Püspöki szentmise Bogner Mária Margit vizitációs nővér tiszteletére Érden

Az ünnepi szentmisén jelen voltak a szerzetesnő rokonai, az egyházmegyében működő szerzetesnővérek, a Marianum Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola és Gimnázium tanárai és diákjai. A főpásztor vezetésével a szentmise után a templomkertben Bogner Mária Margit sírjánál imádkoztak az apáca mielőbbi boldoggá avatásáért.

Az egyházmegyéből érkező hívek és a papság nevében Mojzer György plébános köszöntötte Spányi Antalt, majd a Szentatya reményteljes szavait idézte a jövő évi szentévvel kapcsolatban. „Mi is ebben a reményben imádkozunk Bogner Mária Margit mielőbbi boldoggá avatásáért, hogy hathatós közbenjárásával esdjen ki az Ég Uránál minden kegyelmet, amelyért fohászkodunk” – mondta a plébános.

Spányi Antal püspök köszöntötte a zarándokokat, pap- és szerzetestestvéreit, az országgyűlési képviselőt és minden megjelent közéleti vezetőt. Beszédében reményét fejezte ki, hogy a várva várt, az orvosok által is hitelt érdemlő csodáról meggyőződik majd az Egyház, és megkezdődik Bogner Mária Margit boldoggá avatása. „Csodát remélünk szeretteinknek és magunknak is, de vannak csodák, amelyek a szív és a lélek csöndjében, a Lélek titkában történnek meg. Kérjük Bogner Mária Margit közbenjárását, segítsen bennünket bajainkban, eszközöljön ki csodát az Úrnál. Ez indítson minket arra, hogy lássuk az Ő erényekben gazdag életét, amelyet követnünk kell, és imádkozzunk, hogy ezek a mi lelkünket is ékesítsék.”

A megyéspüspök visszaemlékezett a magyar Kis Szent Teréznek is nevezett vizitációs nővér rövid, de a szentség hírében eltöltött életútjára. Bogner Mária Margit a Torontál megyei Melencén született 1905. december 15-én, a keresztségben az Etelka Mária Anna nevet kapta. Már első szentáldozása után súlyosan megbetegedett, amit a megpróbáltatások ellenére derűvel viselt. Tíz hónapos ágyhoz kötöttség után egyik lába megrövidült és megmerevedett. Nagybecskereken polgári iskolát és kereskedelmi tanfolyamot végzett, 1919-től adminisztrátorként dolgozott. Lelki élete bérmálkozása (1923) után mélyült el a jezsuita Csávossy Elemér vezetésével. Imaapostolságot vállalt, a Mária Kongregáció tagja lett, napi áldozó volt. Bár a karmelita rend vonzotta, egészségi állapota miatt – többszöri próbálkozása ellenére – annak nem lehetett tagja. 1927-ben a thurnfeldi vizitációs nővérek zárdájának lett lakója, 1928 áprilisában öltözött be. Még ez év nyarán öt társával elindult Érdre, az első magyarországi vizitációs zárda alapítására.

1929. május 16-án ideiglenes, pontosan három esztendővel később örök fogadalmat tett. Pár nappal később magas lázzal betegszobába került. Csaknem egyéves, türelemmel viselt szenvedés után 1933. május 13-án hunyt el. „Ebben az életútban csodálatos erényeket látunk, amelyeken keresztül Isten szól hozzánk, mai emberekhez. Az első, ami megragadó a fiatal lány, a szerzetesnővér életéből, hogy bár sok és súlyos keresztet kapott, sok nehézséggel, megaláztatással kellett szembenéznie, mégsem adott helyet a panaszkodásnak, sosem kérte számon Istent. Zokszó nélkül bízta rá az Úrra önmagát, sorsát, hivatását, és elfogadta Krisztus keresztjéből az őrá eső részt. És kiemelhetjük eucharisztikus lelkületét is, amellyel nemcsak gondolatban, hanem tettekkel is naponta imádta Jézust. Kereste Őt a szentségekben, a napi szentáldozásban. Máriával együtt kimondta igenjét, és nem a maga akaratát kereste, hanem az Úrét. Mindent meg tudott köszönni neki, a különleges kegyelmeket és a megpróbáltatásokat egyaránt. (…) Bogner Mária Margit állhatatosan kitartott hivatása elfogadásában, példaképként ma is, amikor olyan sokan elhagyják Istentől kapott hivatásukat.”

A főpásztor végül arra biztatott, kérjük Bogner Mária Margit segítségét, hogy  őhozzá hasonlóan mi is mindig Isten jelenlétében tudjunk élni. Hogy általunk is megváltozzon a világ, amelyben annyi önzés és hitetlenség van. Hogy mindenki vágyakozzon Isten közelségére, az Ő akaratának megvalósulására.

A szentmise után a hívek a megyéspüspök és a papság vezetésével Bogner Mária Margit sírjához vonultak, ahol együtt fohászkodtak a szent életű nővér mihamarabbi boldoggá avatásáért, és kérték további égi támogatását minden hozzá intézett szándékban.

Szöveg: Berta Kata

Képek és videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír