Sárkány a kápolnában – A Gizella Napok idején is csatlakozhatunk a Veszprémi Érsekség vársétáihoz

Kultúra – 2026. május 8., péntek | 9:45

A május 4. és 10. között zajló Gizella Napokra a Veszprémi Érsekség idén különösen gazdag programkínálattal készült. Vezetett várséta keretében ismerhetjük meg több helyszín mellett a Gizella-kápolnát is, ahol az érdeklődők még egy sárkánnyal is találkozhatnak.

A Gizella-kápolnába belépve a látogató tekintete ösztönösen a falak felé fordul. A freskók ritmusa követhető, a tér arányai tiszták. Néhány másodperc után azonban érdemes felfelé nézni. A boltozat közelében, a kőbordák találkozásánál egy apró, faragott részlet bukkan elő: egy sárkányalak. Nem látványosságként kiemelve, nem külön megvilágítva. A helye ott van, ahol a középkori mester elképzelte, a szerkezet csúcsán.

A zárókő a bordás boltozat egyik legfontosabb eleme. Itt futnak össze az íves bordák, itt rögzül a szerkezet. A középkori építészetben ez a pont egyszerre volt statikai és vizuális fókusz. A kápolna esetében a helyzet különösen izgalmas: a 18. századi átépítések során a középkori kőfaragványok egy részét megőrizték és újra beépítették, emiatt ma olyan faragott elemek is láthatók, amelyek eredeti helyzete eltérhetett a jelenlegitől. Egyetlen kő több korszak döntéseit hordozza.

De mit keres egy sárkány egy kápolnában?

A középkori templomok díszítése nem szűkült vallási jelképek egyetlen típusára. A kőfaragványokon gyakran jelennek meg állatalakok, kevert lények, növényi motívumok és geometrikus formák. A sárkány a korszak képi gondolkodásában több jelentést hordozott. Megjelenhetett a gonosz jelképeként, a rendezetlen erők formájaként vagy a teremtett világ különös lényeinek egyikeként. Ezek az alakok nem különálló díszítőelemek voltak, hanem egy tágabb vizuális rendszer részei. A Gizella-kápolna sárkányos faragványa ebbe a rendszerbe illeszkedik. A helye, mérete és kidolgozása alapján a kőfaragó műhely gondolkodását tükrözi: a szerkezet csúcsán egy olyan motívum jelenik meg, amely egyszerre hordoz jelentést és formát. A sárkány nem uralja a teret, mégis megtalálja a nézőt. Aki észreveszi, annak a kápolna már nemcsak freskók és falak együttese, hanem egy gondosan felépített középkori kép, ahol minden elemnek helye és szerepe van.

Az érseki palota és nagypréposti ház között elhelyezkedő, a mai terepszintnél mélyebben fekvő, kisméretű, egyhajós, kétszintes – Európában is ritkaságszámba menően kialakított – gótikus kápolnát Gizella királyné tiszteletére szentelték.

Architektúrája itáliai-bizánci stílusú kifestése egykorú lehet az építéssel. A 13. század második felében épült, és vélhetőleg egyidős a székesegyház ugyancsak a században épült gótikus részével, valamint a Szent György-kápolna korabeli újjáépítésével. Szakrális funkciója az újkorban részben megszűnt, sőt a 18. század első felében az alsó szintet bortárolásra használták. 1938-ban ugyan restaurálták, de eközben a barokk berendezést és átfestéseket eltávolították, a szentélyablakot beszűkítették, kialakítva a ma is látható formáját. Az 1980-as évek végén Kralovánszky Alán vezetésével kezdték meg a régészeti feltárásokat, a tényleges helyreállításig azonban 1990-ig várni kellett.

A május 9-én, 17 órakor induló „Fény és áhítat sétája” – amely során az érseki palotát és a Gizella-kápolnát lehet megtekinteni – ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A részletek és a regisztrációs link IDE kattintva érhetőek el.

A Gizella Napok programjairól IDE kattintva tájékozódhatnak, vezetett vársétára pedig a helyszín kiválasztásával ITT lehet jelentkezni.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír

#egyházmegyék #egyházművészet #egyháztörténet #épített örökség #programok

Kapcsolódó fotógaléria