KÉPGALÉRIA – klikk a képre!
Szőke Péter, a Szent Egyed közösség nevében köszöntötte a résztvevőket. Ferenc pápát idézte: a migránsokban ne fenyegetést, hanem embereket, történeteket, sorsokat, életeket lássunk. Világunkat ma a szegényekkel kapcsolatos fóbia jellemzi: féltjük tőlük hamis biztonságérzetünket, ezért távol akarjuk őket tartani. Ahogy falak emelkednek a menekültekkel és más szegényekkel szemben, úgy omlanak le az emberség eddig megingathatatlannak vélt sáncai. Lassan az is gyanús, aki segíteni akar a rászorulókon. Ebben a helyzetben eszünkbe jut a zsoltáros szava: „Ha az alapfalak leomlanak, mit tegyen az igaz?” (Zsolt 11,3). Első válaszunk az imádság, a lázadás kiáltása a mélységből, amely elnyelte menekült testvéreink életét, hogy az Úr támassza fel őket, és ne engedje, hogy civilizációnk, emberségünk is elsüllyedjen.
Az ökumenikus imádságot vezető Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus püspök a Jelenések könyvének egy mondatáról elmélkedett: „Ezután új eget és új földet láttam, mert az első ég és az első föld elmúltak, és tenger se volt többé” (21,2). A tengerről sokaknak a nyaralás jut eszébe. A Biblia jelképvilágában azonban a háborgó tenger gyakran a kiszámíthatatlan, sötét erőket jelenti. Ma pedig konkrétan az életveszély forrása sokak számára. Ám ismerünk és hirdetünk valakit, aki képes háborgásán úrrá lenni. Ez a valaki arra tanít minket, hogy merjünk kilépni azok felé, akik szükséget szenvednek.
A püspök a mártír Dietrich Bonhoeffert idézte: „Az egyház akkor egyház, ha másokért él”; majd így folytatta: sőt, ez a valaki Pétert is képessé tette a hullámokon járni. Így tőlünk, mai tanítványaitól is azt kéri, hogy merjünk kilépni a bizonytalanba, járjunk a tajtékos vízen, merjük elhagyni hagyományaink, megszokásaink biztosnak tűnő bárkáját.
Az elmúlt három évtizedben közel 35 ezren veszítették életüket tengerbe fúlva, a sivatagban szomjan halva vagy mások kegyetlenkedése és érzéketlensége miatt. Közülük sokak nevét és történetét ismerjük – ezek közül olvastak fel néhányat az imádságban.
Ha mi nem is ismerjük mindannyiuk életét, Isten valamennyiüket ismeri és szereti. Az ő emlékükre gyújtottak gyertyát a résztvevők, köztük Michels Antal józsefvárosi plébános, valamint Bolba Márta evangélikus lelkész; a Jezsuita Menekültszolgálat, az Isteni Szeretet Leányai és a Szociális Testvérek Társasága képviselői a templomot megtöltő számos hívő és jóakaratú ember mellett.
Forrás: Szent Egyed közösség
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria