellemzője az új típusú fegyverek használata, ami világszerte egyre több fegyver gyártásához vezet. Különösen sok ország rendelkezik tömegpusztító fegyverekkel és használ mesterséges intelligenciát. A fejlett technológiáknak és rendszereknek ez a használata „komoly etikai aggályokat vet fel” – ismételte meg Gallagher érsek, emlékeztetve arra, hogy a Hittani Dikasztérium, valamint a Kultúra és Nevelés Dikasztériuma közelmúltban megjelent közös útmutatója, a mesterséges intelligencia és az emberi intelligencia kapcsolatáról szóló Antiqua et nova (Régi és új) kezdetű dokumentum „figyelmeztet arra a veszélyre, hogy a halálos autonóm fegyverrendszerek »kivitelezhetőbbé« tehetik a háborút”. Az érsek szerint az ilyen pusztító erő – amely nagyszámú polgári személyt sújt – ellenőrizhetetlen volta megköveteli „a nagyon komoly odafigyelést, a párbeszédet a különböző érdekelt felek között, és az

eltökélt szándékot egy olyan szabályrendszer elfogadása mellett, amely lehetővé teszi számunkra, hogy határozott előrelépést tegyünk a globális demilitarizáció felé, a népek közötti bizalom kiépítésén is dolgozva”.

A biztonság új megközelítésének szükségessége

Legvégül Gallagher érsek „a biztonság új megközelítésének” szükségességére mutatott rá egy „teljesen új szellemiségben”, ahogy azt a II. Vatikáni Zsinat is megfogalmazta. Ennek a megközelítésnek elsősorban erőszakmentesnek kell lennie. „Arról van szó, hogy folytatni kell a modern időkben tett erőfeszítéseket, hogy kizárjuk a háborút mint eszközt a nemzetközi viták megoldására, mindig az erőszakmentességet részesítve előnyben.”

A Szentszék államközi kapcsolatokért felelős titkára megjegyezte, hogy az Egyházban már a középkorban is megvoltak az erőszakmentesség elkötelezett szószólói. A korabeli pápák pedig

szigorúan elítélték a háborút, mindenféle háborút, még az »igazságos háború« koncepcióját is,

amelynek erkölcsi kereteit Szent Ágoston és Szent Tamás határozta meg a maguk idejében”.

A nemzetközi humanitárius jog betartásának szükségessége

Másodsorban ez a teljesen új szellemiség a háború megítélésében „komoly vizsgálatot követel annak érdekében, hogy a harcok közepette betartsák az emberi méltóság és integritás védelmét célzó jogi keretrendszert”, nevezetesen a nemzetközi humanitárius jogot.

Lényeges, hogy a humanitárius jog megőrizze az őt megillető helyet az ellenségeskedések közepette, függetlenül a konfliktus típusától.

Valóban, a polgári lakosság és a katonák védelmét a meglévő szabályozásnak kell biztosítania, amit a társadalmi lelkiismeret által diktált humanitárius elvek inspirálnak” – tisztázta az érsek, és sajnálatát fejezte ki, hogy az elmúlt hónapokban „különböző kontextusokban és a legutóbbi konfliktusokban a nemzetközi humanitárius jogot gyakran elhanyagolták, néha látszólag szándékosan”.

Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy az atrocitások számának növekedése is része annak a tendenciának, amely az erőszak bagatellizálódásához vezet számos konfliktusövezetben. „Az emberi jogok és a hadviselésre vonatkozó törvények megsértése olyannyira általánossá válik, hogy néha egyszerűen elkerülhetetlennek tekintik.” Ugyanakkor

nem lehet valódi és tartós béke, de még csak »igazságos« béke sem, ha ezt a humanitárius jogi keretrendszert nem tartják tiszteletben”.

Az emberi méltóság értelmének keresése és újrafelfedezése

A humanitárius jog elveinek teljes körű alkalmazásához fel kell ismerni a valóságban bekövetkezett változásokat is, főleg a konfliktusok egyre összetettebbé válását. E konfliktusokban már nem feltétlenül csak állami szereplők vannak, hanem különféle fegyveres csoportok és magánhadseregek is.

Egyfelől szükség van a jogi keret és alkalmazási módjának átalakítására, másfelől azonban „ez önmagában nem elegendő, hiszen újra fel kell fedeznünk – mind személyesen, mind közösségileg – azokat az alapvető etikai elveket, amelyeknek minden konkrét cselekedetünket irányítaniuk kell, még olyan körülmények között is, amelyek néha nagyon megnehezítik a mérlegelést”.

Az emberi méltóság jelentésének, valamint azoknak a morális elveknek a keresése és újrafelfedezése, amelyek emberi közösségünk alapjául szolgálnak és összekötnek minket a politikai, kulturális vagy vallási különbségeinken túl, és az azokhoz való ragaszkodás bátorságot igényel, és ez a valódi béke megteremtésének és a harmonikus nemzetközi rend megteremtésének is a feltétele”

– zárta beszédét Paul Richard Gallagher érsek.

Fordította: Hollósi Judit

Forrás és fotó: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége

Magyar Kurír