Hangokká formált misztérium – Virágh András Gábor és Az Év Komolyzenei Műve

Annak a himnusznak, amelyből Virágh András Gábor komponált oratóriumot. Az Artisjus immár 26. alkalommal díjazta a legkiválóbbnak ítélt kortárs zeneszerzőket, és Az Év Komolyzenei Műve címet idén ez az alkotás nyerte el. Az orgonaművész zeneszerzővel a a teremtés, az alkotás rejtelmeiről beszélgettünk.         

– Kiskorom óta bennem élt a zeneszerzés; korábban kezdtem hangjegyeket firkálgatni, mint zongorázni tanulni. A szívem mélyén mindig is ez érdekelt a legjobban. Nagy műveket játszani olyan, mint más gyermekét nevelni. Lehet persze nagyon szeretni, de

egy saját mű – még ha nem is közelíti meg Bach színvonalát – olyan, mint a saját gyermek: megfogan, látom fejlődni, alakulni, felnőni… Mindennél erősebb kötelék.

A zenész felmenőimnek is köszönhetően rajongtam megannyi zeneszerzőért, és én is szerettem volna a saját alkotásaimmal olyan hatást kiváltani az emberekből, amilyet azok a zeneszerzők váltottak ki belőlem. Aztán mégis az orgonistaságom kezdődött előbb, a zeneszerzői énem később érett be, mint a hangszeres. Egy negyvenegynéhány éves komponista fiatalnak számít, hangszereseknél a huszonéves az ifjú generáció.

Pályafutásom során párhuzamosan foglalkoztam mindkét iránnyal, és e két elfoglaltságom exponenciálisan növekvő tendenciát mutatott. Az orgonálás talán „látványosabb”, ugyanis egy szólókoncert megszervezése sokkal könnyebb, mint zeneszerzőként egy nagyzenekari mű bemutatása. Jóformán mindennap gyakorlok, nem tudnám elképzelni az életemet orgona nélkül, de az utóbbi években egyre hangsúlyosabbá vált számomra a komponálás. Megvolt a pozitív szakmai visszajelzés is: 2017-ben Erkel Ferenc-, 2022-ben Bartók–Pásztory-díjat kaptam, 2020-ban és idén pedig Az Év Komolyzenei Műve díjjal tüntettek ki. Nagy örömömre a Mátyás-templomban tavaly március 6-án bemutatott oratóriumom, a Pange lingua nyerte el ezt a megtisztelő címet.

– Korábban a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) hároméves alkotói ösztöndíjában is részesült. Milyen mű született ez idő alatt?

– A Genesis teremtéstörténeti oratórium. Ez a nagyszabású, héttételes – vegyes kart, szólistákat és énekkart foglalkoztató – alkotás a latin nyelvű Vulgata szövegének felhasználásával készült, továbbá „áriaként” bedolgoztam a darabba három, Aurelius Prudentiustól, Nagy Szent Gergelytől, illetve Beda Venerabilistól származó himnuszt is, amelyek költői festőiséggel illeszkednek az egyes napokhoz. A mintegy hetvenperces műben a narrátor tenor, Isten basszus hangon szólal meg. Azért választottam ezt a témát, mert passióból, rekviemből számos alkotás létezik, de

Haydn népszerű oratóriumán kívül alig találunk olyan művet, amely Mózes első könyvét, a teremtés hét napját dolgozná fel. Mindig érdekelt a „semmiből valami” létrejötte, hiszen már maga a komponálás is hasonló folyamat.

Megírtam, örülök neki, de most kicsit pihentetem a darabot, hogy később újra elővéve tudjam frissíteni, átdolgozni. Az MMA hároméves ösztöndíja alatt egyébként a Genesisen túl még vagy húsz művet írtam.

– Egy ifjú zeneszerzőkből álló közösség tagja. Ebben a körben segíteni tudják egymást?

– Felfedezve a „piaci rést”, 2017-ben alapítottuk meg a Studio 5-öt. Hét-nyolc éven át nagyon intenzíven működött ez az alkotói csoportot. Legutóbb idén januárban volt közös koncertünk a Liszt Ferenc Kamarazenekarral. Az alapítók közül Kutrik Bence és Bella Máté a mai napig tag, csatlakozott hozzánk Kecskés D. Balázs, illetve legutóbb a mentorprogram keretében Dobri Dániel. Az alapelveink azonosak, de mindannyian másféle zenét írunk. Sokat nyújtott számunkra ez a társulás: tematikus koncerteket szerveztünk, számos új művünket mutattuk be, valamint az irodalmat, a képzőművészetet és más vizuális műfajokat is társítottuk a hangversenyeinkhez. Például Varró Dániel költővel és Szentpáli Roland tubaművésszel is volt közös estünk; 2022-ben a Liszt Ünnep részeként a Müpával karöltve rendezhettünk jubileumi koncertet Liszt másképp címmel. Erre az alkalomra, Liszt ihletésére írtam a Spectre című zongoraművemet.

– Gyakorló egyházzenészként, orgonistaként a témaválasztásában szerepet játszik a spiritualitás, vagy a komponálás terén beláthatatlan a horizont? 

– Minden érdekel. A zeneiségem valahol az „egyháziból” fakad, Johann Sebastian Bachtól a kortársakig sokan hatottak rám, de ez semmilyen módon nem szorít keretek közé.

Természetesen nem törekszem arra, hogy egy szaxofon–zongora darabnak vallási utalásai legyenek, de az első meghatározó zenei élményeim mégiscsak a szakrális közegből fakadtak.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már több mint egy évtizede szinte kizárólag felkérésre komponálok, így főleg azzal foglalkozom, amivel megbíznak. Az Operaház francia évada kapcsán Kocsár Balázs karmester, az Operaház akkori főzeneigazgatója rendelt tőlem egy darabot; a Les couleurs des vagues (A hullámok színei) című hegedűverseny premierjére – Kállai Ernő szólójával – végül 2022-ben kerül sor. Írtam már kisoperát, számos szóló- és kamaraművet, zenekari darabokat, köztük a csillagképre utaló, szimfóniaszerű Aquilát. Versenyműveim közül a legutóbb egy kettősversenyemet, a Roundot – Masanori Sugano és Fülei Balázs zongoraszólójával, a Budapesti Vonósok közreműködésével – február 23-án a Zeneakadémián mutatták be. A vegyes karra és orgonára írt Ave Mariámat június 3-án a Szent István-bazilika Farkasházi Dávid vezette kórusa szólaltatta meg. Mindenre nyitott vagyok, legfeljebb nem mindenre mondok igent. 

– A Pange lingua Aquinói Szent Tamás szövege, az Oltáriszentségtől szóló himnusz…   

– Az ötven éve működő, jubileumát Budapesten ünneplő Nemzetközi Kodály Társaság elnöke rendelte tőlem ezt a darabot. A Pange lingua egy negyedórás oratorikus mű szoprán szólóval, női karral és – a Mátyás-templom adottságaihoz igazított – harminchárom fős kamarazenekarral. Habár a zenekar nem nagy létszámú, de engem – ahogy korábban említettem – a keretek sokkal inkább inspirálnak, mintsem gúzsba kötnek. A zenei anyagot is úgy találtam ki, hogy a zeneművet hallgatva semmilyen szempontból ne érződjön „redukálás”. Kovács Zoltán mariológus atyától kaptam meg a himnusz szó szerinti fordítását, és ennek szellemében komponáltam meg a latin szöveget.

A Magyar Kodály Társaság akkori elnökének, Vas Bencének az volt a kérése, hogy a mű valamilyen módon kapcsolódjon Kodály örökségéhez. Kodály Zoltánnak pedig van egy Pange lingua-ciklusa. Nagyon szeretem ezt a himnuszt, ami – az említett teremtéstörténethez hasonlóan – nincs „túlhasználva”.

Megragadott a szöveg mondanivalója, ritmikája, a versszakok „zenei karaktere”.

Úgy éreztem, hogy erre fel tudok építeni egy oratorikus művet. A bemutatón a szoprán szólót Csővári Csilla szólaltatta meg, a Pécsi Tudományegyetem Kórusát és Zenekarát Lakner Tamás vezényelte. Külön öröm volt számomra, hogy az ősbemutatót a Bartók Rádió is rögzítette.

– Mit tervez, mi lehet a következő darab?

– Rendszeres a zenei szolgálatom a bazilikában, félállásban tanítok a Zeneakadémián, koncertezek, és a szabad időmben komponálok. Rengeteg a teendőm, ennek ellenére negyvenegy évesen először érzem, hogy végre „levegőt kapok”. Igaz, már nem is tudnék „tizenhatórázni”. Talán most kezd megtérülni a sok befektetett energia, beérni az elmúlt évtizedek megfeszített munkájának gyümölcse. A teremtéstörténet már tizenéves korom óta foglalkoztatott, így a Genesis egy régi álom megvalósulása volt. A közeli és távoli jövőben számos komponálási és előadói felkérésnek fogok eleget tenni, miközben túl a negyedik x-en részem lehet abban, hogy kedvezőbb körülmények között élem a mindennapjaimat.

Fotó: Fábián Attila; Labancz Viktória

Pallós Tamás/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2026. június 21-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.