Romanelli plébános: „Gázában nem kapunk levegőt”

A Gázai övezet északi részén, Gázaváros keleti részén, a Zejtún negyedben található katolikus plébánián körülbelül 450 menekültet fogadtak be, köztük időseket, betegeket és súlyosan fogyatékos, nem szállítható gyermekeket, akikről Kalkuttai Teréz anya nővérei gondoskodnak.

Gabriel Romanelli, a Szent Család-templom, Gáza egyetlen katolikus templomának plébánosa reménykedik annak a 21 pontból álló amerikai tervnek a megvalósulásában, amelynek célja a Gázai övezetben Izrael és a Hamász között folyó konfliktus lezárása. A tervezet hírét néhány arab és izraeli médium is közzétette a napokban.

Visszhangozza ez a terv Gáza lakóinak a háború befejezése irányuló, mindeddig kemény próbára tett reményét. A háború eddig több mint 60 ezer ember, köztük nagyon sok nő és gyermek halálát okozta, és szinte teljesen lerombolt civilek lakta területeket, egész városrészeket.

A béketerv többek között azt célozza, hogy minden élő és halott izraeli túsz kerüljön haza, Izrael katonai műveletei érjenek véget, a palesztin foglyokat engedjék szabadon, és induljon újra a humanitárius segélyek elosztása a lakosság számára. Kérdés, hogy a két szemben álló fél hogyan reagál a megállapodási javaslatra.

Gázában hatalmas a zaj és a füst

Sajnos – mondja Romanelli atya – „ahogyan az már többször is megtörtént ebben a közel kétéves háborúban, a béke reménye újra és újra meghiúsul. Most már nehéz hinni benne”. 

„Sokat szenvedtünk és szenvedünk. Sokszor mondták, hogy cselekedni fognak, de soha nem történt semmi, sőt a helyzet csak romlott. A bombázások továbbra is intenzívek, és távoli területeket érintenek, de a közelünkben lévőket is elérik, a repeszek a plébániára is hullanak. A zaj hatalmas. Füst és por tölti be a levegőt, de már valahogy hozzászoktunk.”

„Gázában mindenben hiányt szenvedünk – hangsúlyozza a plébános –, nemcsak élelemre, vízre, gyógyszerekre és üzemanyagra van szükség, hanem tiszta levegőre, oxigénre, napfényre, melegre, nyugalomra is. A por, a füst, a tüzet okozó robbanószerek a levegőben maradnak. Az áramellátás nem folyamatos, és a kevés megmaradt autó meghajtásához szükséges dízel is nagyon kevés. Ezért a gázaiak maguk állítják elő az üzemanyagot, megolvasztják a műanyagot, és összekeverik egy kis étolajjal, hogy tovább tartson. Nincs gáz, ezért az emberek tüzet raknak, hogy főzni tudjanak. Eleinte természetes fával, de most, hogy az elfogyott, mindent elégetnek, bútorokat, ablakokat, asztalokat.

Gázában nem kapunk levegőt. A konfliktus kitörése óta – idézi fel Romanelli atya –, néhány ritka kivételtől eltekintve, nem láttunk tejet, zöldséget, friss gyümölcsöt.

Közel két év háború és bombázások után a lakosság számára továbbra sincs pihenés, az emberek el vannak keseredve.”

Irgalmasságot gyakorolni

A plébános szerint nagyon sokan hagyják el a Gázai övezet északi részét, hogy délre meneküljenek. „Több kerületben zajlik a pusztítás, és sokan elmennek. Egyesek 400, mások 500 ezer menekülőről beszélnek, ismét mások ennél sokkal többről. Mindenesetre a város központjában és keleti részén még mindig nagyon sokan vannak, akik nem akartak vagy nem tudtak elmenni Gázából” – magyarázza Romanelli egy videóban, amelyet szeptember 28-án küldött a katolikus hírügynökségnek.

A latin plébánia továbbra is a szolidaritás és a segítségnyújtás bástyája a környéken élő több ezer gázai lakos számára. „Továbbra is minden szegényt, rászorulót, menekültet segítünk mindazzal, amink van, élelemmel, vízzel és gyógyszerekkel, a közeli görög ortodox Szent Porfíriosz-templomban befogadottakat is. A tőlünk kapott gyógyszerekkel az orvosok szinte csodákat tudnak tenni – folytatja a plébános a videóban. –

Irgalmasságot gyakorolni egy módja annak, hogy megállítsuk ezt a háborút.”

Ezt a gondolatot fejezte ki Romanelli atya egy másik, a napokban közzétett videóban: „Szörnyű történeteink vannak. Az emberek nagyon félnek, és imádkoznak Istenhez, hogy legyen irgalmas, enyhítse ezt a fájdalmat, és hogy ez a háború hamar véget érjen. Hálás vagyok XIV. Leó pápának a folyamatos békefelhívásaiért, valamint a jeruzsálemi latin pátriárkának, Pierbattista Pizzaballa bíborosnak, aki a lehetetlent is megteszi, hogy segítsen a lakosságnak. Istenbe kapaszkodunk, igyekszünk jobbak lenni a kis dolgokban. Imádkozunk mindenkiért, az élőkért és a halottakért mindkét oldalon, mert mindannyian Isten teremtményei vagyunk.”

Forrás és fotó: AgenSIR

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír