Jól szolgálunk-e? – A Regnum Marianum közösség főünnepe a járvány idején

A hagyomány szerint december 8-a a Regnum Marianum közösség és a keresztény élet melletti elköteleződést megerősítő fogadalomtétel alkalma is. „Őszinte lelkiismerettel, tiszta lélekkel és kitartó lelkesedéssel akarok szolgálni veled Jézus Urunk dicsőségére és testvéreim javára” – e szavakkal teszik le Máriának első ígéretüket a legkisebbek, akik a kétéves „keltető” után csatlakoznak a Regnum Marianum nagy közösségéhez. Ezúttal azonban csak a regnumi paptestvérek és a házigyűlés tagjai erősíthették meg a budapesti Szent István-bazilikában bemutatott szentmisében fogadalmukat. Az ifjúság online, részben otthonról, részben saját templomából követhette a szertartást.

A szentmise főcelebránsa és szónoka Blanckenstein Miklós volt, koncelebrált a Regnumban felnőtt, júniusban szentelt Löw Gergely, a bazilika káplánja.

A szónok elsőként Somogyi Sándor házfőnököt köszöntötte, aki egy kisebb baleset miatt a padban ülve vett részt a szentmisén: „Hatvan éve vagy pap, egész életedet a Regnumnak szentelted, nekem is meghatározó példát adtál. Köszönöm a szolgálatodat.”

„December 8-án azt a nagy titkot ünnepeljük, hogy Máriát fogantatása kezdetétől mentesítette Isten a bűntől, az áteredő bűntől. A 20. század első felében alakuló Mária-kongregációk, melyek a Szűzanyára bízták magukat, nem véletlenül ezt az ünnepet tűzték ki kongregációjuk ünnepének, így lett ez a Regnumban is. Gyerekkorom óta sokféle december 8-ára emlékszem. Ünnepeltük kis, kelenföldi fatemplomban, az üldöztetés alatt erdőben, évekkel később ismét templomban, néhány éve itt, a bazilikában. Már csak a Szent Péter-székesegyház van hátra...” – a Regnumban felnőtt Blanckenstein Miklós szavait áthatották a közös ünnepek emlékei.

Szentbeszédében kiemelten szólt a regnumi papsághoz: „Jól szolgálunk-e? Van-e reményünk? Hordozzuk-e egymást? Figyelünk-e a Szűzanyára, őt jelenítjük-e meg ott, ahol élünk?”

Emlékeztetett a Regnum Marianum küldetésére: „Hivatásnevelő és hivatásgondozó közösség vagyunk.” A különböző iskolákban, a kamaszok között a hitoktató atyák felismerték, csak beszéddel nem adható át a hit, együtt kell élni a fiatalokkal.

A szónok arra figyelmeztetett, ma is ez a feladat vár a regnumi atyákra, ugyanakkor át kell gondolni, hogyan kell az alapvető karizmájukat megélni itt és most. „Nekünk, papoknak magunkon kell kezdenünk az egymáshoz való viszony újragondolását. Többségünk kicsit kicsúszott a Regnumból, nem igazából vagyunk együtt. S nem a szív és lélek hiányzik, hanem talán csak a helyzet alakult úgy. Meg kell találnunk a helyes arányokat és az egyensúlyt. E küldetés gyakorlásához szükséges a szervezet, ahol megtanulhatók a »kapcsolati technikák«. De nem vállalat vagyunk, amit optimalizálunk. A Lélekben újjászületve kell rádöbbenni arra, hogyan kell a hivatást gondozni a különböző élethelyzetekben megvalósuló tagságunkban. Talán újra kell tanulni, hogyan kell az alapfeladatot ellátni, talán újra szereztesközösséggé kell válnunk? Vagy szakkollégiumokat kell létrehozni a felnőttek számára, hogy segítsük őket igazán a hivatásukat gyakorolni?” – tette fel a kérdést Blanckenstein Miklós. 

A fogadalom szövegét idézve azt hangsúlyozta, mennyire fontos a „meglesz, gyerünk” eltökéltsége, a lelkesedés felszítása, hogy a Regnum Marianum közössége – melynek „aranyfedezete” a barátság és kiengesztelődés –, köszönetet mondva egymásnak újragondolja küldetését. Hogyan segíthetjük egymást? Hogyan szeressük egymást, és hogyan találjuk meg az új kihívásokra a választ? – ez a következő évek feladata. Mert Isten álma – az ember számára a csúcsteremtmény –, hogy erre törekedve, jól és szépen éljen, újra és újra felfedezve a szeretet útját az adott kor körülményei között.

A szentbeszédet a hitvallás és a Regnum Marianum fogadalmának elmondása követte.

A közösség főünnepe a köszönetnyilvánítás alkalma is. A Pro Regno Mariano díjat 2020-ban Kemenes Gábornak, nagykovácsi plébánosának ítélték oda. A laudáció több évtizedes regnumi szolgálatát állította a középpontba. „Nélküle egyik helyi Regnum-közösség sem lenne az, ami. Gábor atya ott van mindenhol, ahol szükség van rá, sokszor teljesítőképessége határát súrolva.” Méltatták „Góbor” – az állandó áthelyezések miatti „kóborlásaiból” alakult ki Kemenes Gábor regnumi beceneve – kreatív leleményességét, hogy képes egyedi módon átformálni a megszokott, rutinszertartásokat, ennek köszönhetően a közösségi élmények bensőségessé, személyre szabottá és emlékezetessé válnak. Ezt bizonyítja, hogy a mostani rendkívül időszakban is, igazodva a körülményekhez, Kemenes Gábor képes friss lendületet adni, kizökkenteni az embert a „robotpilóta üzemmódból”, hogy a hite tudatosabban megélt, az életét átszövő mély szeretet lehessen.

Az év embere díjat Darvas Mátyás vehette át, aki gyerekkora óta tagja a regnumi közösségnek, és hatgyerekes családapaként is elkötelezett az ifjúság nevelésében. „Mindig azt keresve, mire hívja őt az Isten, felnőttként igent mondott a vezetőképzőre, a Patkolóra, a vezetésre, a teológia elvégzésére. Az idei járványhelyzetben neki volt köszönhető a legendásra sikeredett nyári Vörösbodza rétegtábor megszervezése és megtartása.”

Az év vezetője díjat Szigeti Blanka és Pásztor Domonkos kapták. Kreatív frissesség és erős elkötelezettség a keresztény értékrend mellett jellemzi munkájukat. Vezetői tudásuk bővítésére, önmaguk és hitük formálására nagy gondot fordítanak, és a Regnum Marianum életének számos területén aktívak. „Számomra példaértékű, ahogy a vezetőtársi együttműködésük kezdeti kihívásait felvállalták, átformálták és ma erőiket egymásra építve tudják becsatornázni a Regnumba” – fogalmazta meg a rétegvezetőjük.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír