Martos Levente Balázs a hallássérültek szentmiséjén: Amik vagyunk, ajándékká lehet mások számára

A tabáni templomban gyülekeztek a siketek és hallássérültek, örömmel üdvözölték egymást jelnyelven. Több évtizede már, hogy karácsony másnapján akadálymentesített szentmisét ünnepel a közösségük.

Most is megtelt a templom fiatallal, idősebbel, siketen születettel és később halláskárosulttá válóval.

A Katolikus Hallássérült Pasztoráció vezetőségi tagjai, hitoktatói és önkéntesei is részt vettek és szolgálatot vállaltak diakónusként, felolvasóként, ministránsként.

Orgonaszóra, melyet a kivetítőn jeleztek, bevonult az asszisztencia és a papság, Nagy Sándor, a Katolikus Hallássérült Pasztoráció referense, a tabáni plébánia plébániai kormányzója és Martos Levente Balázs püspök.

A szentmisén végig jelnyelvi tolmács közvetítette a szövegeket, emellett azok a kivetítőn is olvashatók voltak. A modern technikának köszönhetően a spontán beszédeket automata szövegleíró programmal vetítették ki. A már ismert szövegek és énekek esetében a közös imádkozást az is segítette, hogy a már elhangzott szó zöld színű lett.

Jelnyelven olvasták fel az igerészeket és a könyörgéseket – ekkor a tolmács őket figyelve mondta mikrofonba a szöveget a hallók számára. A liturgia válaszos részeit, közös imádságait és az énekeket a hallássérültek jelnyelven mondták.

A hallássérültek így köszöntötték a püspököt is a szentmise elején. Kifejezték, hogy ez az alkalom közösségük életében a találkozás, az egymásra figyelés és a hálaadás ideje is.

Bár az ünnepünk csendesebb, mint másoké, a szívünk ma hangosan ünnepel. Isten szeretete minden gáton és akadályon áthatol”

– mondták, majd kérték a püspököt, imádkozzon közösségükért, papjaikért és családjaikért.

Martos Levente Balázs megköszönte az üdvözlő szavakat. „Jólesik veletek lenni, együtt meghallgatni Istennek mindent határt legyőző és az egész világot átjáró szeretetét. Jézus Krisztusban, a Fiában minden ember társa akart lenni.” A püspök hálát adott, hogy az elmúlt esztendőben a hallássérültek sokszor támaszai lettek egymásnak, és többen közülük részt vettek római zarándoklaton is.

Az evangéliumot Szent Lukács könyvéből Lauer Tamás diakónus, a Katolikus Hallássérült Pasztoráció vezetőségi tagja olvasta fel.

Jézus születésének történetét Szent Lukács evangélista mondja el a legrészletesebben, ő beszél a pásztorok hódolatáról – kezdte homíliáját Martos Levente Balázs püspök. – A pásztorok egyszerű, dolgos, becsületes emberek. A bibliai hagyomány szerint Izrael ősatyái, Ábrahám, Izsák és Jákob is pásztorok voltak.

Isten Fia a legegyszerűbb embereket ismeri meg először

– mondta, majd rámutatott: Isten minden tiszta szívű embert meg akar látogatni. 

„Az emberi élet gyakran hasonlít a csillagos éjszakához: nincs nagy világosság, de vannak útmutató csillagok; sőt néha vannak nagy pillanatok, amelyekben Isten szeretete különösen is közel jön hozzánk. Isten Fia azért született meg, hogy világosság legyen az egész világ számára, utat mutasson az ő jelenlétével és szeretetével. A jelenlétét ünnepeljük templomainkban, de minden imádságban is. Amikor imádkozunk, megnyílik a szívünk, Isten jelenlétére figyelünk, és Jézus kezd megszületni a szívünkben is.”

A magyar betlehemes játékokból, melyek kiszínezik a pásztorok hódolatának pillanatait, kiemelte: a pásztorok megijednek az angyalok fényességétől, de aztán nagy örömmel indulnak Jézus elé, és ajándékokat visznek neki. Ezek az ajándékok gondoskodó szeretetből fakadnak, de egyben a pásztorok munkájának gyümölcsei is, így bennük van az egész életük.

„A pásztorok megértik, hogy mire van szüksége Jézusnak, és felfedezik, hogy saját magukat, az életüket tudják neki odaadni.

Nagy öröm, ha rájövünk, hogy amink van és amik vagyunk, ajándékká lehet mások számára. Isten Fia azért jött el, hogy megtanítson erre a szeretetre, mely elfogadja az ajándékot a másiktól, s ezzel elfogadja őt magát is.”

Karácsony ünnepe közel van a polgári év végéhez, idén pedig a reménység szentévének vége is közeledik – folytatta, majd buzdított: ismerjük fel, milyen gyümölcsöt termett ez az elmúlt év az életünkben, és tegyük azt Jézus lába elé.

Visszatekintésében a püspök megemlékezett Ferenc pápáról, aki kétszer is felkereste Magyarországot, fontosnak tartotta a szegények, betegek szolgálatát, szerette meglepni az embereket. Halála után néhány héttel megválasztották az új pápát, XIV. Leót, a béke emberét. Martos Levente Balázs kiemelte: Jézus, a békesség fejedelme nem fegyverekkel akart békét teremteni, hanem önmagában kiengesztelte a világot Istennel.

„Vannak emberek, akik az ellenségeket egyformán szeretik. Mintha saját magukat ajánlanák fel hídnak, összekötik a két partot. Ilyennek látom én Leó pápát. Összeköti Észak- és Dél-Amerikát, Amerikát és Európát, a nyugati és a keleti világot. Szeretetével meghívja a hívőket és a nem hívőket, hogy értsék meg egymást, és dolgozzanak együtt a világért.”

Vajon milyen volt a ti évetek? Mi vonzott? Mi okozott örömet? Volt-e nyomasztó esemény, bánat? Mi az, amit ajándékként letesztek Jézus lába elé? – tette fel a kérdéseket a híveknek.

A karácsonykor megszületett Gyermek az ég királya, a mindenség Ura, a béke fejedelme, aki saját életét adja az emberekért. „Arra hívlak titeket, hogy bízzuk rá a világot újra. A mi legszemélyesebb, legtitkosabb reményünket, s vele együtt mindazon nagy dolgokat, amelyek az egész világot mozgatják. Jól tudjuk, csak Isten segítségével foghat össze az emberiség, csak vele együtt létezhet valódi előrelépés” – zárta beszédét az esztergom-budapesti segéspüspök.

A könyörgésekben imádkoztak a halláskárosultak pasztorációjáért, a benne szolgálókért, a jeltolmácsokért, feliratozókért, az egyházi alkalmak akadálymentesítéséért, a halló és hallássérült emberek közti békéért, és hogy a fogyatékossággal élők felismerhessék értékességüket.

Nagy Sándor a szentmise végén köszönetet mondott Martos Levente Balázsnak. „A nyitott szív figyelmes” – mondta, majd hozzátette, hogy a püspök új jeleket is megtanult a szentmisén az általa már ismert köszönésen kívül.

A közös ünnep az elmúlt év eseményire visszatekintő vetítéssel, majd a Virágh Benedek házban agapéval folytatódott.

Fotó: Merényi Zita

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír