Miért éppen Szentkút? – Orosz Lóránt OFM a ferences kegyhelyről mint káptalanhelyszínről

Az alábbiakban részleteket közlünk az Ádám Rebeka Nóra által készített interjúból.

– Mikor tartotta a ferences rendtartomány az első káptalanját Mátraverebély-Szentkúton?

– Nem rögtön káptalannal kezdtünk, hanem egy úgynevezett „gyékényes káptalannal” (consilium plenarium), ami (...) egy kibővített tanácskozást jelent, ahol nincs döntési vagy választási kényszer – inkább közös gondolkodásról, testvéri együttlétről szól. (...) Az épületet 2015-ben adták át, így nagyjából 2017 óta használjuk rendszeresen ilyen célra. 

(...) Az egyik nagyon praktikus szempont az volt, hogy a résztvevők egy helyen tudjanak maradni. Korábban, még a rendszerváltás előtt – az akkori politikai légkörben – érthető okok miatt a káptalanokat gyakran egy-két nap alatt lebonyolították, például a Margit körúton. Nem volt szálláslehetőség, így a testvérek Esztergomból vagy Pasarétről beutaztak, majd hazamentek a káptalan ideje alatt is. Emiatt a közösség könnyen „szétesett”. A rendszerváltás után kezdtek el többnapos káptalanok kialakulni. Amikor elkészült az ottani kolostor, sokáig Szeged adott otthont ezeknek, éppen azért, mert elég messze volt ahhoz, hogy ne utazzanak haza a résztvevők. Később, amikor elkészült Szentkút (...) adott volt egy alkalmas hely, amely jól működött. 

Ez a tanácskozás egy szerzetesközösség életének átfogó áttekintése: választások lebonyolítása, statútumok alkotása, szabályozás, nagyobb jelentőségű ügyek eldöntése, de mindenekelőtt lelki reflexió. A testvérek közösen górcső alá veszik, milyen lelki és emberi állapotban van a közösség, és hogyan illeszkedik az egyházi környezetbe, ahol működik. A káptalan egyszerre jogi és lelki esemény, de ideális esetben elsősorban lelki. A közösségek életében ez a legfőbb döntéshozó testület, de nem folyamatosan működik: háromévente ül össze, majd visszaadja a rendes kormányzást a provinciálisnak és tanácsának. 

Mivel ez egy mélyen lelki esemény, nagyon nem mindegy, milyen közegben történik. Szentkút ebből a szempontból ideális: nincs zavaró környezet, a legközelebbi település három kilométerre van, gyönyörűek a természeti adottságai, és maga a hely kegyhely, vagyis szent tér. Ez nem garancia mindenre, de erős lelki alapot ad. 

(...) a piaristák és az egyházközségi nővérek tanácskoztak már itt, és a szociális testvérek részéről is volt érdeklődés (...) Bízunk benne, hogy ez a kör a jövőben még bővülni fog. (...) Különösen a laikus vagy női rendek számára fontos, hogy itt állandó szentmise van, nem kell külön papot keresni. Rendszeres gyónási lehetőség, szentségimádás, több kápolna, tér az egyéni imádság számára – mindez adott. A zsolozsmába is be lehet kapcsolódni.

Emellett nincsenek zavaró külső hatások. Lehet sétálni, beszélgetni, elvonulni. Egy káptalan idején ezek a séták gyakran kulcsfontosságúak: ilyenkor zajlanak a mélyebb, személyesebb beszélgetések. Erre itt húsz hektárnyi terület áll rendelkezésre. A spirituális és a természeti környezet együtt segíti a közös munkát.

– Milyen közösségeknek lehet különösen alkalmas Szentkút?

– Elsősorban szerzetesi közösségeknek, lelkiségi mozgalmaknak, harmadrendeknek, egyházi társulatoknak. Nem kizárólag katolikus közösségeknek: alapvetően nyitottak vagyunk minden olyan csoport felé, amely erkölcsileg belefér ebbe a közegbe. (...) Természetesen vannak helyek, amelyek jobban megközelíthetők, vagy más adottságokkal rendelkeznek, de Szentkút csendje, természeti környezete és lelki atmoszférája egyedi egységet alkot. Ami még mindenképpen a hely előnye, hogy a templomunk fűtött: a fűtés hiánya korábban más helyszíneken komoly nehézséget okozott.

Kulturális és természeti programok egyaránt szervezhetők, és ebben is szívesen adunk ötleteket. A kegyhely eleve vendégfogadásra van berendezkedve.

A beszélgetés teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás: Ferences Média

Fotó: Andrei Iv; Mátraverebély-Szentkút, Nemzeti Kegyhely

Magyar Kurír