Megáldották a Hunyadi-kápolnát a hódmezővásárhelyi laktanyában

A Hunyadi Jánosról elnevezett ökumenikus imaterem-kápolnát Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök, Nánai László őrnagy, evangélikus lelkész, a Protestáns Tábori Püspökség irodavezetője és Berta Tibor dandártábornok, katolikus tábori püspök áldotta meg. Az ünnepi eseményen jelen volt Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter és Böröndi Gábor altábornagy, Honvéd Vezérkar főnök.

A szertartás a kápolna harangjának megáldásával, majd megkondításával kezdődött el, amelyet Berta Tibor dandártábornok, katonai ordinárius végzett. A harangmegáldás után a megjelentek bevonultak az új imaterem-kápolnába, ahol Dudás Ferenc őrnagy, a Kinizsi Pál 30. Páncélozott Gyalogdandár református tábori lelkésze olvasott föl szentírási részletet, majd Nánai László őrnagy, evangélikus tábori lelkész hirdetett igét. Az új imaterem-kápolna oltárát Berta Tibor katolikus tábori püspök áldotta meg, majd a felekezetek vezetőinek áldásával ért véget az ökumenikus szertartás.

A liturgikus esemény után Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter mondott ünnepi beszédet, amelyben kiemelte: „a lelkünket is úgy kellene ápolnunk és gondoznunk, ahogy azt a testünkkel tesszük, ennek pedig a legszentebb és szakrálisabb helyszíne a templom vagy kápolna”. A miniszter helyes dolognak nevezte, hogy a hadseregnek kápolnája van. Azt mondta, a hadsereg az Egyházhoz hasonlóan erős közösség, mégis mindkettő – talán pont az erejénél fogva – a modernitás támadása alatt áll. Ezért fontos, hogy mind a haderő, mind az Egyház közösségét védjük és óvjuk, és ennek találkozási pontja a kápolna avatása a hódmezővásárhelyi laktanya területén. A miniszter kiemelte, hogy Alácsi Ervin katolikus tábori lelkész és Dudás Ferenc református tábori lelkész kezdeményezte a kápolna építését, valamint annak létrejöttéért sokat tett Almási István néhai hódmezővásárhelyi polgármester és Lázár János, a térség országgyűlési képviselője is.

Az 1994-ben újraalapított katonalelkészet mindig is tisztában volt azzal a ténnyel, hogy a katonák körében végzett lelkipásztori tevékenységhez fontos kialakítani azokat a helyszíneket, amelyeket egyrészt a katonák egyénileg és közösségben (alakulat, laktanya, helyőrség) is magukénak éreznek, másrészt a vallási kultuszt és lelkészi munkát egyaránt elősegítik és biztosítják, ugyanakkor külső és belső valójukban megjelenítik a szakralitást. Az 1950 előtti időszakban számos katonai objektumban az istentiszteleteket egy erre a célra megépített és kialakított kápolnában vagy oratóriumban tartották, így például a Ludovika Akadémián, a katonai kórházakban, vagy a volt Bocskai István Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézetben (Budapest, Hűvösvölgyi út), mely később a honvédelmi tárca egyik objektuma (HM III.) volt. 1950 után a kápolnákat ideológiai és politikai okokból lebontották, megszüntették vagy átalakították (így került a már említett Bocskai István Reáliskolai Nevelőintézet kápolnájának kör alakú üvegablakára Lenin képe). A Katolikus Tábori Püspökség nagyon korán szembesült azzal a ténnyel is, hogy bár számos törekvés és szándék volt arra, hogy Budapesten a volt helyőrségi templomot – melyet ugyancsak lebontottak (Budapest, I. kerület, Kapisztrán tér) – helyreállítsák és felépítsék, de ezek meghatározó akarat és kellő anyagi forrás hiányában, valamint számos ellenálló magatartás miatt nem valósult meg.

1994-ben a Magyar Honvédséget mind mentalitásban, mind infrastrukturálisan készületlenül érte a Tábori Lelkészi Szolgálat újjászervezése és bevezetése. Bár történt általános központi intézkedés erre vonatkozóan, de az egyes alakulatoknál leginkább koncepció nélküli megoldások születtek a tábori lelkészek szolgálati és lelkipásztori helyiségeinek kialakítására, így kevés kivételtől eltekintve általában oktató tantermeket, irodákat, elhanyagolt állapotú épületrészeket jelöltek ki vallásgyakorlásra imateremnek, illetve a lelkészi szolgálati irodának. A Tábori Lelkészi Szolgálat három ága az 1994-es újraalakuláskor hallgatólagosan beleegyezett abba, hogy a laktanyai istentiszteleti helyeket imateremnek vagy imaterem-kápolnáknak nevezzék el. Abban a kérdésben, hogy az egyes katonai alakulatoknál önálló épületként funkcionáljon egy imaterem-kápolna, illetve ehhez kapcsolódóan a katonalelkész mindennapi szolgálati helye, amely a lelkipásztori tevékenységet elősegítheti, hosszú ideig nem született érdemi előrelépés. Különösképpen is szembeötlő az a különbség – mely számos NATO tagországban megfigyelhető –, amelyet több más nemzetnél megtapasztalhattak a tábori lelkészek és a katonák, amikor külszolgálatban vagy zarándokúton vettek részt: több ország hadseregének laktanyáiban állandó, a külszolgálatok helyszínein ideiglenesen kialakított kápolnákban végzik az ottani katonalelkészek a vallási kultusz liturgiáit és a lelkipásztorkodáshoz kapcsolódó tevékenységet.

2017-ben a hódmezővásárhelyi katonai alakulat tábori lelkészeinek (Alácsi Ervin János katolikus, Dudás Ferenc református) konkrét elképzelése született arra, hogy milyen ismérvek és kívánalmak szerint lehetne egy új kápolnát és lelkipásztori szolgálati helyiségeket megépíteni. A 2023. május 26-án ünnepélyes keretek között átadott hódmezővásárhelyi imaterem-kápolna, és a tábori lelkészek irodái a kiszolgáló helyiségekkel együtt egy épületegyüttesben találhatók. Az épület az országban egyedülálló módon kívülről is megközelíthető, így a katonák hozzátartozóit egy-egy liturgikus családi esemény megtartásakor nem szükséges beléptetni a katonai objektumba.

A Hunyadi-kápolna elnevezés felekezetközi használatú (ökumenikus) imaterem-kápolnára utal. Hunyadi János, a magyar történelem kiváló alakja, aki Hódmezővásárhely földesura volt, éppen a nándorfehérvári ütközet évében adományozott mezővárosi rangot a településnek. A városban mai napig nincs ennek megfelelő mementója, az ennek emlékére öntetett harang fölkerülhetne a kápolna huszártornyába.

A Hunyadi-kápolna szentély fölötti tetőormát díszítő csillag a betlehemi csillagra emlékeztet, mely jelezte Krisztus születésének helyét és idejét. A tetőormon levő csillag az imaterem-kápolna oltára fölött helyezkedik el, s így jelzi a megtestesült Istenfiú szentségi jelenlétének valóságát az Eucharisztia színei alatt. Az imaterem-kápolna észak felé néző négy ablaka a négy evangéliumot szimbolizálja. A természetes fény ugyan kívülről árad az épületbe, de az igazi és örök világosság maga Krisztus (vö. Jn 1,9), így a lelki értelemben vett fény belülről árad kifelé, az evangéliumok meghirdetésén, közvetítésén keresztül. A dél felé néző két nagy és egy kis ablak a Szent Családot szimbolizálja, a gyermek Jézust szülei, Mária és József fogják közre. A nyugati homlokzat három ablaka hagyományosan a Szentháromság titkát jeleníti meg, amely a kereszténység legalapvetőbb hittitka; mintegy belépőnk az istenfiúi életbe és annak istentiszteleti gyakorlatába (a templomba). A szentély keleti falának körablaka a Szentlelket szimbolizálja, aki tanúságot tesz Krisztus természetes istenfiúságáról (vö. Mt 3,17; 17,5) és a mi fogadott fiúságunkról (vö. Róm 8,15-16), és akinek erejéből (epiklézis) Krisztus valóságosan megjelenik az oltáron a kenyér és bor színe alatt.

Forrás: Katonai Tábori Püspökség

Fotó: Szakál Szebáld

Magyar Kurír