Ki hordoz kit? – A pap és a közösség közös küldetése

A pap Isten embere – ez igaz. A hétköznapokban mégis sokszor olyan elvárásokat támasztunk vele szemben észrevétlenül, amelyeket egyetlen ember sem tud hordozni. A fejünkben élő „ideális pap” gyakran egyszerre lelkivezető, kiváló szervező, mindig elérhető lelkipásztor, inspiráló prédikátor és energikus misszionárius. És közben valahogy soha nem fárad el.

A II. Vatikáni Zsinat meglepően józanul közelít ehhez a kérdéshez.

Amikor a papságról beszél, először nem a papra tekint, hanem minden megkeresztelt emberre. Mert az Egyházban senki sem puszta néző: minden hívő részesedik Krisztus küldetésében.

A pap ezért nem külön világ, nem magányos hős és nem is vallási „szolgáltató”. A papi szolgálat csak kapcsolatban tud egészséges lenni – Krisztussal és a rábízott közösséggel.

A zsinat tanítása

A Presbyterorum ordinis zsinati dokumentum emlékeztet rá, hogy Krisztus egész népét részesíti saját küldetésében: minden hívő meghívást kap arra, hogy életével tanúságot tegyen, Istent dicsőítse, és a világban jelenvalóvá tegye az evangéliumot.

A pap küldetése ezen belül valóban sajátos és pótolhatatlan. Nem azért kap külön szolgálatot, mert „magasabb rendű” keresztény lenne, hanem mert a felszentelésben Krisztus saját szolgálatába vonja be, hogy az Egyházban az ő nevében és az ő személyében cselekedjen.

A pap nem helyettesíti a hívek küldetését – de vannak ajándékok, amelyeket Krisztus rajta keresztül akar adni az Egyházának. A zsinat ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a pap nem távolodik el az emberektől, hanem éppen értük kap küldetést. Nem azért különül el, hogy eltávolodjon az emberek valóságától, hanem hogy teljesebben szolgálja őket.

Ahogy Krisztus az emberek között élt, úgy a pap is arra kap meghívást, hogy ismerje az emberek örömeit, terheit és kérdéseit.

Ezért a pap sem nem magányos szereplő, sem nem egyszemélyes egyház. Az Eucharisztiában nem egyedül mutat be áldozatot, hanem megtanítja a híveket arra, hogy saját életüket is vigyék oda Isten elé.

A papok egymásra vannak utalva, és a zsinat arra is bátorítja őket, hogy hallgassák meg a világi híveket, bízzanak bennük és adjanak teret kezdeményezéseiknek. 

Ennek megfelelően a hívek sem maradhatnak kívülállók. A keresztény közösség feladata nemcsak elvárni, hanem imával, figyelemmel és konkrét segítséggel hordozni papjait, hogy szolgálatukat örömmel és gyümölcsözően tudják végezni.

Vagyis a pap nem helyettünk éli a keresztény életet, hanem azért kap küldetést, hogy segítsen bennünket azzá válni, amire a keresztségben meghívást kaptunk. (…)

Kezdd el ma! – 3 kis lépés

1. Imádkozz név szerint egy papért ezen a héten! Ne általánosságban – konkrét személyért.

2. Kérdezd meg egyszer: „Miben tudunk segíteni?” Apró dolgok is sokat tudnak számítani.

3. Vállalj egy kis felelősséget a közösségedben! Lehet ez akár csak annyi, hogy felolvasol a hétköznapi szentmisén.
(…)

A teljes cikk, benne további konkrét ima- és közösségi ötletek IDE KATTINTVA olvasható.

Forrás: Bízd Rá Magad Média

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír