Krisztus arcát rávésni a világra – Hűség zarándoklatot szerveztek Ozsvári Csaba emlékére

Augusztus 14-én reggel Székely János megyéspüspök mondott szentmisét a szombathelyi székesegyházban, ahol Kisléghi Nagy Ádám Szűz Mária életét ábrázoló olajfestményein Ozsvári Csaba is látható egy-egy mellékalak ihletőjeként.

„Ozsvári Csaba testvérünk gyönyörűen élte a hármas nagy küldetését. A családban, művészként és hiteles keresztény emberként az életszentségre való hivatását” – fogalmazott beszédében a főpásztor.

„Az igazi művész az objektív szépséget, a világba belerejtett gyönyörű isteni rendet akarja megszólaltatni, nem pusztán a maga szubjektív érzéseit. Ez a gyönyörű isteni rend, isteni Logosz, amely az idők teljességében testet öltött, felragyogott. Az ige, amely révén Isten mindent alkotott, amely ott rejtőzik a csillagokban, a galaxisokban, a lelkünkben. Az örök isteni Logosz kétezer évvel ezelőtt Betlehemben testet öltött, felragyogott. Megmutatta a világmindenség minden színét, titkát, egészen a keresztig” – hangzott el a prédikációban.

Az igazi művész ezt a titkot akarja felragyogtatni. Ozsvári Csaba művészete ezért nem volt modern, soha nem is kereste, hogy az legyen. „Nagyon is elütött a mai művészek felfogásától. Mert árral szemben úszni. Az Északi-tengeren vannak hatalmas nagy jéghegyek, amelyek az óriási szelekkel szemben úsznak, mert mély tengeri áramlatok sodorják őket, nem a felszíniek. Ozsvári Csaba művészete ilyen.

Nem a felszínt kereste, hanem a mélyet, azt, ami örök.

XVI. Benedek pápa nagyon sokat ír arról, hogy a modern ember miért szakadt el ettől az isteni rendtől, szépségtől, igazságtól. Azt mondta, hogy ennek legfőbb oka a szabadság fogalmának teljes félreértése” – idézte fel Székely János, hozzátéve: a mai ember azt gondolja, a szabadság az, hogy azt teheti, ami éppen eszébe jut, amit szeretne, amit épp kitalál – ha másnak nem árt vele.

„Csaba ezzel szemben az örök Törvényt, igazságot kereste – mutatott rá Székely János. – Akkor is, amikor a missziós keresztet készítette 2007-ben, ami aztán az Eucharisztikus Kongresszus keresztje lett; a kelyhekben, amiket alkotott, az evangéliumoskönyvben, amit a Szentatya kapott, és amelyet azóta is használ a mindenkori pápa.

Csaba harmadik hivatása a keresztény hivatása, az életszentségre való meghívás volt.

Egyszer Teréz anyát kérdezték: »Annyi rossz dolog van a világban és az egyházban, minek kellene maga szerint megváltoznia? Mit kellene megváltoztatni?« Teréz anya elgondolkodott, aztán a riporter szemébe nézett: »Minek kellene megváltoznia? Magának és nekem.« Az igazi megújulásnak bennünk kell kezdődnie. Ozsvári Csaba is így gondolta. Az egyházat végtelenül szerette, tisztelte. Nem maga akarta a hitet kitalálni, tudta, hogy az föntről jövő ajándék. Nem másokat kritizált. Ha valakiről rosszat mondtak, ő egyből a védelmére kelt. Magán akarta kezdeni a megújulást. Hálát adunk az ő életéért” – fogalmazott a püspök.

A zarándoklat első állomására, Csempeszkopácsra augusztus 14-én, pénteken délután érkezett a mintegy negyvenfős csapat, ahol az Árpád-kori templomnál Csaba régi barátainak, művésztársainak történeteit, beszámolóit hallgatták meg. A kicsi templom bronzkapuja volt Ozsvári Csaba diplomamunkája 1986–87-ben.

Szombaton, Nagyboldogasszony főünnepén a reggeli szentmise után indult tovább a gyalogos zarándoklat Vasváron és Tapolcán keresztül. Másnap érkeztek meg Óbudavárra, ahol hálaadó szentmisét ünnepeltek Lőw Gergely atyával.

Óbudavár a magyar Schönstatt-lelkiség központja, Ozsvári Csaba az itt található kápolna mellett hunyt el váratlanul 2009. július 9-én, egy ünnepi szentmisét követő agapé közben. Halálának különleges körülményei, hitvalló művészete és hiteles élete indították a Magyar Schönstatt Családot arra, hogy kezdeményezze boldoggá avatását.

A zarándoklat lelki tartalmát az Ozsvári Csaba gondolatai nyomán írt elmélkedések és imák adták. Erre az alkalomra kilenced is készült Krisztus arcát rávésni a világra címmel, melyhez kilenc alkotása adta az inspirációt.

A zarándoklat fő imaszándékának az Egyház megújulását választották a szervezők. Ez a művész szívügye volt: ha közös imákon, szentmisében ő fogalmazott meg könyörgést, az mindig erről szólt.

Különösen sokat imádkozott a papokért. Mivel kizárólag liturgikus tárgyakat készített, megrendelői papok voltak. Nagy tisztelettel és imával fordult feléjük.

Ám a testi és lelki felajánlások saját magunk megtéréséért is szükségesek, hiszen az egyház a hívek közössége is. Lehetőségünk, kötelességünk és felelősségünk is van az Egyház megújulásának munkálásában. A saját életünkkel tesszük hitelessé az egyházat – vélte ő és a zarándoklat szervezői is.

A zarándokmenet az Ozsvári Csaba által készített missziós kereszt kicsinyített mását a magasba emelve tette meg az utat, és a résztvevők szándékaiért imádkoztak a kereszthordozók.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye, Magyar Schönstatt Családmozgalom

Magyar Kurír