Leó pápa a világélelmezési programról: Egy állam sem képes egyedül kezelni a globális kihívásokat

Beszédében arra kérte a világ kormányait és népeit, hogy újítsák meg és erősítsék meg elkötelezettségüket, növeljék az éhínség és annak kiváltó okai leküzdésére szánt erőforrásokat, és szüntessék meg azokat az akadályokat, amelyek meggátolják, hogy a segélyek eljussanak a rászorulókhoz.

Összhang a katolikus egyház küldetésével

A Szentatya köszöntötte a jelenlevőket, akik elkötelezettek az életmentés és az élelmiszersegély-nyújtás terén a vészhelyzetekben, a konfliktusok és természeti katasztrófák idején. Intézményük elkötelezettsége mélyen összhangban áll a katolikus egyház küldetésével, amely az emberi méltóság megőrzésére és a testvériség előmozdítására irányul, összhangban az evangéliumi felhívással, hogy szeressük a felebarátainkat (vö. Mk 12,31). Osztozunk az éhínség és az alultápláltság elleni küzdelem sürgető feladatában, miközben a mögöttes strukturális okokat kezeljük. Ahhoz, hogy ezt a feladatot hatékonyan elvégezzük, meg kell vizsgálnunk az előttünk álló kihívásokat, azok háttérokait és a tartós megoldásokhoz vezető utakat – tette hozzá Leó pápa.

A nemzetközi rendszerben a bizalmatlanság uralkodik

Napjainkban a válságok elszigetelt eseményekből tartós valóságokká fejlődtek, amelyeket elhúzódó konfliktusok, krónikus élelmiszer-bizonytalanság, gazdasági kockázat és növekvő éghajlati sebezhetőség jellemez. Ez alapvető kérdést vet fel: a globális rend melyik alakzata képes ilyen körülményeket előidézni, reprodukálni és néha normalizálni?

A kérdés már nem korlátozódik a beavatkozás módjára; hanem kiterjed annak megértésére, hogy a rendszer miért produkálja folyamatosan ugyanazokat a problémákat, amelyeket aztán kénytelen korrigálni. A nemzetközi rend egyre széttöredezettebbé válik, részben a multilaterális rendszer válsága miatt. Ahogy nemrégiben kiadott Magnifica humanitas kezdetű enciklikájában is írja a pápa: „a népek közös sorsának és a globális közjónak az eszméjét védő intézmények meggyengülni látszanak” (201. pont). A hiteles együttműködés fenntartására alkalmas közös etikai horizont hiányában a nemzetközi rendszer a multilateralizmustól „egy rendezetlen és konfliktusos multipolarizmus felé haladt, ahol bizalmatlanság uralkodik” (uo.). Ennek eredményeként

az államok egyre inkább a biztonságra, a gazdasági növekedésre és a belső stabilitásra fordították erőforrásaikat, figyelmen kívül hagyva e kérdések és a multilaterális együttműködés közötti szoros kapcsolatot.

Csendesen zajlik az emberi élet árucikké válása

Ez a tendencia egy figyelemre méltó paradoxont tár fel: a példátlan globális termelési kapacitás a rendkívül sebezhető, folyamatosan bővülő zónákkal együtt létezik.

Ugyanazok az erők, amelyek a gazdasági növekedést serkentik, gyakran súlyosbítják a kirekesztést és a marginalizálódást.

Míg az emberi szenvedés enyhítését elvileg széles körben létfontosságúnak tartják, a humanitárius kérdések egyre inkább ki vannak téve annak a veszélynek, hogy háttérbe szorulnak a nemzetközi prioritások között. Ebben a szakadékban annak vagyunk a tanúi, hogy az elvi elismerés és a gyakorlati prioritások között a szolidaritás fokozatosan bürokratizálódik, az emberi élet pedig csendben árucikké válik. Egyrészt a humanitárius fellépést egyre inkább bürokratikus eljárások nehezítik, amelyek késleltethetik a rászorulók megsegítését. Másrészt az alapvető javakhoz, így az élelmiszerekhez való hozzáférést túl gyakran befolyásolják gazdasági vagy stratégiai megfontolások. Ennek eredményeként azok, akik nem termelnek számszerűsíthető értéket, azt kockáztatják, hogy láthatatlanná válnak.

A konfliktusokat könnyebb „feltüzelni”, mint az embereket etetni

Ez a kettős dinamika komoly etikai kihívást jelent: az emberi személy már nem kerül szisztematikusan a nemzetközi cselekvés középpontjába. Ebben az összefüggésben fontos felismerni, hogy „míg a segély- és fejlesztési terveket bonyolult és érthetetlen politikai döntések, félrevezető ideológiai víziók vagy leküzdhetetlen vámakadályok korlátozzák, a fegyvereket nem” – idézte XIV. Leó pápa Ferenc pápa beszédét 2016 júniusából, melyet a római FAO-székházban egy hasonló ülésen mondott. Valójában a konfliktusokat könnyebb „feltüzelni”, mint az embereket etetni. Ez a valóság nemcsak a működési hiányosságokat tükrözi, hanem a politikai és erkölcsi prioritások alapvető egyensúlyhiányát is – állapította meg Leó pápa.

A következmények messze túlmutatnak a közvetlenül érintetteken.

Azon túl, hogy humanitárius probléma, az éhínség aláássa a társadalmi kohéziót, növeli a konfliktusok kockázatát és erősíti a kényszermigrációt.

Továbbá aláássa az államok és társadalmak azon képességét, hogy ellenálló intézményeket építsenek ki, hatékony oktatást biztosítsanak és előmozdítsák a fenntartható gazdasági fejlődést. Ezzel fenntartja a törékenység ördögi körét, amely végső soron a tágabb nemzetközi közösségre is hatással van.

A Világélelmezési Alap a nemzetközi szolidaritás konkrét megjelenése

Ebből a szempontból egyértelmű, hogy a humanitárius fellépés nem idegen a nemzetközi rendtől. Inkább a globális közösség felelősségét tükrözi a szolidaritás erősítésében, a kirekesztés elleni küzdelemben és minden ember Istentől kapott méltóságának elismerésében. A válságkezelésen túl tehát a nemzetközi intézmények a közös felelősség elvét testesítik meg, és megerősítik, hogy a nemzetközi közösséget egyesíti a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévők iránti törődés.

Ebben az értelemben a Világélelmezési Program több mint egy politikai, gazdasági vagy technikai szereplő; a nemzetközi szolidaritás konkrét megjelenése. Valójában ott, ahol a nemzeti intézmények visszavonulnak és a közösségi hálózatok felbomlanak, jelenléte segít megakadályozni, hogy a humanitárius válságok visszafordíthatatlan összeomlásba torkolljanak. Emiatt elengedhetetlen a többoldalú együttműködés iránti megújult elkötelezettség. Az egyre inkább széttöredezett és multipoláris világban egyetlen állam sem képes egyedül kezelni a globális kihívásokat.

A tartós béke és a fenntartható, átfogó emberi fejlődés csak mindenki részvételével lehetséges, amit a közjóra irányuló hiteles nemzetközi párbeszéd és együttműködés ösztönöz.

Egy ilyen megközelítéshez szilárd politikai akaratra van szükség, amely képes túllépni a rövid távlatokon, és képes befektetni a globális közjavakba. „Ez a cél csak a hatékony politikák konvergenciájával és a beavatkozások összehangolt és szinergikus végrehajtásával érhető el. A testvéri harmóniában együtt haladásra való buzdításnak kell vezérelvvé válnia” – utalt Leó pápa saját tavalyi beszédére, amikor meglátogatta a FAO római székházát.

A katolikus egyház konkrét segítő szerepe

Ebben a szellemben a pápa arra kéri a világ kormányait és népeit, hogy újítsák meg és erősítsék meg elkötelezettségüket, növeljék az éhínség és annak kiváltó okainak leküzdésére szánt erőforrásokat, és szüntessék meg azokat az akadályokat, amelyek meggátolják, hogy a segélyek eljussanak a rászorulókhoz. Ugyanakkor ennek a támogatásnak meg kell erősítenie az egyházzal és a civil társadalommal való együttműködést is. Mindezen szereplők kapacitásainak együttes megerősítése megsokszorozza kollektív hatékonyságunkat az éhínség elleni küzdelemben – mutatott rá a Szentatya.

A felhívás hatékony végrehajtásához csökkenteni kell a felesleges bürokráciát, hogy az átláthatóság és az elszámoltathatóság az embereket szolgálja, ne pedig akadályozza a segítségnyújtást.

Azokban a helyzetekben, ha a kormányok nem rendelkeznek hatékony területi ellenőrzéssel, vagy ha a humanitárius hozzáférés korlátozott, a megbízható helyi partnerek nélkülözhetetlenné válnak. A katolikus egyház – plébániákon, egyházmegyéken, karitászcsoportokon és más hit alapú kezdeményezéseken keresztül – gyakran eléri a kiszolgáltatott lakosságot olyan területeken is, amelyekhez a nemzetközi szereplők nem férhetnek hozzá. Ezért XIV. Leó arra buzdítja a Világélelmezési Programot és partnereit, hogy továbbra is támogassák ezeket az erőfeszítéseket.

Egyetlen személyről se feledkezzünk meg!

Ugyanilyen fontos ellenállni az alapvető emberi szükségletek áruvá válásának.

A víz, az élelmiszer és az egészségügyi ellátás nem rendelhető alá piaci megfontolásoknak vagy geopolitikai érdekeknek.

A megfelelő élelmiszerhez való hozzáférés alapvető emberi jog, amely minden ember méltóságában gyökerezik. Ennek a szükségletnek a kielégítése nemcsak a szenvedés enyhítését szolgálja, hanem a geopolitikai instabilitás mögöttes okainak kezelését is. Valójában az élelmezésbiztonság a globális és átfogó biztonság alapvető eleme. E tekintetben dicséretes, hogy a vészhelyzeti reagálási műveletek mellett a Világélelmezési Program kiterjeszti munkáját az azonnali segélyen túl a hosszú távú kezdeményezésekre, például az iskolás gyermekek étkezését biztosító programokra. Ezek a beruházások erősítik az oktatást, az emberi fejlődést és a társadalmi ellenálló képességet, tükrözve az emberi fejlődés átfogó jövőképét, amely elősegíti az egész ember méltóságát, lehetőségeit és jólétét.

Tehát nemcsak egy ügynökség hatékonysága forog kockán, hanem magának a nemzetközi együttműködésnek a hitelessége is. Szervezetük bizonyítja, hogy

lehetséges egy megújult út; ehhez azonban elszántságra van szükség, hogy egyszerűsítsük azt, ami túl bonyolulttá vált, hogy rangsoroljuk a lényegeset, és biztosítsuk, hogy egyetlen személyről se feledkezzünk meg.

Ez az elkötelezettség ugyanis abban a felismerésben gyökerezik, hogy minden ember rendelkezik veleszületett és elidegeníthetetlen méltósággal, amely a körülményektől, feltételektől vagy társadalmi státusztól függetlenül érintetlen marad. Az Isten feltétel nélküli és határtalan szeretetében gyökerező méltóság végtelennek nevezhető, mivel semmi sem csökkentheti, törölheti el vagy tagadhatja meg értékét – idézett a pápa Magnifica humanitas kezdetű enciklikájából. – Pontosan ehhez az igazsághoz való hűségünk alapján mérhető a politikánk embersége, és így a nemzetközi közösség jövője is.

A Szentatya ezekkel az érzésekkel kérte Istent, hogy bőségesen áldja meg a jelenlevők erőfeszítéseit, hogy mindenki megkapja a mindennapi kenyerét, és méltóságban élhessen. Imádkozik értük, szeretteikért és azokért, akiket szolgálnak – zárta beszédét.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír