Hit és értékek a munkahelyen – Pódiumbeszélgetés a pannonhalmi főapát részvételével

Süveges Gergő műsorvezető a munkáltatók képviselte kultúráról kérdezte az EgyüttHATÓ Fesztivál keretében szervezett beszélgetés résztvevőit, akik annak is igyekeztek utánajárni, milyen alapvető értékek kellenek egy szervezet fennmaradásához. Az alábbiakban Hortobágyi T. Cirill OSB főapát a pródiumbeszélgetés során elhangzott gondolataiból olvashatnak részleteket.

A főapát rávilágított: fontos ugyan a vállalati-működési kultúra, de a Pannonhalmi Főapátságban sokkal fontosabb, hogy legyen egy misszió, egy küldetés, amely az egész szervezetet áthatja. A főapátság ugyanis sokféle szolgálatot, sokféle működési modellű szervezetet fog össze – a profitorientált cégektől az alapítványokon át a költségvetési forrásokból működtetett iskolákig.

A sokféleségből adódó változatos szervezeti kultúrát megelőzi azonban a misszió, az az egyéni és közösségi küldetéstudat, amely nélkül sem az egyes munkatárs, sem az adott szervezeti egység nem működne jól.

A bencés közösség küldetése másfél ezer éves jelmondatukban ölt testet: ora et labora, azaz imádkozzál és dolgozzál. A tulajdonosi és fenntartói jogokat birtokló szerzetesközösség összekovácsoló ereje ugyanez a küldetéstudat. A misszió átível a barátságokon, emberi életeken és évszázadokon, így jelentősebb összetartó erő. Ha vannak törések, kudarcok, akár ember-ember, akár szervezeti egységek, közösségek között, a küldetéstudat képes ezeket áthidalni, és a közös cél felé fordítani ismét a figyelmet – fejtette ki Hortobágyi T. Cirill.

Süveges Gergő felvetette, hogy a misszióra való hivatkozással sajnos vissza is lehet élni, hiszen ha megérinti az embert a küldetés, akkor elvárás lehet, hogy fele pénzért is vállalja el a munkát. A missziós tudat ugyan „mindent visz”, de visszaélni nem lehet és nem szabad vele – mondta a pannonhalmi főapát, kifejtve, miért nem érdemes.

A változások törvényszerűsége

Egy több mint ezer éve fennálló közösség ugyanis rengeteg krízist, változást és változtatást él át. A Pannonhalmi Főapátság története során nyolc nagy hullámhegyet élt át és ugyanennyi hullámvölgyet élt túl. A hullámzásnak van egy jól átlátható törvényszerűsége. Minden a karizmával indul, amikor az alapító, az újító, a változtató vezető lendülete, belső meggyőződése, személyi kisugárzása már az induláskor egyértelművé teszi, hogy mit kell tenni. Az első szerelem, egy cég elindítása hasonlatos időszak ehhez. Mindenki lelkesen csatlakozik. És egy idő után a karizmához felnövekszik a cél. Ahogy haladunk előre, ahogy fejlődik a szervezet, meg kell fogalmazni, ki kell mondani, mire szövetkezünk; mit akarunk elérni, megvalósítani. Mert bizony idővel már lankadhat a figyelem, az elkötelezettség. Végül a cél eléréséhez vezető út, az eszközök meghatározására is szükség van, így keletkeznek a regulák, szervezeti és működési szabályzatok, családi szokások – hangzott el a beszélgetés során. – Amikor egy szervezet, egy kapcsolat a „csúcson van”, akkor harmóniában látjuk ezt a három összetevőt: karizma – cél – szabályozások.

A hanyatlás éppen a karizma elhalásával kezdődik. Hiszen a belső lendületet lehet legelőbb elveszíteni.

Jó célért lehet egy darabig akár halványodó belső motivációval is küzdeni. Meggyőzzük magunkat a cél fontosságáról, és csináljuk tovább. Ha viszont már csak a megszokások maradnak, amikor alig emlékszünk már, hogy mire való az a szabály, amelyet meghoztunk, olyankor nagyon közel a teljes pusztulás. De a megújulás útja, lehetősége – azaz kikerülni egy hullámvölgyből a karizma ismételt felfedezése által – reális lehetőség.

Süveges Gergő kérdésére, hogyan, milyen közös alapokon működnek együtt munkatársként a szerzetesek és a laikusok, Hortobágyi T. Cirill kifejtette, hogy a szervezeti kultúrát Pannonhalmán a négy ősi szerzetesi erényhez kapcsolják, ebből épül a lelki háttér: az imádság és a munka harmóniája.

Engedelmesség

Az első erény az engedelmesség. Ez nem egy katonai kategória, amely a gondolkodás, mérlegelés nélküli feltétlen engedelmességet jelöli. Szent Benedek úgy álmodta meg a szerzetesközösség életét, hogy a tagok nem saját fejük szerint alakítják életüket, hozzák meg döntéseiket, hanem az apát és a közösség közbeiktatásával. Adódik a kérdés: Nem adunk-e fel egy ilyen életforma során önmagunkból valami fontosat, vagy akár még önmagunkat is? Nem fognak mások olyan mintákba préselni, ami nem én vagyok? Ám a szerzetes engedelmessége nem a gondolkodás nélküli parancsteljesítés, sokkal inkább az együttműködési készség és a másik iránti nyitottság különleges elegye.

Alázat

A második erény az alázat, amelyről ismét negatív jelentéstartalmú dolgok juthatnak először eszünkbe, például az alázatoskodás vagy a megaláztatás. Ám ennek is alapvetően más a tartalma: nem az az alázatos ember, aki szemlesütve jár-kel az utcákon, hanem aki az önismeretben eljutott egy szintre, megismerte magát, és el is fogadta adottságait. Úgy is mondhatjuk, hogy kiengesztelődött önmagával.

Kiengesztelődött énjével van jelen a közösségben. Túlkompenzálásaival vagy kisebbrendűségi érzéseivel nem terheli sem önmagát, sem a többieket.

Az alázat erénye másnéven tehát helyes önismeret, elfogadott énkép.

Jó buzgóság

A harmadik erény a jó buzgóság. A közösségben ez a kreatív tettrekészséget jelenti, azaz tevékeny életet a jó cél érdekében, jó eszközökkel. Az ellentéte ennek nem a passzivitás, mint amikor valaki csak van, mint szobanövény a sarokban. Mert bizony létezik a keserű lélekből fakadó rossz buzgalom is! – írja Szent Benedek. Amikor valaki hajt, hogy a saját eredményeivel kérkedjen, ez a lelkület szétzilálja, nem építi a közösséget. A jó buzgalommal megáldott ember viszont teljes személyiségével ott van a közösségben, és azon dolgozik, hogyan lehetne jobb mindenkinek, hogyan lehetne hatékonyabb a szervezet.

Hallgatás

A negyedik ősi erény a hallgatás, az odafigyelés a másik emberre, az eseményekre. Az építő, befelé forduló csend, hogy megálljunk. Azért kell csendben lenni, és hármat hátralépve reflektálni önmagunkra, a másik emberre, a környezetünkre, mert különben nem ismerjük fel, hol kuszálódtak össze a dolgok, hol siklott félre egy kapcsolat. Nem lehet, nem szabad csak a részletekben elveszni. A csend szükséges a diagnózishoz, és jó diagnózis nélkül nincs helyes korrekció, nem létezik eredményes terápia. Ha kifinomult figyelemnek nevezzük a hallgatást, amely a csönd révén alakul ki bennünk, máris közelebb vagyunk a lényeghez.

Állandóság

A munkatársakat, szerzeteseket is állandóan emlékeztetni kell a négy erény alapvető mivoltára, hiszen a szervezeti kultúra ezeken alapszik. Mindezen erények nemcsak egy egyházi vagy szerzetesi közegre vetíthetők ki, mert ha egy közösségnek van irányultsága, a munkának és a közös életnek stabil kultúrája van, akkor kialakulhat egy olyan (munka)környezet, amely alapvetően békés és örömteli a tagok számára.

Egy évezred fennmaradásának titka talán a változásra, változtatásra való képességen múlik. Úgy, hogy megőrizzük az egészséges hagyományt, gyökereinktől nem szakadunk el, de kövületté, múzeummá sem válunk, mert képesek vagyunk megújulni, változtatni, alakulni, azaz reagálni a kor kihívásaira. Együttműködésre készen, önmagunk valóságát elfogadva, kifinomult figyelemmel és kreatív tettrekészséggel képesek vagyunk alakítani a jövőnket – zárta gondolatait az EgyüttHATÓ konferencia pódiumbeszélgetésén a pannonhalmi főapát.

Forrás: Pannonhalmi Főapátság

Fotó: J. K. Production

Magyar Kurír