Isten nagy ajándéka, hogy bármikor jobbá válhatunk – Konferencia az irgalmasságról Budapesten

A megjelenteket Csillag Péter köszöntötte. Kiemelte: fényes héten vagyunk, amelynek csúcspontja az Isteni Irgalmasság vasárnapja. Ezt az ünnepet Szent II. János Pál pápa alapította, 2000. április 30-án.

Csillag Péter emlékeztetett rá: az első irgalmasság konferenciát Magyarországon 2009-ben rendezték meg; ennek motorja Katona István nyugalmazott egri segédpüspök volt, aki jelenleg az egri papi otthon lakója, és most levélben üdvözölte a konferencia résztvevőit. Közölte, hogy a közeljövőben ismét megjelenik Szent Fausztina nővér Naplója, némi javítással. Püspök atya kiemelte: Fausztina nővér élete utolsó időszakában, 1933–38 között nagyon sokat szenvedett, de rengeteg kegyelemben is részesült. A püspök levelét Szent II. János Pál intelmével zárta: „Legyetek mindnyájan az irgalmasság apostolai!”

A rendezvény közös imádkozással kezdődött, a társaságuk alapításának 100. évfordulóját idén ünneplő szociális testvérek vezetésével. Ezt követően ugyancsak ők tettek tanúságot az irgalmasságról, kiemelve: a társaság alapítója, Slachta Margit felismerte, az Istentől elfordult, teljesítményelvű világnak mindenekelőtt Isten szerető irgalmára van szüksége.

A Szociális Testvérek Társasága ennek szellemében végezte küldetését az elmúlt száz évben, és mindig érezték magukon Isten áldását, irgalmát. Így volt ez a II. világháborúban, amikor rendházaikban zsidó üldözötteket fogadtak be, de a vértanúhalált halt Salkaházi Sára kivételével mindegyik testvér életben maradt, és túlélték az 1950-es szétszóratást követő nehéz évtizedeket is. Ma is gyakorolják az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit, az alapító, Slachta Margit szellemében, akinek credója ez volt: „Hiszek Jézus Krisztusban, aki nemcsak az egyénnek megváltója, hanem a társadalomé és az államéleté is.”

Éva testvér tanúságtételében, érzékeltetve az irgalmasság összetettségét, elmesélte, hogy 1945-ben, már a világháború után, Slachta Margit meglátogatott a börtönben egy kegyetlenségéről különösen hírhedt nyilas vezetőt, uzsonnát vitt neki és elbeszélgetett vele. Ő, aki a krisztusi tanítás szellemében megalkuvás nélkül elutasította a náci eszméket. Ez a nyilas vezér 1944-ben, különítményével együtt betört a szociális testvérek Thököly úti házába azzal az elhatározással, hogy elhurcolják az ott bújtatott, üldözött zsidókat. Miután azonban beszélt Slachta Margittal, embereivel együtt elhagyta a házat, anélkül, hogy bárkit is elvitt volna. Éva testvér rámutatott: Slachta Margit azért látogatta meg a bebörtönzött, többszörös gyilkos nyilas vezetőt, hogy érzékeltesse vele:

van, aki számontartja egyetlen jó cselekedetét is. Isten irgalmából senki sincsen kizárva.

A legnagyobb bűnösöknek van a legnagyobb szükségük az irgalomra. Az isteni irgalom egészen másképpen működik és máként látja a világot, mint ahogyan mi.

A szociális testvérek tanúságtételét követően Bogárdi Szabó István református püspök hirdetett igét Irgalmasság és igazság(osság) címmel. Elmélkedését Máté evangéliumának szőlősgazdáról szóló példabeszédéhez fűzte (Mt 20, 1–16.). Felidézte: falusi gyermekként sokat dolgozott nyáridőben a földeken, kapált és szőlőt is kötözött, így átérzi a szőlőmunkások beszédében a drámai mondatot: Itt dolgoztunk reggeltől estig, álltuk a nap hőségét, terhét, és akkor nekünk is csak ugyanannyit adsz, amennyit azoknak, akik csupán egy órát dolgoztak, öttől hatig, amikor már megy lefelé a nap, enyhület van?! Ez igazságtalan! Ám a szőlősgazda azt válaszolja: Barátom, annyit adok, amennyiben megegyeztünk. Ez az igazságos. Miért tartasz engem rossznak, vagy igazságtalannak? A magaméból annyit adok, amennyit akarok! Rossz szemmel nézed talán, hogy jót teszek?

A református püspök leszögezte: emberi mértékkel nézve ez a szőlősgazda nemcsak igazságtalan, hanem bolond is. Mai szóhasználattal élve: azonnal létrejött a szakszervezet, bérfeszültség állt elő, sztrájk, felvonulás. Ha lett volna média, az kivonult volna, s a tévében okos közgazdászok elmagyarázták volna, hogy összeomlik a gazdaság, ha így fizetik a béreket.

A szónok emlékeztetett rá: ezt a példabeszédet megelőzte az, amikor a gazdag ifjú, aki saját állítása szerint mindig megtartott minden parancsolatot, követni akarja Jézust, de amikor ő közli vele a feltételt – add el mindened –, visszakozik. Nem vállalja, hogy csóró legyen, mint a tanítványok. Ezután Péter, a szóvivő, azt mondja: Uram, mi mindent elhagytunk érted, csórók lettünk, mi lesz a jutalmunk? És akkor Jézus elmondja, hogy aki feltétel nélkül követi őt, az mindent megnyer a mennyben. Péter meg a többiek kihúzzák magukat: Mi kezdettől fogva követtük az Urat, már reggel ott voltunk a szőlőben, mi voltunk az elsők. Ott állunk majd az aranytrónus előtt, és dicsőítjük a Bárányt, a tizenegy órások meg az ötórások majd meghúzódhatnak valahol, arctalanul a tömegben, sok hely van a mennyországban. Jézus ekkor mondja el figyelmeztetésként a tanítványoknak a példázatot a szőlőművesekről, amely úgy ér véget: sok elsőből lesz utolsó és sok utolsóból első.

A református püspök rámutatott: a példabeszéd szerint az öt órakor munkába állókat senki nem fogadta fel. Felidézte, hogy 15-20 évvel ezelőtt, a vadkapitalizmus idején a Moszkva téren rengetegen kerestek munkát hajnalonként, Erdélyből, Kárpátaljáról, az ország keleti részéből érkezők. A márkás kocsikból kiszálló vállalkozók mutogattak rájuk, és néhányukat elvitték segédmunkásnak, ám voltak olyanok is, akik még délután háromkor, négykor is várakoztak a téren, nem kellettek senkinek. A szőlősgazdáról szóló példabeszéd viszont azt üzeni: micsoda áldás, öröm, hogy Isten megtalál téged is, aki senkinek nem kellesz! Az utolsó órában is szól hozzád. Ez egy örömtörténet és szuverén történet is: bár sokszor félünk kimondani, a mennyei Atya szuverén Úr. Későn este, tizenegy órakor is meglát minket, figyel ránk, nem kellettél senkinek, nekem kellesz, nem voltál jó senkinek, nekem jó vagy. A kérdés az, hogy a feltámadt Krisztust hiszem és követem-e, vagy a bérjegyzékemet nézem? A feltámadt Jézus, aki meghívta Pétert, meghívta Jánost, meghív minket is, hogy pillantsunk be az Ő felfoghatatlan kegyelmébe, irgalmába, titokzatos világába – mondta Bogárdi Szabó püspök és idézett a 118. zsoltárból: „Dicsérjétek az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.” „Dicsérjük az Urat mi is, testvérek. Úgy irgalmas, hogy igazságos és úgy igazságos, hogy irgalmas” – mondta igehirdetése végén a református püspök.

Ezt követően Brenner József, a szombathelyi egyházmegye spirituálisa, nagyprépost emlékezett testvérére, Boldog Brenner Jánosra. Elmondta: apai nagymamájuk azt szerette volna, ha a fia pap lesz, de ő szerelmes lett és megnősült. Feleségével három fiuk született, mindhármuk, János, László és József is papi pályára lépett, egy olyan korban, amikor a hatalom kíméletlenül üldözte Krisztus követőit. József atya szerint bátyját, Jánost azért gyilkolták meg 1957. december 14-ről 15-re virradó éjszaka, mert sokat foglalkozott az ifjúsággal, a plébánia állandóan tele volt fiatalokkal. Ez benne van a rendőrségi jelentésekben is. Brenner Jánost legalább nyolcan gyilkolták meg, brutális kegyetlenséggel, testén 32 késszúrást találtak. A gyilkosok nevét még ma sem szabad felfedni, mert soha nem ítélték el őket bíróságon. József atya idézte vértanúhalált halt fivére papi jelmondatát: „Az istenszeretőknek minden a javukra válik.” Hozzátette: és ez így van, mert bár halála kegyetlen volt, miután 2018-ban boldoggá avatták, imádkozhatunk hozzá, közbenjárását kérve. A boldogok és szentek segítsége mindig itt van, csak kérnünk kell, ahogyan Jézus mondta: „Kérjetek és adatik…” József atya közölte azt is: fivéréről film készült, amit április 24-én mutat be a Hír TV.

A konferencia csúcspontja a déli tizenkét órakor kezdődő koncelebrált szentmise volt, amit Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök mutatott be. A szertartás kezdetén Brenner József átadta a templomnak testvére, Boldog Brenner János ereklyéjét, kézujjcsontjának egy darabkáját, amit a felolvasott levél szerint Székely János szombathelyi megyéspüspök Erdő Péter bíboros, prímás kérésére boldogan ajándékozott a templomnak, amellyel szemben látható Brenner János szobra.

Az evangélium Márk evangéliumából hangzott el. Homíliájában Mohos Gábor kifejtette: Isten szabadságot adott nekünk, dönthetünk jó és rossz között. A szabadságban benne van az is, hogy szembefordulunk Istennel, és ebből fakad a rossz.

Isten nagy ajándéka, hogy bármikor jobbá válhatunk. Még ha rosszat teszünk is, akkor is megvan ennek a lehetősége, mert Isten végtelenül irgalmas. Nem hagyja, hogy a rossz végleg eluralkodjon rajtunk.

Még ha az ember rosszat is tesz, Isten megérintheti a szívét, és visszatéríti a jó útra. Saját erőből nem lennénk képesek erre, de az irgalmas Isten lehajol hozzánk. A tökéletes Isten belép a bűntől sebzett világba, hogy megváltson minket, szeretetből. Felfoghatatlan, de irgalmas szeretetéből magára veszi bűneinket.

Mohos Gábor atya feltette a kérdést: hogyan bontakozhat ki ebben a mai, bűntől terhelt világban Isten irgalmas szeretete? Úgy, hogy vannak emberek, akik befogadják ezt, és ennek szellemében élik az életüket, alázattal és szelíden. Ilyen szempontból is példa számunkra Boldog Brenner János. Kis településen szolgált, nagyon rövid ideig, mert megölték. Utána sokáig nem lehetett róla beszélni. Mégis azzal, hogy tisztán, alázatosan, egészen átadottan élte azt a hivatást, amit Istentől kapott, nagy-nagy kegyelem áradt belőle.

A kegyelem pedig idővel növekszik, ennek nagyon szép példája, hogy 2018-as boldoggá avatására rengetegen zarándokoltak el Szombathelyre. Adja Isten, hogy mi is fogadjuk be Isten irgalmát, és legyünk mi is irgalmasok, szelídek, alázatosak, megbocsátók, a nekünk fájdalmakat okozókat szeretők, értük imádkozók. Ha ez sikerül, mi leszünk azok, akiken keresztül az Isten meg tudja változtatni a világot, amit jobbá kell tennünk, és higgyük is el, hogy jobbá tudjuk tenni. Nagyon nagy szükség van ma erre – mondta a püspök.

A szentmise végén, még a záró áldás előtt Mohos Gábor kérte, hogy ajánljuk fel az egész országot Istennek, hogy költözzön a szívünkbe az Ő irgalmas jósága, szeretete.

Ferenc pápa közelgő apostoli látogatásának mottója: Krisztus a jövőnk! Ez egyúttal az Isteni Irgalmasság üzenete is.

Azt kérte a püspök, imádkozzunk a pápalátogatásért, azért, hogy be tudjuk fogadni mindazt a kegyelmet, amit a Szentatya látogatása jelent számunkra. Legyünk irgalmasok papokkal, püspökökkel, a Szentatyával, ha valakinek a szívében erre van szükség. Imádkozzunk a Szentatyáért. A gonosz lélek sokféle akadályt állít a látogatás elé. Nyíljon meg a szívünk, és fohászkodjunk, hogy egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházként tudjunk ünnepelni két hét múlva Péter apostol utódjának vezetésével.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír