„Mit teszek azért, hogy békében lehessek a mellettem élőkkel?” – A Rimini Meeting negyedik napja

Az idei találkozónak a korábbiakhoz képest kibővült az alcíme, mintegy pontosítva a találkozó rendezőinek szándékát: A találkozás és a dialógus helye a népek közötti barátságért és békéért. Az egyhetes program negyedik napja is ennek jegyében telt.

A béke és az együttélés – ahol lehetetlennek tűnt címmel a több ezer zsidó, muszlim és keresztény nőt egyesítő Women Wage Peace mozgalom két meghatározó személyisége, Ghadir Hani és Alisa Eshet Moses, valamint Pero Sudar, Szarajevo segédpüspöke beszélgettek.

Először a zsidó Alisa Eshet Moses kapott szót: „Az ellenség ugyanolyan ember, mint mi, tárgyalni kell, elég a terrorizmusból, a harcból. A béke nemcsak eljön majd, hanem már eljött, megvalósulóban van ezáltal a mozgalom által.” Mindez megmutatkozott abban, ahogy ketten spontán módon összeölelkeztek a beszélgetést vezető moderátor „háta mögött”.

Ghadir Hani izraeli állampolgár, muszlim vallású palesztin így fejtette ki meggyőződését: „Háború esetén – mivel a férfiak a fronton vannak – a nők gondoskodnak a családról. Miért ne gondoskodhatnának a békefolyamatról is?” Végül felszólította a hallgatóságot: „Kérdezzük meg magunktól, amikor elhagyjuk ezt a termet: Mit teszek azért, hogy békében lehessek a mellettem élőkkel?”

Alisa és Ghadir elmondták: nem várt fogadtatásban részesültek ezekben a napokban, ami sok erőt ad útjuk folytatásához. „Reménykedünk abban, amit teszünk, de itt Riminiben még erősebb a meggyőződésünk.”

A béke és ez együttélés két kulcsfogalom. Elméletileg lehetnek helyek, ahol és amikor ez a két dolog lehetetlennek tűnik – kezdte előadását Sudar püspök. „De én vallom, minden lehetséges annak, aki kész tisztességesen szolgálni az értelem nagyszerű adományát. Úgy Európában, mint a világban hosszú és kemény háborúk és rövid törékeny béke örökösei vagyunk. Hogy mit örökölnek a következő nemzedékek, az attól függ, hogy mi mit tudunk visszanyerni ma. A béke egy olyan adomány, amit csak azok kapnak meg, akik készek elfogadni.”

„Világunk alapvető gondja a túlzott egoizmus, amely az igazságtalanság, a diszkrimináció és a hazugság különböző formái mögé van elrejtve. Ezért és nem önmagában a szegénység miatt keserű és veszélyes a valóság” – tette hozzá a főpásztor.

A püspök elmondta: a váddal szemben, mely szerint Bosznia-Hercegovinában a népek képtelenek a békés együttélésre, az Egyház többnemzetiségű iskolákat nyitott, hogy megmutassa szembenállását az embertelen ideológiával szemben, amely az intoleranciára és az erőszakos etnikai és vallásos megosztásra irányul. Ezekben az iskolákban a békés együttélésre lehet nevelni – hangsúlyozta.

Majd így folytatta: Az ember természete szerint és a különbözőségek ellenére közösségi lény, ugyanakkor segíteni és nevelni kell arra, hogy tudatában legyen ennek az igazságnak, képes legyen megélni ezt másokkal való kapcsolatában, és ezáltal önmaga lehessen előmozdítója egy békés társadalomnak… Meg kell győzni a gazdagokat és a hatalmasokat – mondta Sudar püspök, – hogy a szolidaritás, az igazságosság és az emberi méltóság az ő érdekük is, mert csak így lehet eltörölni azok érveit, akik készek a fegyverek hatalmát a diszkrimináltak és szegények haragjával összekapcsolni. A hatalmasok és a gyengék, a jóllakottak és az éhezők, a szabadok és a szabadságuktól megfosztottak ugyanabban a bárkában vannak, egy immár nagyon viharos tengeren. Marad a remény és a munka, hogy Isten találjon elegendő munkatársat az emberek között, bármilyen nemzetből, kultúrából, vallásból valók legyenek is, és tudjon új perspektívát adni szeretett emberiségének.

A világ falai elnevezéssel nyílt gondolatébresztő kamarakiállítás a Meetingen. Mellette, egy téren beszélgetésre, közös munkára alkalmas asztalok találhatók, továbbá egy kisebb színpad, ahol folyamatosan beszélgetések hallhatók, videók láthatók az emberek között húzódó falakkal, illetve azok lebontásával kapcsolatban. Monica Maggioni, a RAI olasz tévétársaság igazgatónője, az ötletgazda kifejtette: „A falak világa lettünk. Mi olyan utakat keresünk, amelyeken járva elkezdhetjük lebontani a falakat. Örökségünk kellene legyen a nagy falak (például a berlini fal) leomlása, ugyanakkor egy olyan világban találtuk magunkat, ahol a falak megsokszorozódtak. Ezeket gyakran a politika használja, mint egyszerű választ egy nehéz kérdésre. Éppen ezt nem akarjuk itt tenni. Nincsenek egyszerű válaszaink. Van viszont sok megbeszélendő kérdésünk és sok megváltoztatandó nézőpontunk.”

Keresztények és üldöztetések címmel Kent Hill, az amerikai Religious Freedom Institute (Vallásszabadság Intézet) igazgatója tartott előadást. Programjukban, amelyről beszámolt, huszonhét tudós a világ huszonöt országában vizsgálta, hogy miként reagálnak a keresztények az üldöztetésre. Könyv is készül erről, és egy videó, amelyet meg lehet találni az interneten is az „under Caesar’s sword” szókapcsolatot beírva a keresőbe.

Hill a vallásszabadság hiányát összekapcsolja a Nyugat elvilágiasodásával. Mint kifejtette: sokan funkcionális ateistaként abban a meggyőződésben élnek, hogy keresztények. Akik felhagynak az Istenben való hittel, nem tartják fontosnak a vallásszabadságot. Ez pedig a vallással szembeni intoleráns ideológiához vezet. Az amerikai tudós hangsúlyozta a muszlim világgal való párbeszéd fontosságát, lehetségesnek nevezve a segítséget a vallásszabadság elméletének kialakításában az iszlámon belül.

„A világ falai” programjaihoz kapcsolódóan került sor a továbbmutató „Falakon túl” című kerekasztal-beszélgetésre. Itt Silvano Maria Tomasi érsek, az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa tagja többek között kifejtette: „Nemcsak a migrációnak vannak falai, hanem a kommunikációra való képtelenségnek is. A falakon túl nagyon nehéz kérdések lehetnek. Meg kell találni az okokat, amelyek alapján egyértelmű, hogy miért nem kellenek a falak. Akkor létrejön egy új nézőpont, ami gazdagítja az embert, és ami utat nyit a szolidaritás jövője felé, amelyben együtt tudunk dolgozni.” Feltette a kérdést: Vajon átjárhatók-e a hit útjában akadályként álló pszichés falak?

A kerekasztal-beszélgetésen elhangzott még: a falak bezárnak minket félelmeinkbe. Mi van a falakon túl? A reményeink, a vágyaink, a szabadság, hogy egy új, jobb életet valósíthatunk meg. A jó utáni vágyakozás mindig győz a félelmek fölött. Ha az ideológiai falakat leromboljuk, megnyílik a lehetőség, hogy együttműködjünk mindenkivel; mindazokkal, akikben ott a vágy, hogy együtt haladjunk, minden óvintézkedés vagy önkorlátozás nélkül. A párbeszéd legjobb módja nem beszélni vagy vitatkozni csupán, hanem együtt csinálni valamit, alkotni, terveket készíteni. Nemcsak magunkban, a katolikusokkal, hanem mindazokkal, akikben megvan a jószándék. Nem szabad félni az áldozattól, amit a párbeszéd érdekében meg kell hozni. Másként nem lehetséges megérteni a másik érveit, sem pedig azt, hogy a testvér fontosabb, mint a róla alkotott ítélet, bármilyen hiteles bizonyossággal mondjuk is.

Számtalan érdekes téma szerepelt még a csütörtöki programban, többek között: A munka, amely megváltoztat – Marshall-terv a fiataloknak – Giuliano Poletti olasz munkaügyi és szociálpolitikai miniszter részvételével; A professzor és a diáklány, muzulmánok és a nevelés kihívása címmel a Brüsszel Molenbeek negyedében élő hittanár tanúságtétele; Izgalmas kérdés: A modern technológiákkal többet és jobban lehet tanulni?; Nincs integráció, ha nincs barátság – milánói fiatalok tanúságtétele. Tudósok beszélgettek a nyelvek sokféleségének egységéről, amely örökségünknek sajátos, bizonyos szempontból magától értetődő, ugyanakkor kutatásra és rácsodálkozásra érdemes részei.

Moszul törmelékének falai címmel a RAI haditudósítójának, Lucia Goracci dokumentumfilmjét is bemutatták. „Az épületek mellett emberi sorsok, a társadalom szövete is romokban van – mondta az alkotó. – Ezektől a falaktól kell továbbindulni”.

Este orosz népdalok lemezbemutatója után Padre Scalfi életét és a Russia Christiana történetét mutatták be; valamint két színházi előadásra is sor került.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Rimini Meeting Facebook-oldala

Magyar Kurír