Megújul a csatkai Mária-kegyhely

Czunyiné Bertalan Judit, a térség országgyűlési képviselője a megjelentek – köztük Takáts István általános helynök; Holubák Attila plébános; Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára; Bognár Tímea, Csatka polgármestere; Tóth Zoltán, a Csatkai Mária-kegyhelyért Alapítvány vezetője – köszöntése után elmondta: a felújítás célja, hogy az évszázados kegyhely alkalmas legyen a megnyugvást és lelki békét keresők méltó fogadására.

A csatkai zarándokhely ma is kedvelt, gyalogosan és autóval is megközelíthető, nemcsak a vallási turizmus, hanem a csendre vágyók számára is – tette hozzá Czunyiné Bertalan Judit.

A Veszprémi Főegyházmegye beruházásában megvalósuló fejlesztés során három ütemben újul meg a cigányság hitéletében is jelentős szerepet betöltő csatkai zarándokhely – jelentette be Soltész Miklós államtitkár.

Székely János püspök beszédében kiemelte, hogy a csatkai kegyhely, ahova 1862 óta járnak zarándokok, az elmúlt hatvan évben a cigányság fő zarándokhelyévé vált, hiszen az ide látogató zarándokok 80-90 százaléka roma. A cigányok a csatkai Kisboldogasszony-búcsún tucatnyi gyermeket kereszteltetnek meg.

A kegyhelyeknek fontos szerepük van a hit megélésében – hangsúlyozta beszédében Udvardy György érsek. Ismertette: a csatkai beruházás része lesz a kápolna rekonstrukciója mellett a kültéri oltár, a forrás és környéke, a kiszolgáló létesítmények, valamint a kegyhelyre vezető út megújítása. Szintén része a projektnek a település ősi, egykori pálos templomának rekonstrukciója.

*

Csatkát először egy 1335-ből származó záloglevél említi. Konth Miklós nádor birtoka volt, aki pálosokat telepített ide. 1357 és 1361 között kolostort építtetett számukra, az Irgalmasság Anyja tiszteletére. A pálosok a monostorhoz templomot építettek, melyet Demeter veszprémi püspök szentelt fel 1390-ben. 1543-ben a törökök elpusztították a kolostort; az 1779-es vizitáció szerint csupán romos falak maradtak belőle. 1723-ban Radoványi Özséb pápai pálos perjel telepeseket hozatott Győrszentmártonból. A pálosok már nem települtek vissza; a móri kapucinusok pasztorálták a környéket.

Csatka 1920-ban lett önálló lelkészség. 1940-ben a veszprémi püspök szervitákat hívott a súri plébánia és a csatkai lelkészség vezetésére. 1952 és 1961 között Halász Ferenc Piusz borsodpusztai cisztercia perjel volt a helyi lelkész, 1961-től Pócza Dezső Árpád volt ferences. A templomot 1966–68 között restaurálták. A kórus alatti pálos csoportképet Forró Kamill OFM festette, a többi falikép Nemecsics Antal munkája.

A Szentkút Csatkától körülbelül egy kilométerre délkeletre fekszik. Története és eredete homályba vész. A múlt század közepe táján vagy régebben is fel-felkeresték a hívek. A zarándoklatok 1862-ben indultak meg. Körülményeit az akkori kántortanító és jegyző, Takács Márton foglalta írásba. Feljegyzései szerint az ácsi születésű Csöbönyei József özvegy, zarándok terciárius Csatkán 1861-ben a helybéli plébános és a közösség előtt kijelentette: ha beleegyeznek abba, hogy a szent kútnál kápolna épüljön, úgy ő magára vállalja a gyűjtést; e szándékát Ranolder János veszprémi püspöknek jelentette. „Szent Kút a falutól egy negyed óra távolságra fekszik egy völgyben fiatal erdő közepén, mellyet négy nagy ős bükkfa környékez” – olvasható Csöbönyei József írásában, melyben részletesen ismertette az 1862 augusztusában történt csodás eseményeket. A jelentésekre felfigyelt az egyházi hatóság, és mivel még nem vizsgálták meg a történések hitelességét, nem engedélyezték a szent kúthoz való zarándoklatot. A világi hatóságok Csöbönyei Józsefet kitiltották Csatkáról. A remete Kisbéren húzta meg magát, majd elindult a Szentföldre. Várnáról visszafordulva újra Csatkán, a szent kút melletti barlangjában lakott. Itt halt meg, mint a kápolna gondnoka és remetéje, 1885. május 21-én.

Ropok Ferenc plébános a hívek kérésére engedélyt kért kápolna építésére. A szent kút feletti dombra fakeresztet állíttatott 1859-ben. Koncz Jeromos bakonybánki lelkész IX. Piusz pápától különleges áldást eszközölt ki 1862-ben a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére építendő kápolna javára. 1863-ban a csatkai hívek kértek újra engedélyt a kápolna építéséhez, amit a megyéspüspök megadott. A nép szívesen adakozott az építkezésre. A kápolnát 1864. szeptember 8-án szentelték fel a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére.

1942-ben a szerviták menedékházat építettek a völgyben. Az ötvenes évek végén készült a dombról levezető kőlépcső és a kápolnát körülvevő kőbástya. 1966-ban rendbehozták a kápolna tornyát, majd 1969-ben a cserépfedést és a külső falakat. Az 1987–88-as Mária-évben Szekeres Dezső csatkai plébános kezdeményezésére, Szendi József akkori megyéspüspök jóváhagyásával háromhajós templommá bővítették a kis kegykápolnát.

A kápolna a völgy belső végénél áll. Három oldalról domb veszi körül. Az oltár mögött, falhoz támasztva magas, faragott keret látható, csúcsán az Atya szobrával. A keret felső részében a Boldogságos Szűzanya egyszerű kegyszobra áll, két angyal között; fején korona, az év meghatározott napjain változatos ruhákba öltöztetik. A tér közepére, a szabadtéri oltár fölé 1986-ban baldachint emeltek. Mögöttük, jóval lejjebb található a szent kút medencéje, amelyből a víz állandóan folyik.

A csatkai szent kút képéhez hozzátartoznak az 1861 óta mellette élő remeték. Ők gondozták a kutat, a kápolnát és annak környékét; sekrestyési teendőket láttak el, és szolgálatára voltak a búcsújáróknak. A leírások szerint tíz korábbi remete neve fűződik Csatkához. A tizenegyedik Balázs József kármelita szerzetes, aki 1973 óta remetéskedik Csatkán.

(Forrás: Weisz János OFM: Csatka története, Csatkai Római Katolikus Plébánia, 1999)

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír