Ökumenikus vesperás hamvazással – A bűnbánati liturgián a békéért imádkoztak Pannonhalmán

A Hortobágyi Cirill főapát által vezetett pannonhalmi bencés szerzetesközösség, a testvéregyházak meghívott lelkészei, valamint a pannonhalmi bencés gimnázium diákjai is részt vettek a hamvazószerdán megtartott bűnbánati liturgián, az ökumenikus vesperáson, amelynek keretében Ferenc pápa felhívása nyomán a résztvevők közösen imádkoztak a békéért.

A szertartás elején Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát köszöntötte a jelenlévőket, „püspököket, lelkésznőket, lelkészeket”, akik közt jelen volt Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus püspök, Pataky Albert a Magyar Pünkösdi Egyház elnöke, Szemerei János a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke, Várszegi Asztrik püspök, emeritus főapát. 

A köszöntés után a főapát elmondta: „A hamu az Ószövetségben – miként az elégetett aranyborjú hamuja is példázza – a bűnbánat és a felelősséggel való szembenézésnek a jele volt. A hamu az élet múlandóságára emlékeztet, arra, hogy mennyire tünékeny a mi saját életünk is. A hamu a bűnbeesés, az Istentől való elszakadás és a halál hatalmának jele. Sötét mementó: ,,por vagy és a porba térsz vissza" (Ter 3,19).

Ezekben a napokban hamu borítja el Ukrajnát, hamu Európát, a lebombázott házak, a tönkretett családi otthonok, intézmények, templomok hamuja, a kiégett háborús eszközök, elégett emberek hamuja.

A háború igazságtalansága és gyalázata, a kiontott emberi vér az égbe kiált.

Megrendülten állunk mindannyian a nagyböjt kezdetén a tehetetlenségünk, kiszolgáltatottságunk és félelmünk tudatában. Megrendületen, mert látjuk az emberi kegyetlenség borzalmas erejét.

Krisztus Urunk keresztje és szenvedése áll előttünk, Őrá emeljük szemünket. Ezen a hamvazószerdán a békéért imádkozunk Isten színe előtt, aki a béke és nem a háború Istene, aki mindenki atyja, nem csak egyeseké, aki azt akarja, hogy testvérek és ne ellenségek legyünk.

Hamvazószerdán, az emberi bűn és békétlenség mélypontján az imádság szavával az élet Urába kapaszkodunk, azért kérjük, hogy a szent negyven nap elmúltával a húsvét hajnalának örömteli világossága felragyogjon nekünk.

Bűnbánattal és megtéréssel vetjük reményünket Krisztus megváltó feltámadásába.” – mondta a pannonhalmi főapát.

A köszöntő szavak és az elmélkedés után Balog Zoltán, dunamelléki püspök a következőket mondta el.

„Az ószövetség embere hamut szórt saját fejére, hogy a jel segítségével elmondja, mennyire megtört, mennyire bánja bűneit, és bűnbánata mennyire őszinte. Különböző helyekről gyűltünk össze, különböző bűnbánó gondolatokkal és érzésekkel.

Hozzuk felekezeteink szétszakítottságát, szívünk megtörtségét, a háború irgalmatlanságának tapasztalatát. De a közös imádság órájában összeköt bennünket a bűnbánat, az egység és a béke utáni vágy.

Összegyűltünk, hogy együtt valljuk meg bűneinket, közösen vállaljuk a tanúságtételt, a békéért mondott imádságot és hogy közösen adjunk hálát Isten irgalmáért.”

A vesperás részeként a későbbiekben részlet hangzott el a Szentírásból, és Lukács evangéliumának 10, fejezete 17-20. verse alapján Balog Zoltán református püspök hirdetett igét.

„Pannónia szent hegyén böjtöt kezdeni, bűnbánatot tartani, a testvérekkel és a testvérekért imádkozni különös ajándék, kegyelem. Ezt a helyet arra választotta ki a Teremtő a jókedvében, hogy a szüntelen imádság helye legyen, közel az éghez.

S amikor közel vagyunk az éghez, nem kell tennünk semmit, elég csak lenni – Isten közelében, szeretetében. Ebből a létből mennyi áldás született a bencés testvérek életében! Szolgálat Isten dicsőségére és az ember javára: gyógyítani, győzni a gonosz hatalma felett.” – kezdte a beszédét a református püspök.

A következőkben a szónok a felolvasott evangéliumi részletre utalva hangsúlyozta: Jézus mondja, „inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben”. Rámutatott, hogy „Isten beírta a nevünket abba a könyvbe.

Hálát kell adnunk, hogy bűnbánatot tarthatunk, böjtölhetünk az Őközelében.”

Balog Zoltán kifejtette: „A lenni és a tenni összetartozik, mert az igaz hitből cselekedetek lesznek… S amikor azt mondjuk, mennyi mindent köszönhetünk a nemzetünknek, a kereszténységnek, vagy ha lehet mondani, a XVI. században a reformációnak, akkor Jézus figyelmeztet: Örülj annak, hogy a neved ott van a teremtő és szabadító Isten könyvében, elsősorban ennek örülj.”

Ugyanakkor „soha se engedjünk abból, hogy az örömünk forrása a két név egymás mellett: Jézus Krisztusé, és a tiéd. Mert az Ő közelségének öröme nélkül nem fognak menni a dolgaid, a szolgálat is hamisítvány lesz, erőlködés, magamutogatás.” – fogalmazott a szónok.

Aki pedig úgy szolgálja az embereket, hogy Istennek szolgál, az az önfelejtésben szolgál – a keresztény hit egyik legnagyobb ajándéka ez.

„Soha ne engedj abból, hogy az örömforrás nem a siker, vagy az áldás, hanem az, hogy az a két név ott van egymás mellett: Jézusé és a tiéd. Oszd meg azokkal, akiknek nincs meg ez az öröme” – mondta Balog Zoltán.

A böjtről szólva a református püspök hangsúlyozta:

„legyen derűs, mosolygós az arcunk, ha böjtölünk, hiszen közelebb kerülhetünk az Úrhoz, megüresítjük az életünkben azt a helyet, amelyet majd Ő betölt.”

Balog Zoltán a továbbiakban arról beszélt, hogy „2022 böjtje a gonosz hatalma ellen irányul a világnak ezen a táján, ahol élünk. Szembesülünk azzal, hogy amikor éppen kezdünk gyarapodni, lecsap a vírus, lecsapnak a fegyverek, a bombák. S a háború borzalmai ellen is igaz a jézusi figyelmeztetés: ez a fajzat, ez a démon csak imádsággal és böjtöléssel űzhető ki.

"Amikor szembesülünk világunk és saját magunk elveszettségével, mégis ott lehet a derű az arcunkon Krisztus jelenlétében, hiszen Isten irgalma és dicsősége, a nagypéntek és a feltámadás összetartozik. Van és lesz feltámadás, és addig is van a bűnbánat derűje.” – zárta beszédét Balog Zoltán.

A továbbiakban a liturgikus szent csendet követően a bűnbánat szavai hangzottak el „a háború borzalmai közepette” azért, mert „megmérgeztük emberi környezetünket, a bizalmatlanság és az erőszak légkörét hoztuk létre, s hűtlenné váltunk a ránkbízottak: testvéreink, a kicsinyek és a gyengék iránt”.

A közös imát a bűnbánatot hirdető hamu megáldása követte. A hamvazás rítusának keretében Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát és Balog Zoltán református püspök az oltár előtt egymás homlokára kereszt alakban hamut hintettek,

majd eléjük járultak a szerzetesközösség tagjai és a testvéregyházak lelkészei, hasonlóképpen fogadva a hamu jelét.

A hamvazás rítusa után folytatódott a vesperás. A világért, az egyházért és a szükséget szenvedőkért szóló közbenjáró imádságokat (könyörgéseket) szerzetesek és lelkészek felváltva olvasták fel.

Többek közt imádkoztak „Ukrajna, Oroszország és Európa békéjéért, hogy hallgassanak el a fegyverek, s hogy a szeretet váltsa fel a gyűlöletet.”.

Fohász hangzott el azokért, akik szexuális vagy hatalmi visszaélés áldozatai lettek, a menekülőkért, az otthon és biztonság nélkül élőkért, az összes elhagyott gyermekért, azokért, akiket a hitükért üldöznek; a vírus miatt karanténban lévő emberekért és a betegekért, s hogy az emberiség összefogással és szolidaritással megtalálja a járvány legyőzésének módját, valamint, hogy az Úr megtanítson mindannyiunkat az Ő akarata szerint élni a teremtett világgal.

A könyörgések közt az ökumené jegyében elhangzott: „Gyűjts össze minket úrvacsorai vendégségünk asztalánál, építsd bennünk és közöttünk a közösséget a te szeretetedben.”

A szertartás a zárókönyörgések után Hortobágyi Cirill főapát és Balog Zoltán püspök közös áldásával ért véget.

A pandémiás helyzetre való tekintettel az ökumenikus imádságot a főapátság YouTube csatornáján is közvetítették.

Szerző: Körössy László

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír