Istennek minden lehetséges – Ezüstmisét ünnepeltek Máriapócson

Az oltár körül ott szolgált Endre atya két testévre: Gánicz Tamás diakónus, irodaigazgató, valamint Gánicz László szervezőlelkész.

A szertartás végén adott ezüstmisés áldás előtt Gánicz Endre hangsúlyozta, hogy a negyedszázados jubileum – akárcsak az ember élete és papi hivatása – nem erény, hanem ajándék és az egész egyház közös ünnepe, hiszen az egyházban Isten kegyelme válik megtapasztalhatóvá mindannyiunk számára.

A Szent Liturgián Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök mondott tanítást, amelyet az ambon (a szentély előtt a Szentírás-olvasásra és a szentbeszéd elmondására szolgáló, rendszerint félkör alakú emelvény – a szerk.) előtt hallgatott a jubiláns és felesége, Judit tisztelendő asszony.

A főpásztor egy személyes tárgyat, egy kis papírszívecskét mutatott fel prédikációja kezdetén. Elmondta: ez a szívecske a püspöki szobája kilincsén lógott abban az időszakban, amikor a leendő főhelynök személyén gondolkodott tanácstalanul.

A gyermekkézzel ráírt szavak Lukács evangéliumából származtak: „Ami az embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges.” A püspök ekkor lapozta fel a paptestvérek jelmondatait tartalmazó kötetet, s meglepődve tapasztalta, hogy Endre atya pontosan ezt az újszövetségi verset választotta negyedszázaddal ezelőtt.

„Az emberi életben mindig elérkezünk egy pontig, ahonnan a saját erőnk már kevés.

Isten kegyelme nem helyettesíti a mi munkánkat, hanem megsokszorozza és célba vezeti azt.”

Szocska Ábel beszédében felidézte a jubiláns szerteágazó életútját. A parókiai és esperesi szolgálat, a katedrán töltött oktatói évek, a doktori fokozat megszerzése, majd a főhelynöki tisztség ellátása mind olyan feladatok, amelyek egyenként is emberfeletti erőfeszítést igényelnek.

A hívek és a hallgatók leginkább az ünnepeket, a prédikációkat vagy a publikációkat látják. Mögöttük azonban ott rejtőznek a késő estébe nyúló felkészülések, a dolgozatjavítások, a váratlan telefonhívások és azok a nehéz döntések, amelyeket a lelkipásztornak egyedül kell meghoznia.

A főpásztor külön köszönetet mondott a tisztelendő asszonynak és az egész papcsaládnak azért a csendes háttértámogatásért, amely nélkülözhetetlen ehhez a szolgálathoz.

„Endre atya ismert távolságtartása nem közömbösség. Sokkal inkább az a fajta alázat és szerénység ez, amely a nagy tudás és a segítőkész szív sajátja” – jellemezte főhelynökét.

A liturgia zárásaként a jubiláns ezüstmisés áldásban részesítette a jelenlévőket.

A liturgikus ünneplést miroválás és közös agapé követte, melynek során a jelenlévők személyesen is kifejezhették jókívánságaikat a főhelynök atyának.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír