Kovács Zoltán: „Mária nem a kicsinyes bosszú és az erőszak asszonya, hanem a Béke Királynője”

Értesülve a Međugorjéban történt incidensről, őszintén megvallva, azonnal a Szűzanya częstochowai ikonja jutott eszembe. És nem is feltétlenül azért, mert egyes, gyertyafüsttől elszíneződött ikonokat – köztük a lengyelországit is – szokás „Fekete Madonnának” nevezni. Ez itt most másfajta „elfeketedés”, mely nem a jámbor imádsághoz tartozó gyertyagyújtások millióinak tudható be, hanem a vandalizmusnak. Leginkább a megalázottság, megsebzettség miatt jutott eszembe a Jasna Góra-i Istenszülő-arc, mely két mély karcolás nyomát mutatja. A történetírás szerint 1430-ból, pogány vagy huszita támadók műveként tárul elénk e megsebzettségében is nemes ikon, melyről – csodás módon – a javítások dacára sem akart eltűnni az erőszak nyoma. Mondhatni: mintha a Természetfölötti örök emlékezetét akarná hagyni számunkra valami mély értelmű dolognak ezzel is.

Maga a feltámadt Krisztus is sebhelyeit mutatja apostolainak (vö. Lk 24,39). Valóságos szenvedésének, a bűnösökért is a végsőkig menő szeretetének elévülhetetlen nyomait, melyek többé már nem sajognak és nem véreznek, mégis örök jelei az ő áldozatának.

A Szűzanya is – bizonyos értelemben – meghozta üdvösségünk művében a maga áldozatait. Nem véletlen, hogy a máriás népi jámborság Jézus Anyjának hét fájdalmáról beszél. A simeoni prófécia – „a te lelkedet is tőr járja át” (Lk 2,35) – egyértelműen előre jelzi az Istenszülő együttes szenvedését Fiával, részvételét a maga szintjén az üdvösséghozó istenfiúi passióban.

Jóllehet, a mennyei dicsőségben Máriának már nem tud a gonosz ártani, ő maga is küldheti felénk anyai aggódásának, szeretetének jeleit – gondoljunk csak a vért verejtékező vagy könnyeket ontó szobrokra, képekre, ikonokra. Ezek nyilvánvalóan nem „egészíti ki” a kinyilatkoztatást, de egyértelmű prófétikus jelek, melyek megtérésre indíthatnak. Persze az örök boldogságban az e világi bajok nem teszik őt boldogtalanná. Sokkal inkább azt mutatják e jelek: a Mennyei Atya házába érkezett testvéreink egyáltalán nem érzéketlenek a zarándok Egyház szenvedései iránt. Sőt, mint olyanok, akik maguk is szenvedtek, tudnak „üzenni” számunkra, hogyan kerüljük el a legnagyobb, múlhatatlan szenvedést: a kárhozatot.

Ha jól belegondolunk, egy anya sokszor képes a legnagyobb megaláztatást is szeretettel viselni hűtlen gyermekei részéről, és közben átélni:

talán a lelki inzultusok vagy a testi valóságban megélt bántalmazások együttesen nem fájnak annyira az édesanya szívének, mint a gyermek bűnös magatartása miatti csalódottság, döbbenet, kínlódás.

De ezek a fájdalmak is képesek Istennek tetsző áldozattá válni.

Számunkra sokszor érthetetlen, hogy Isten miért enged meg ilyen szenvedéseket vagy incidenseket. Próbáljuk azonban felismerni: Isten ezt is képes üdvösségünkre fordítani. Nagypéntek éjsötétjéből, Jézus megalázó kereszthalálából húsvét hajnalán a legnagyobb világosság ragyogott fel. A meggyalázott oltár és szobrok képe írja be szívünkbe annak valóságát, hogy Isten szeretete a gyűlölet lángjánál mindig erősebb, húsvét fénye a gonoszság legbántóbb sötétségét is képes eloszlatni. És ha mi magunk is szenvedünk, adjon erőt Égi Édesanyánk, aki szintén tudja, mit jelent megsebzett szívvel a kereszt alatt állni, szilárdan Istenben remélni. Legyen ennek a megaláztatások ellenére is Istenhez tartozásnak, kitartó hűségnek jele most számunkra a meggyalázott Istenszülő-arc.

A częstochowai Istenszülő-ikon megőrizte a rajta ejtett erőszak nyomait. Međugorjéban ma szintén erre virradt a hajnal.

Jóllehet, ebbe nem szabad beletörődni, most mégis jó, ha megütközésünk nem eltávolít a mennyei valóságtól, hanem ennek apropóján épp a magasba emeljük szívünket. Az eseményeket magyarázni próbáló jelvadász belemagyarázások, „maszek” okfejtések, jajveszékelések közt érlelt „próféciák” és mítoszok szövése helyett a legjobb ilyenkor hitünk tanításából merítve vigasztalást és jó ösztönzéseket keresni, Istenre bízva a továbbiakat. Mária maga adja erre a leghitelesebb példát, aki a legnagyobb nehézségekben is kitartott a Magnificat lelkületében, hirdetvén: Isten a hatalmaskodókat, zsarnokokat letaszítja trónjukról, és az Úr szegényei vagy szent helyei ellen elkövetett gaztettek fölötti végső ítélet is kizárólag az ő dolga. Isten pedig a benne hívő, bízó, megalázott kicsinyeket felmagasztalja (vö. Lk 1,52), és ő a legrosszabb eseményeket is képes javunkra fordítani. Épp Međugorje lelkülete tanítson arra:

Mária nem a kicsinyes bosszú és az erőszak asszonya, hanem a Béke Királynője!

Fotó: Fábián Attila, Merényi Zita 

Magyar Kurír
(ki)