Lénárd László orvos, neurobiológus székfoglaló előadást tartott a Szent István Tudományos Akadémián

Hazai – 2025. február 5., szerda | 12:49

Székfoglaló ülést tartottak a Szent István Tudományos Akadémián Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében február 3-án. Ekkor tartotta meg székfoglaló előadását Lénárd László Széchenyi-díjas orvos, neurobiológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Az alábbiakban Lénárd László, az akadémia rendes tagja Motiváció, szenvedély és függőség: táplálékfelvétel-szabályozás és az evési zavarok addiktív jellege című székfoglaló előadásának rövid összefoglalóját adjuk közre.

Az előadás visszanézhető az akadémia YouTube-csatornáján.

Mai világunkban a szenvedélybetegségek (függőség, addikció) gyakorisága rendkívüli módon fokozódik. Állatkísérletes és humán vizsgálatok eredményei alapján ma már az evési zavarokat (bulimia, elhízás, anorexia nervosa, drunkorexia) a viselkedéses addikciók közé sorolják. Az előadás az éhség, jóllakottság és a táplálékfelvétel-szabályozás központi idegrendszeri mechanizmusaival foglalkozott.

Az éhség homeosztetikus hajtóerő, negatív emocionális állapot, aminek a megszünetésére törekszünk. A táplálékfelvétel az anyagcseréhez szükséges energiát biztosítja (kalóriafelvétel – égetés – raktározás). Ugyanakkor a különböző ételeket hedonikusan értékeljük, a táplálék jutalom, az evés örömmel jár és kielégülést eredményez. Az éhség, illetve a jóllakottság mechanizmusait az agyban a hipotalamusz és a limbikus rendszer szabályozza. Ezt a bonyolult ideghálózatot a dopaminerg pályák innerválják és számos neuropeptid transzmitterként vesz részt a szabályozásban.

Patkányokon és rézuszmajmokon végzett kísérletekben Lénárd László és munkatársai igazolták úgynevezett glukózérzékeny neuronok létét valamennyi limbikus struktúrában. Azt is igazolták, hogy az éhség motivációjának létrehozásáért ez a hierarchikusan szervezett glukózmonitorozó rendszer a felelős, ami a viszcerális (zsigeri), endogén (belső) neurokémiai, valamint az íz- és szagingerek hatását integrálja. A glukózérzékeny sejtek működését a dopamin és számos neuropeptid befolyásolja.

Az előadó munkacsoportja kimutatta, hogy evés alatt és édes ízű oldatok fogyasztásakor a dopaminszint nő, éhezéskor vagy inzulin adásakor csökken. A dopamin maga is megerősítő, jutalmazó hatású. A hedonikus értékelés alapján a táplálék „pszichostimulánsként” is hat, ez magyarázhatja a bulimia és az evési rohamok létrejöttét. Ilyenkor az evés valójában nem az adaptív kalóriabevitel érdekében történik, hanem a jutalmazó dopamin szintjének fokozása érdekében. Igazolták, hogy a dopaminnal kolokalizálódó (együtt megjelenő) P anyag (angolul: substance P), neurotenzin és oxitocin neuropeptidek megerősítő hatásúak, a dopaminagonisták (dopaminválaszt előidéző anyag – a szerk.)  fokozzák,  az antagonisták gátolják ezt a hatást.

Lénárd László és munkatársai humán neuropszichológiai vizsgálatok során igazolta az elhízásban szenvedők táplálékfelvételének addiktív jellegét, valamint elhízott és anorexiás betegek kognitív és emocionális teljesítményének jellegzetes változásait.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria