Példát adott az Isten, haza, embertárs szolgálatára – Végső búcsút vettek Arató Lászlótól

A temetésen a rokonság mellett jelen volt számos pap és cserkész barát.

Az alábbiakban Szár Gyula Gergely OPraem cserkésztiszt, a Táborkereszt Katolikus Cserkészek Közössége elnöke temetésen elhangzott méltató beszédét olvashatják.

Amikor utoljára találkoztam Laci bával, szó volt a munkájáról. Furcsa volt, hogy egy 98 éves ember arról beszél, hogy mi a munkája. Persze nem ment már az irodájába a főváros szívébe, mint régen, viszont igyekezett rendezni hagyatékát, gondolva azokra a személyekre és szervezetekre, akik és amelyek fontosak voltak számára. De hogyan is alakult az a munka, hivatás, küldetés, ami meghatározta őt, és általa bennünket is? „Példámmal és munkámmal arra törekszem, hogy a társadalom, a család és az egyes emberek életében a cserkésztörvények szellemisége minél jobban megvalósuljon.” [Részlet a cserkésztiszti fogadalomból.]

A cserkésztiszti fogadalmat élte 98 évesen is,

annak ellenére, hogy élete nagy részét egy baleset miatt újra kellett tanulnia 94 éves korában. Közös történetünk jóval azelőtt kezdődött, hogy mi fiatalok megszülettünk volna.

A cserkészet alapjait Pécsen tapasztalta meg. Erről így írt a 47. sz. P.C.F. csapat emlékkönyvébe: „Amikor 1938-ban, 12 évesen beléptem az akkor 22 év óta működő 47. sz. P.C.F. cserkészcsapatba, már négy cserkészapród év állt mögöttem a 658. sz. Br. Eötvös József cserkészapród-csapatban. Ha akkor valaki azt találta volna mondani, hogy megélem a pécsi ciszterci gimnázium cserkészcsapatának 100 éves évfordulóját, bizonyára naiv ábrándozásnak véltem volna. De – Istennek hála – csapatunk és én is élünk még.”

Alig 3 éve cserkész, amikor a háborús körülmények az ország cserkészei számára a cserkészfogadalom, az Isten, haza, embertárs szolgálata véres valósággá vált. A háborús körülmények között már 1941-től csapatával közreműködött a város légoltalmi szolgálatában is. Mikor a cserkészet illegalitásba szorult, a katakombacserkészetben volt aktív, de bebörtönözték, majd minden lépését megfigyelték.

A rendszerváltás után a Táborkereszt Katolikus Cserkészek Közössége újjáalapításának legjelentősebb, legszorgalmasabb alakja lett.

A csapatokkal való kapcsolattartásban ő tudta elérni a legtöbbet mind a mai napig.

Minden magyar csapattal próbált személyesen kapcsolatban lenni és a Táborkereszt összekötők hálózatát működtette. Találkozóik a katolikus cserkész lelkiség erőművei, hivatások bölcsői, az értékteremtő-értékőrző cserkészvezetői munka ihletői voltak. A határon túli és vidéki csapatok útiköltségét előteremtette és kifizette. A Táborkereszt újságot nyomtatásban, postán minden csapathoz, fenntartóhoz és cserkészpaphoz ingyenesen eljuttatta. Személyes levelei postán szinte minden csapathoz elértek már az internet bevezetése előtti időkben. Sok cserkészkönyv megjelenése is az ő nevéhez fűződik. Az értékrendünket támogató könyveket 70 évesen még mindenhova személyesen cipelte, hogy minél több cserkészvezetőhöz, fiatalhoz eljussanak.

Bátran beszélt nehéz témákról, és hősies kiállásra, a keresztény erkölcs és a vallásosság példamutató megélésére buzdította a cserkészvezetőket.

Nevéhez fűződik a hivatásfelkészítő képzések kidolgozása, útra indítása. A Táborkereszt folyóirat ’97-es tavaszi számában az őrsvezető, segédtiszti, tiszti képzés 5, 7, 6 napos hivatástisztázó lelki táborának kidolgozott anyagát meg is jelentette, a kiképzések működését nyomon is követte. Kispál György atya visszaemlékezésében Arató Lászlóról, a kiképzőről így szól: „Harminc éve a jásd-bakonynánai segédtiszti táborban figyeltem föl egy »civil úrra«, aki nagyon szakszerűen, világosan beszélt a mi vallásunkról, annak helyéről a cserkészetben: Mitől más a cserkész? volt a cím; a jellemnevelés volt a lényeg.

Hogy ne katonai drill, ne az idősebb tekintélye, hanem egy Isten felé gravitáló belső hang irányítsa a cserkészt; magából termelje ki, hogy jó akar lenni.

Arató László volt az előadó!”

A cserkészek hitéletbeli segítésében, jellemnevelésében fontos szerepet bízott a fenntartókra. A velük való kapcsolattartás céljából hozta létre a papi egyházi konventet. Erről ismét Kispál György atya tudósított: „Már a táborban meghívott azon őszi Táborkereszt Egyházi Konventre, melynek előadói Ternyák Csaba, Bíró László püspökök, Berán Ferenc, Beer Miklós, +Alberti Árpád, Brückner Ákos, +Ormayné Vera néni, +Szabó István piarista voltak. Ugye sokat mondó nevek! Köszönet a konventek szervezéséért!”

Sok mindent tanultunk tőle a jövő Egyházáról, közösségről, személyességről, vallási, lelki, erkölcsi életről. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a magyar cserkészet újjáalakulásának egyik legnagyobb alakjaként emlékezhetünk rá. Cserkészetünk elvi alapjainak őrzésében, megmaradásában elévülhetetlen érdemei vannak.

Nagyrészt neki köszönhető, hogy a magyar cserkészet vallásos maradt és ragaszkodik erkölcsi alapjaihoz.

Cserkésztestvérünk volt 8-tól 98 éves koráig. Jó munkájára visszatekintve bízhatunk benne, hogy már a mennyei cserkésztáborból jár közben értük.

Istenünk Laci bának, aki egy téves világrend túlélőjeként, a nehézségek ellenére is Isten hívására értünk munkálkodott, adjon örök nyugodalmat és az örök világosság fényeskedjék neki!

Forrás és fotó: Táborkereszt Katolikus Cserkészek Közössége; Csepel-Csillagtelep Plébánia

Magyar Kurír