Mások tulajdonát ne kívánd! – Keresztény Tanösvény (20. rész)

Elérkeztünk utunk, a tízparancsolat útjának utolsó állomásához: Más javait, kertjét, jószágát, családját ne kívánd!

Mindannyiunkban vannak érzelmek, vágyak, ösztönök. A kapzsiság, az irigység mint csúf madár mindannyiunk vállára le szeretne szállni, hogy fészket rakjon. Az, hogy körülöttünk köröz, még elfogadható, de az, hogy otthont vegyen a szívünkben, az nem. Minden ember, én is, te is, mindannyian Isten templomai vagyunk. Úgy kellene élnünk, hogy „emberkatedrálisokká” fejlődjünk – s ennek a templomnak az oltárán egyedül Istennek van helye, a Szentháromságnak; s biz’ oda nem költözhet be az irigység, a kapzsiság, különféle ösztönök, vágyak. Adná az Úr, hogy ezt a lelki tisztaságunkat meg tudjuk őrizni, ápolni tudjuk.

De úgy gondolom, nem elég csak az, hogy sterilen megőrzöm, hogy nem irigykedem, hanem ennél többet is akar a Szentírás: azt akarja, hogy támogassam, örvendjek annak, hogy valakinek eredménye van (...). Tudjak örvendeni mások sikerének! Ha a barátnőd megismerkedett egy ügyes fiúval, hát mintha az enyém lenne, úgy ügyeljek rájuk, hogy ők együtt maradjanak, hogy az ő szerelmük kibontakozzom, növekedjen! Fájjon, ha valakinek kudarca van; legyek szomorú, hogyha látom, valaki bajba került!

Nem az a lényeg, hogy a szomszéd kecskéje is haljon meg, hanem az, hogy az én kertem is virágozzék.

Támogatnom kell ebben a testvéremet. Jézus Krisztus azt mondotta: Adjatok jó tömött, túlcsorduló mértékkel, mert amilyennel mértek testvéreiteknek, olyannal fog a mennyei Atya nektek is mérni. Adja Isten, hogy az irigységet, kapzsiságot, más javai iránti ácsingózást távol tudjam űzni magamtól, és jóság, szeretet töltse be a szívemet, hogy testvéreim számára én is

áldás, ajándék, Isten jó szava, simogatása lehessek!

Forrás, fotó és videó: Magnificat.ro

Magyar Kurír