Haza, a te békédbe – Utolsó útjára kísérték Placid atyát Pannonhalmán

Megszentelt élet – 2017. február 3., péntek | 18:27

Szentmisében vettek búcsút Olofsson Károly Placid atyától február 3-án Pannonhalmán szerzetestársai, hívei, tanítványai és barátai.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A temetés szertartása keretében Várszegi Asztrik főapát a kereszt jelével megáldotta és a keresztség vizével hintette meg az urnát.

Pintér Ambrus bencés szerzetes szentbeszédében az evangéliumhoz kapcsolódva párhuzamot vont az agg Simeon és Placid atya élete között. Azt a képet idézte a hívők elé, amikor a hajlott hátú Simeon elindult a templomba. Mit láttak a jeruzsálemiek? Simeon most másként ment, de ezt a jeruzsálemiek aligha látták. A templom fiatal papi tisztségviselői, akik a törvény szerinti szertartást végezték, talán észre sem vették a fiatal párt a gyerekkel. Simeonban is csak egy embert láttak, akinek múltja van, jövője alig. Nem értették, hogy a jövő felé megy, és a jövő megtalálását a gazdag múltja teszi lehetővé – mutatott rá a szónok. „Fontos a jelent nézni, de ezt akkor tudjuk komolyan venni, ha komoly múlt és Isten végtelen jövője veszi azt közre. Tudjuk-e mi így nézni a jelent?” – vetette fel a kérdést a hívő közösségnek.

„Placid atya már régóta a legidősebb rendtársunk volt, az az ember, aki mögött már fiatalon is gazdag múlt állt, és egyre gazdagodó élete a jövőre mutatott. Teljes személyiségében Isten jövője felé mutatott.” Pintér Ambrus felidézte, amikor a bencés szerzetest elhurcolták a kommunizmus idején: „Akkor emberi szemmel nézve véget ért az élete. De ő Isten kezében tudta magát, és ezért tudott reményt adni a kétségbeesett embereknek, évtizedeken át tudta erősíteni őket a hitben” – mondta a szónok. „Véget ért az emberi múlt, elkezdődött Placid atya örök élete Isten végtelen jövőjében. Isten mindenkinek végtelen jövőt szán, ebből legyenek gazdagok a jelen napjai” – buzdított szentbeszédét zárva.

Várszegi Asztrik főapát búcsúbeszédében Placid atya évszázadot átfogó, tanúságtevő életéért adott hálát. „Sokat kell megköszönnünk” – fogalmazott a főapát. – Azt a kegyelmet, hogy Placid atyának nemcsak a hit ajándéka adatott meg, hanem az is, hogy szenvedjen Krisztusért. Ez a szenvedés nem haladta meg erejét, mert mellette állt Isten.” Várszegi Asztrik felsorolta ennek a gazdag életnek az ajándékait: a papságból fakadó szolgálatot, a bölcs tanítást, a lelkiismeretességet, a szó meggyőző erejét, a derűt, a túlélést tanító szabályokat, a hűséges szeretetet, az imádságokat. A főapát Isten bocsánatát kérte, hogy Placid atya szabadulásakor a rendi közösség nem tudta visszafogadni őt Pannonhalmára. „Ezt külső befolyásra tettük, mégis a gyengeség jele volt” – fogalmazott.

A szentmise végén a Salve Regina elhangzása után a közösség végső búcsút vett a rendtárstól, és csendben, imádkozva kísérte utolsó útjára Placid atyát a Boldogasszony-kápolnához, a bencések nyughelyére.

Olofsson Károly Placid OSB életének 101., szerzetességének 84., áldozópapságának 78. évében, a betegek szentségével megerősítve, 2017. január 15-én hunyt el.

A Pannonhalmi Főapátság által közzétett dokumentum alapján Placid atya így írt magáról, összefoglalva életét:

„Született Rákosszentmihályon 1916. december 23-án. Középiskoláját a Budapesti Bencés Reálgimnáziumban végezte. Érettségi után 1933-ban belépett a pannonhalmi bencés rendbe. A teológiát Pannonhalmán végezte. Magyar–német bölcseleti tanári diplomáját Pannonhalmán, Münchenben és Budapesten szerezte meg. 1940-ben doktorált a budapesti Pázmány Péter Egyetemen magyar irodalomból.

1939-ben szentelték pappá Szombathelyen. Utána egy évig káplán volt Győrszentivánban, majd egy évig tábori lelkész a komáromi és az érsekújvári hadikórházban. Ezt követően a soproni, a pápai és a budapesti bencés gimnáziumokban tanított. 1946 tavaszán azonban letartóztatták. Előbb az Andrássy út 60.-ban, majd a Markó utcai börtönben volt, s végül a megszálló szovjet hadsereg budapesti hadbírósága több év kényszermunkára ítélte a Szovjetunióban levő politikai foglyok számára készült Gulág rabtelepeken. 1955. november 25-én térhetett haza, de Pannonhalmán nem kapott lakhatási engedélyt. Édesanyjával élt Budapesten. Két éven át fűrészgéppel dolgozott betanított munkásként, majd kórházi mosodavezetőként húsz évig, s mint ilyen került nyugdíjba 1977. június 1-jén. Közben természetesen – ahogy lehetett – triduumokat, lelkigyakorlatokat tartott sok helyen az országban, de eljutott Pozsonyba, Kárpátaljára és Csíksomlyóra is. Később a budai Szent Imre-templomban kisegítő lelkészként lelkipásztorkodott.”

Placid atya így vallott életéről: „az életem mindig többet kívánt tőlem, mint amire képes voltam”, és „a Jóisten mindig mellettem állt, s nemegyszer csodálatosan segített”.

Placid atyát 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki. 2003-ban neki ítélték a Parma Fidei – Hit Pajzsa kitüntetést, 2005-ben Magyar Örökség, 2006-ban Pro Ecclesia Hungariae díjjal ismerték el. 2010-ben vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2016. október 23-án pedig Magyar Becsület Rend kitüntetést kapott páratlanul hosszú és példaadó életútja elismeréseként, és azért a „reményt adó derűért”, amellyel megélte élethivatását a legembertelenebb körülmények között is.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria