Híd az ég és föld között – A szabadkai székesegyház felszentelésére emlékeztek

Fazekas Ferenc püspök a szentmise elején hangsúlyozta, hogy a szentmisét mindazokért mutatják be, akik építették és eddig dolgoztak, akik most is tesznek a székesegyházért, és azokért, akik ma is fenntartják azt.

„A hit, amelyet hordozunk, nem korlátozódik a térre. Krisztus üdvösségének misztériuma az időben történik, vagyis most. És nemcsak most és az időben, hanem itt. Az ember tér nélkül, állandó hely nélkül is megéli hitét, de hajléktalanként, vándorként ugyanígy.

A kereszténység nem az eszme hite, hanem a megtestesülésé. Isten betért a térbe, belépett a mi terünkbe. Tehát »Az Ige testté lett és közöttünk lakott.« Ezért a hitünknek szüksége van az »itt«-re, szüksége van térre. Szüksége van helyre, ahol az Igét hallgatják és az eucharisztiában ünneplik.

Ezért van szükségünk templomra – helyre, térre, ahol különleges módon találkozunk Istennel” – mondta Dragan Muharem prépost szentbeszédében.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy idén emlékeznek a templom alapköve letételének 253. évfordulójára, valamint arra, hogy 58 éve vált az Avilai Szent Teréz-templom a Szabadkai Egyházmegye székesegyházává. Az épületet az alapításának 200. évfordulójához kapcsolódó felújítás után, 1973. október 14-én ünnepélyesen újraszentelték, 1974-ben pedig VI. Pál pápa basilica minor rangra emelte. Ahogy a szónok mondta: „Nemcsak szeretetből, hanem teológiailag is jogosan nevezzük ezt a templomot a Szabadkai Egyházmegye minden temploma anyjának.”

„Anyának nevezzük azért, mert életet ad, nem a saját törekvéséből, hanem megszentelése erejével, amelyet éppen ünneplünk. E megszentelés erejéből, ebben a térben, ebben a székesegyházban születtek püspökeink. E püspökök szenteltek minket, papokat, és ezek a papok küldettek az egyházmegye plébániáira; és e megszentelés erejével ők szentségekkel szentelik meg a gyermekeket, fiatalokat, házaspárokat, családokat, időseket, haldoklókat… Így válnak házaink is az Egyház részévé, azaz megszentelt térré. És hol kezdődött minden? A székesegyházban. Itt kezdődött minden, és az egyházmegye legtávolabbi templomában, legtávolabbi házában is tükröződik e szent hely szikrája” – hangsúlyozta Dragan Muharem prépost.

„Nem fogjuk kiemelni e templom szépségét, művészi értékét. Nem fogunk beszélni sebeiről, ráncairól, mert ilyen sebhelyesen is szép, továbbra is életet nyújt, továbbra is megszenteli gyermekeit. Ezért ma egész egyházmegyénk hálát ad Istennek a keresztény hit ajándékáért ennek az épületnek a megszentelése által. Legyen továbbra is híd az ég és föld, Isten és ember között” – zárta prédikációját.

A szentmise ünnepélyességét Miroslav Stantić karnagy vezetésével a székesegyházi Albe Vidaković kórus emelte énekes szolgálatával.

Forrás: Szabadkai Egyházmegye

Fotó: Vedran Jegić

Magyar Kurír