Nagy család voltunk a pápa körül – Személyes gondolatok a Szent István-bazilikai találkozó után

Meggyesi Zsófia szalézi nővér Budapest-Albertfalváról érkezett, a Szentatyáról szólva azt mondta: „Ferenc pápa végtelenül jó, az arca a Mennyei Atya jóságát tükrözi, ugyanakkor azt a gyöngédséget is, amiről olyan sokszor beszél – ahogy ezen az alkalmon is –, az irgalmasságról, amire Isten minket is hív. 

Ez az üzenet nagyon megérint – folytatta a szalézi nővér. – Az Úr arra hív minket, hogy legyünk tanúi, követei a Mennyei Atya irgalmasságának.”

Juhos Benjámin ferences szerzetes június 3-i pappá szentelésére készül. A Szent István-bazilikában elhangzott pápai üzenet egyik elemét – „irgalmas szívű pásztorokká kell válnunk” – „igazán személyesen megszólítónak” érezte a papságra készülő örökfogadalmas szerzetes. 

Benjamin testvér közvetlennek, barátságosnak látta a pápát; kicsit fáradtnak is, de úgy érezte, a Szentatya „itthon érzi magát”. Kiemelte Brenner József atya tanúságtételét, amely meghatotta, és mint mondta, „különösen is emlékezetes marad” számára.

A több budai plébánián is sok éve hitoktató Rőder Tamásné Judit örömmel állapította meg, hogy a pápa ezen a délutánon kifejezetten „mosolygós” volt. Nagy boldogságot jelentett számára az is, hogy a bazilikai eseményre meghívták a katekétákat, lelkipásztori munkatársakat is.

„Órási munka lehetett az előkészület! Csodálatos volt itt lenni, együtt lenni barátokkal, munkatársakkal.”

A pápa fiatalos mosolya rögtön szíven üti az embert, aztán a mondanivalóját, az üzenetét újra át kell majd elmélkednünk.

Azt, hogy miként kell dolgoznunk nekünk, katolikusoknak, keresztényeknek itt a »végeken«, hogy a szekularizált világban hogyan tudjuk átadni a Jóisten üzenetét, valamint ismét el kell gondolkodnunk a krisztocentrikus hitoktatás lényegéről – foglalta össze. Hozzátette: Mi úgy készültünk a pápalátogatásra, hogy a gyerekekkel elimádkoztuk minden hittanon a püspöki konferencia által kiadott imádságot, a kicsik rajzoltak.” A budai katekéta megemlítette, hogy ott volt 1991-ben a Hősök terén Szent II. János Pál pápa apostoli látogatásán is: „Nagy öröm, hogy most ismét megélhetek egy pápalátogatást; hogy együtt lehetünk, a katolikus hitet közösen, hangosan megvallhatjuk az utcán, a tereken – ez számomra mindennap egy csoda.”

Kauser Tibor, a Ferences Világi Rend miniszter generálisa háromszor is találkozott már a Szentatyával, volt alkalma röviden beszélgetni is vele. „Az a személyesség, ahogyan ő mindig odafordul ahhoz, akivel találkozik, lenyűgöző. Ugyanígy a naprakészség, mindig tudja, kivel beszél.”

A miniszter generális hangsúlyozta, hogy fontos ez a pápalátogatás: „Nem arról szól, hogy mi megyünk hozzá, hanem hogy ő jön hozzánk. A figyelme a magyarságra és a magyarokra irányul. Engem lenyűgözött az a felkészültség és az az éleslátás, amivel a magyar egyház és a szerzetesség, valamint a magyar világi hívek számára útmutatást tudott adni. Felhívta a figyelmet a problémákra is.

Egyszerű szavakkal és lényeglátóan, sőt néha, ahol kellett, erősen, határozottan adott tanácsokat vagy szinte parancsot, hogyan kell követnünk az evangéliumot.

Úgy gondolom, beszédének az egyik szegletköve a prófétai befogadás – és itt mind a két szónak nagy jelentősége van, hiszen nem elég csak filantróp módon nyitottnak lenni, hanem prófétai módon, Istenre figyelve és pillanatnyi hívását meghallva kell megnyílni mások felé.

A másik szegletkő a középszerűségtől való óvás. Hangsúlyozta a Szentatya, hogy milyen nagy veszélyt jelent ez egy olyan országban és közösségben, ahol a kereszténység, a hit bizonyos szempontból természetesnek vehető. A közbeszéd tárgya, hogy ez egy keresztény ország, így hamar belecsúszhatunk a középszerűségbe, elveszíthetjük a megújult lelkületet.”

Mórocz Tamás, a bodajki kegyhely igazgatója elmondta: „Nagyon meghatódtam, mert láttam, hogy boldog a Szentatya. Ez az öröm átsugárzott ránk is, rám is, és erőt adott.

Jó volt hallani tőle, hogy érti és érzi, sokszor milyen nehéz megélni a hivatást, a lelkipásztori munkát.

Öröm volt megtapasztalni, hogy itt volt a magyar egyház: hogy vagyunk, létezünk. Ezért csak hálával a szívemben tudok hazamenni, és nehezen találom a szavakat. Hálás vagyok, hogy pap lehetek, ennek a közösségnek a szolgája.”

Tamás atya sem először találkozott a Szentatyával. „2015-ben egy zarándoklattal mentünk Rómába, megáldott bennünket a pápa. Ugyanazt a műanyag szíjas órát láttam a karján, ami most is rajta volt. Ez elgondolkodtatott, valóban milyen egyszerűen él, ugyanakkor milyen határozott véleménye van a dolgokról. Ez a kettősség megfogalmazódik bennem, akárhányszor találkozom vele. Alázatos, de erős üzenetet fogalmaz meg. A jó vezető példáját nyújtja nekünk. Amikor a kis közösségeinket vezetjük, számunkra is fontosak ezek a személyiségvonások.”

Lócskai M. Kinga ferences szegénygondozó nővér a rend esztergomi házából érkezett. Három éve volt az örökfogadalma, kilenc éve lépett a rendbe. Bár fiatal, mégis többször találkozott már Ferenc pápával, mert a közösségével együtt elmentek Csíksomlyóra, és részt vett az eucharisztikus kongresszuson is.

A Szentatya jelenléte megerősítette a hivatásában és a közösségi életben. „Az Egyház megújulásra vár, de ez a folyamat már elkezdődött.

Megtapasztaltam, hogy az Egyház valóban él, örül Krisztus jelenlétének.

A mai találkozáson megfogott a Szentatya közvetlensége és személyessége, ahogyan kiemelte a tanúságtételekből mindazt, ami számára fontos volt. Jó volt tapasztalni a feltámadt Krisztus örömét már a várakozásban és a készülődésben is.”

„Nagy családnak éreztem a papságot, a szerzetességet, ahogyan együtt voltunk és imádkoztunk Ferenc pápával” – emelte ki Serfőző Levente, a Szeged-Csanádi Egyházmegye oktatási helynöke.

Ebben a családias légkörben azt éreztem, hogy a pápa közénk jött, hozzánk szólt, valóban ismeri az életünket, a magyar papság és a magyar egyház helyzetét.

Nem csupán egy beszédet mondott, hanem kifejezetten nekünk üzent a szavaival: az egységre, az örömre, a tanúságtételre hívott meg mindannyiunkat.

Azt remélem, hogy meg tudjuk valósítani azt, amire meghívott: hogy papokként, szerzetesekként, katekétákként tudjunk tanúságot tenni Krisztusról.”

Szerző: Vámossy Erzsébet – Körössy László

Fotó: Lambert Attila, Zuggó Zsolt, Merényi Zita

Magyar Kurír