Püspökként tért vissza az egykori plébános a resicabányai Havas Boldogasszony-templom búcsúünnepén

A Resicabánya óvárosában álló, Havas Boldogasszony titulusú plébániatemplomot 1841 és 1847 között emelték; 1847. november 25-én szentelte fel Klaszovits Lipót főesperes, kanonok, oravicai plébános. 

A római katolikus egyház liturgikus naptárában Havas Boldogasszony ünnepét augusztus 5-én tartják, a római Santa Maria Maggiore-bazilika felszentelésének emlékére. A temesvári egyházmegyében a resicabányai óvárosi templom az egyetlen, amely ezt a titulust viseli, őrizve az 1777-ben itt épült első templom emlékét, amelyet szintén Szűz Mária, a Havas Boldogasszony oltalmába ajánlottak.

Idén a resicabányai Havas Boldogasszony-plébánia közössége augusztus első vasárnapján ünnepelte templombúcsúját.

A 10.30-kor kezdődő szentmisét Pál József Csaba temesvári megyéspüspök mutatta be, aki 1987 és 2018 között, több mint harminc éven át szolgálta e közösséget plébánosként. A hívek különös örömmel és szeretettel üdvözölték ismét körükben a főpásztort.

A szentmisén koncelebrált Veniamin Pălie hegyvidéki főesperes, a közösség plébánosa, valamint Valentin Macedon Hiticaș, a resicabányai Szentháromság Egyházközség (Govândari–Lunca Bârzavei) plébánosa.

A búcsúra meghívást kapott a város teljes katolikus közössége – németek, magyarok, románok, csehek és horvátok – mindkét plébániáról.

A szentmisén zenei szolgálattal közreműködött a Harmonia Sacra kórus, Georg Colța vezetésével; valamint a fiatalok énekkara. Orgonán kísért Christine Maria Surdu és Patrick Paulescu.

Szentbeszédében Pál József Csaba püspök a közösségben megélt hitről elmélkedett, emlékeztetve: „Egyházmegyénkben idén a közösség évét éljük. Ez nem csupán egy pasztorális téma, hanem konkrét meghívás. A közösség azt jelenti, hogy megtanulunk megosztani, meghallgatni és együttműködni. A bevezetőben a szinodalitást említettétek.

A szinodalitás azt jelenti, hogy megtanulunk odafigyelni egymásra és együtt hordozni a felelősséget a közösség életéért.”

A templom a közösség szimbóluma; itt gyűlünk össze Isten egyetlen népeként – emelte ki a főpásztor.

„Ma a Boldogságos Szűz Máriára is tekintünk. Ő a mi példaképünk és édesanyánk. Az édesanya akkor is képes egyben tartani a családot, amikor az nem tökéletes. Minden családban vannak félreértések, különböző elképzelések és nehéz pillanatok. Mégis az anya mindig azt keresi, ami összeköt, nem pedig azt, ami elválaszt – mondta a megyéspüspök. – Így tesz a Boldogságos Szűz Mária is az Egyházban: Fia köré gyűjt bennünket, és megtanít közösségben élni.”

Isten nem azért áld meg bennünket, hogy megtartsuk magunknak áldását, hanem hogy továbbadjuk másoknak. A közösségben minden tag a többieket szolgálja az Istentől kapott ajándékokkal.

Jó, ha megkérdezzük magunktól: én mivel szolgálom a közösséget? Mi az én ajándékom? Mi az a kegyelem, amelyet kaptam? – hangzott el Pál József Csaba püspök prédikációjában.

„A szentmise végén kérjük az Urat, hogy ez a templom mindig a Krisztussal való találkozás helye legyen számunkra. De kérjünk még valamit: hogy szívünk élő oltárrá váljon, amelyben Isten lakozik, és így lépésről lépésre építsük a közösséget – buzdított a főpásztor. – Imádkozzunk a Boldogságos Szűz Máriához, hogy segítsen megtanulni tőle, miként viseljük el egymást szeretettel, és hogyan kövessük példáját.”

A szentmise után minden résztvevőt szeretetvendégségre hívtak a templom udvarára.

Forrás: Temesvári Római Katolikus Főegyházmegye

Fotó: Christian Paul Chioncel

Magyar Kurír