Ha virágzik a pálos rend, akkor virágzik a magyar nép is – A magyar alapítású rend erdélyi ünnepe

A Szent István-kápolnában tartott szombat esti szentmise a gyermekek megáldásával kezdődött. Ez a pálos hagyomány a Remete Szent Pál ereklyéjét őrző budaszentlőrinci pálos kolostorban történt csodás gyermekgyógyulások emlékét őrzi.

A remeteszentek Isten barátai – erről beszélt homíliájában Darvas-Kozma József csíkszeredai esperes plébános, pálos konfráter, a szentmise főcelebránsa. – Remete Szent Pál thébai származású gazdag családban született, szüleit korán elveszítette. Sógora azzal fenyegette, hogy keresztény hite miatt feljelenti, ha nem adja át neki a család vagyonát. A keresztényüldözés idején a hitéhez ragaszkodó Pál ezért inkább a sivatagi hegyek magányát választotta. „Hatvan évig élt a világtól félrevonulva, belemenekült az életszentségbe, egyedül volt Istennel. A mai rohanó világban nagyon fontos, hogy az ember meg tudjon állni, és ne a stressz korlátai között rohanjon. Kissé meditáljon, elmélkedjen az élet értelméről. Minden meditációnak a végén találkozni kell Jézus Krisztussal.

A pálos rend meditáló rend, elmélkedő, monachus rend. Ide, a Hargita csendjébe az emberek sokszor eljönnek, mint ahogy annak idején a remeték is a sivatagba, a csendbe vágytak”

– fogalmazott a szónok.

Az életszentségre törekvés és Isten iránti elkötelezettség Boldog Özséb mai követőit is jellemzi. Az ünnep keretében a hargitafürdői pálos kolostor lakói, Bátor Botond atya és Szűcs Imre testvér is megújította rendi fogadalmát.

Arról, hogy milyen adományt, szolgálatot adott a Szentlélek Úristen a világtól visszavonultan élő és életüket Istennek szentelő remeterendeknek, a vasárnapi szentmise főcelebránsa, Tamás József nyugalmazott püspök, pálos konfráter beszélt. Elmondta: ezek az adományok a pálos rend szabályzatában is megtalálhatók. A remeteélet a korai kereszténység idején új színt hozott a lelkiségbe. Első megélője Remete Szent Pál volt, aki a 3. század második felében és a 4. század első felében élt, amikor a Római Birodalom területén újra keresztényüldözések voltak. Remete Szent Pál lemondott mindenről, átadta örökségét az őt zsaroló sógorának, és a hegyek közé vonulva hosszú életében Istennel való kapcsolatát ápolta. Hozzá hasonlóan cselekedett a kanonokká választott esztergomi Özséb is, amikor találkozott a Pilisben élő remetékkel. Olyan hatással volt rá a remeték élete, hogy vagyonát szétosztotta, és a pilisi hegyekbe vonulva ő is remeteként élte életét. Később közösségbe hívta a Pilisben élő remetéket, szerzetesrendet alapított, de megtartotta a remeteéletet mint a pálos szerzetesrend egyik adományát, kincsét.

Minden embernek szüksége lenne időközönként elvonulni a csendbe, magányba, a világ ügyeiből hátrahagyva Istennel tölteni időt, ezzel biztatást nyerni a mindennapi munkához, küzdelmekhez – hangsúlyozta a püspök, és hozzátette: a másik adomány a vezeklés, a közbenjárás. Ez volt Boldog Özséb indoka is, amiért a remeteéletet választotta. Úgy érezte, hogy népéért ezzel tud a legtöbbet tenni: elvonulva a világtól böjtölt, imádkozott, engesztelt, és a tatárdúlások idején közbenjárt sokat szenvedő népéért. Ez azóta is a pálosok karizmája, amely által közbenjárnak Istennél népünkért.

„Ha virágzik a pálos rend, akkor virágzik a magyar nép is!” – Pázmány Péter kijelentése kapcsán Tamás József püspök hangsúlyozta: „Milyen nagy szüksége van magyar népünknek erre ma is, hiszen ez az esztendő meglepetéseket hozhat számunkra. Döntés elé kerül a népünk, választania kell: a kitaposott úton jár, amelyre Szent István állította népünket és szentjeink is irányt mutatnak, vagy rátér az új pogányságra, amelyet a liberális világ állít, és olyan természetellenes dolgokat próbál rákényszeríteni az emberekre, ami a pusztulásba fogja vinni őket. Lehetőségünk van beleszólni a hogyan tovább kérdésnél, és sokat kell engesztelni, vezekelni, a Jóistent kérni, hogy az igazság győzedelmeskedjen és népünk azon az úton haladjon tovább, amelyre nagyjaink állították.”

Harmadik adományként a Boldogságos Szűzanya sajátos tiszteletét emelte ki a szónok, hiszen aznap volt a Remeték Királynőjének ünnepe is. A Szűzanya tiszteletére három fontos indok is van: ő a csendben imádkozó, elmélkedő embereknek igazi példaképe. Ugyanakkor önátadást is mutatott, elfogadva Isten akaratát átadta magát Istennek. Ezt az Isten szolgálatára való önátadást a pálosok fogadalomtétele is tartalmazza. A harmadik indok a közbenjárás, amely szintén a pálosok egyik karizmája. Ebben is példakép a Szűzanya, hiszen Jézus első csodája édesanyja kérésére történt.

„A szerzetesek közbenjárásával sok csodát tett a történelemben, és reméljük, hogy most is tesz majd az Úr Jézus értünk, akik fohászkodunk, könyörgünk hozzá. Mi is a mai napon ezzel a pálos lelkiséggel szeretnénk töltekezni, hogy szeretjük Istent, embertestvéreinket. Lelkünk üdvössége érdekében mi is sok szép dolgot tudjunk megtenni, tudjuk magunkat is Isten és embertásaink szolgálatába állítani” – zárta ünnepi prédikációját Tamás József püspök.

A pálosok két évszázad után, 2013-ben térhettek vissza Erdélybe. 2014 januárjában szentelték fel a hargitafürdői kolostorukat. Bátor Botond pálos szerzetes a hargitai pálos életről elmondta: „Hargitafürdő alapjában véve a pálos lelkiséghez elég közelálló hely, merthogy csendben is tudunk lenni, ugyanakkor a lelkipásztori szolgálatot is bőségesen el tudjuk végezni, hiszen sokan jönnek ide, illetve mi is elmegyünk, bekapcsolódunk a térség életébe. A hegy nyújtotta »magasság« is sokat jelent, valahogy tényleg úgy érzi az ember, hogy közel van a jó Istenhez.”

Szűcs Imre testvér is otthon érzi magát a Hargitán. „Nagyon jó érzés, s nagyon jó a kapcsolatunk a hívekkel, valamint egy nagyon csöndes hely, úgyhogy alkalmas pont a remeteéletre. Nagyon megszerettem. Felvidékről jöttem, Balassagyarmaton születtem, egy palóc kis faluban laktam, ehhez hasonló falusi környezetben nőttem fel. Ez is egy picike kis falu, úgyhogy számomra ez nem volt újdonság.”

A Csíkszeredához tartozó Hargitafürdőnek kétszáz állandó lakosa van. Turistavonzó településrész, és a helyiek, illetve turisták mellett a környékről is sokan jönnek, hogy részt vehessenek a pálosok ünnepein.

Forrás és fotó: Csúcs Mária/Romkat.ro

Magyar Kurír