Leó pápa vasárnap délben: Imádkozzunk, hogy valamennyi gyermek békében élhessen az egész világon!

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédét közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma, advent negyedik vasárnapján a liturgia arra hív bennünket, hogy Szent József alakjáról elmélkedjünk. Abban a helyzetben állítja őt szemünk elé, amikor Isten – álmában – feltárja előtte küldetését (vö. Mt 1,18–24). Az üdvtörténet egyik nagyon szép fejezetét látjuk, amelynek főszereplője egy hozzánk hasonlóan törékeny és esendő ember, aki ugyanakkor bátor és hitben erős.

Máté evangélista „igaz embernek” nevezi (vö. Mt 1,19), ami azt jelenti, hogy istenfélő izraelita volt, aki megtartotta a törvényt és részt vett a zsinagógai istentiszteleteken. Mindemellett azonban Názáreti József rendkívül érzékeny és emberséges személyként is megjelenik előttünk.

Ilyennek látjuk, amikor még azelőtt, hogy az angyal feltárná előtte a Máriában beteljesedő titkot, egy nehezen érthető és elfogadható helyzettel szembesülve nem a botrány és a nyilvános elítélés útját választja jövendőbelije iránt, hanem a tapintatos és jóindulatú, titkos elbocsátásét (vö. Mt 1,19). Ez pedig arról árulkodik, hogy pontosan megértette saját vallásos törvénykövetésének legmélyebb értelmét: az irgalmasságot.

Érzéseinek tisztasága és nemessége azonban még nyilvánvalóbbá válik, amikor az Úr – álmában – feltárja előtte üdvözítő tervét, és megmutatja neki azt a váratlan szerepet, amelyet abban vállalnia kell: azt, hogy a Messiás szűz anyjának férje legyen. Itt ugyanis József egy nagy hitaktussal utolsó biztosítékáról is lemond, és kievez a nyílt tengerre egy olyan jövő felé, amely immár teljes egészében Isten kezében van. Szent Ágoston így írja le beleegyezését: „József istenfélelméből és szeretetéből Szűz Máriától fiú született, mégpedig Isten Fia” (Ötvenegyedik beszéd, 20.30).

Istenfélelem és szeretet, irgalmasság és Istenre hagyatkozás: látjuk hát ennek a názáreti férfinak az erényeit, akit a liturgia ma elénk állít, hogy elkísérjenek bennünket advent utolsó napjaiban, a szent karácsony felé. Fontos magatartásformák ezek, amelyek a szívet a Krisztussal és a testvérekkel való találkozásra nevelik, és segíthetnek abban, hogy egymás számára befogadó betlehem, vendégszerető otthon, Isten jelenlétének jele legyünk.

Ebben a kegyelmi időszakban ne mulasszunk el egyetlen alkalmat sem gyakorlásukra: bocsássunk meg, bátorítsunk, ébresszünk reményt azokban, akikkel együtt élünk és akikkel találkozunk, imádságban pedig fogalmazzuk meg újra gyermeki ráhagyatkozásunkat az Úrra és gondviselésére, bizalommal bízzuk rá minden ügyes-bajos dolgunkat!

Segítsen bennünket ebben Szűz Mária és Szent József, akik elsőként, nagy hittel és szeretettel fogadták be Jézust, a világ Üdvözítőjét!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Szeretettel köszöntök mindnyájatokat, rómaiak, Olaszországból és a világ más tájairól érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a spanyolországi Jumillából érkezett hívőket, valamint a hongkongi Our Lady College tanárait. Köszöntöm továbbá a Chieti Scaló-i és a vogherai híveket, a leccei „Banzi Bazoli” Természettudományi Líceum tanárait és diákjait, valamint az „Ágostonosok a világban Alapítvány” tagjait évfordulójuk alkalmából.

Ma különleges módon köszöntöm a római gyermekeket és fiatalokat. Kedves barátaim, családtagjaitokkal és hitoktatóitokkal együtt érkeztetek a Kisjézus-szobrocskák megáldására, amelyeket otthonotok, iskolátok és oratóriumotok betlehemeiben helyeztek el. Megköszönöm a Római Oratóriumok Központjának, hogy megszervezte ezt az eseményt, és szívből adom áldásomat valamennyi Kisjézusra.

Kedves fiatalok, a betlehem előtt imádkozzatok Jézushoz a pápa szándékaiért is! Különösen is imádkozzunk együtt azért, hogy valamennyi gyermek békében élhessen az egész világon! Szívből köszönöm nektek!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír