Segíteni az elfeledett embereknek reményt találni – Interjú a Caritas Internationalis új elnökével

Nézőpont – 2023. május 31., szerda | 13:51

Kikucsi Iszao tokiói érsek, a Caritas Internationalis új elnöke kinevezését követően a Vatican Mediának nyilatkozott, kiemelve az önkéntesek és munkatársak szerepét, akik emberséget, segítséget és a Katolikus Egyház közelségét viszik el az embereknek. „Ez a Caritas igazi küldetése: segíteni az embereknek, hogy tudják, nincsenek elfelejtve.” Részleteket közlünk a május 14-én közzétett interjúból.

A Caritas Internationalis a világ második legnagyobb humanitárius segélyszervezete a Nemzetközi Vöröskereszt után. Jól ismert professzionális civil szervezet, amely segítséget nyújt a nehéz helyzetben lévő embereknek. Ám valójában nem csak egy civil szervezet, hanem katolikus, egyházi szervezet vagyunk, az Egyház szolgálatának intézménye. Ez azt jelenti, hogy a Caritas tanúságot akar tenni Isten szeretetéről. Nemcsak élelmiszert vagy anyagi segítséget nyújtunk, hanem

szeretnénk Isten szeretetének tanúi lenni, hogy megmutassuk az embereknek: Isten minden embert így szeret

– mondta az interjúban Kikucsi Iszao érsek.

„1995-ben, amikor karitászönkéntes voltam Japánban, egy menekülttáborba küldtek Ruandába... (A tábor ma már a Kongói Demokratikus Köztársaság területén fekszik – a szerk.) Nem volt élelmiszer, ruházat, szállás; az emberek elesettek voltak. A második alkalommal, amikor elmentem a táborba, találkoztam néhány vezetővel, és megkérdeztem tőlük, mire van szükségük. Vártam, hogy a vezető azt mondja, »szükségünk van élelmiszerre, oktatásra, gyógyszerekre, szállásra«; hosszú listára számítottam. Ehelyett azt mondta: »Atya, Japánból jöttél. Amikor visszamész Japánba, mondd el nekik, hogy mi még mindig itt vagyunk: mindannyian elfelejtettek minket.« Ez igazán megdöbbentett. Sok emberrel találkoztam különböző területeken, különböző országokban, katasztrófák sújtotta területeken vagy háborús övezetekben. Ugyanazt a történetet és ugyanazt a kiáltást hallottam újra és újra: »Elfelejtettek minket! Elfelejtettek minket!«

A Caritas valódi küldetése: segíteni az embereknek, hogy tudják, nem felejtették el őket. Mellettük akarunk lenni.

Természetesen szakmai segítséget nyújtunk, de el akarjuk mondani nekik, hogy mindig velük vagyunk, mindig értük dolgozunk, mindig emlékezünk rájuk. Senki sincs kizárva, senki sincs elfeledve.”

A verbita misszionárius elmondta: szentelése után, 1986-ban Ghánába, Nyugat-Afrikába, egy erdő mélyén található parókiára küldték, ahol nem volt sem elektromos áram, sem víz. „Nyolc évig voltam Ghánában, és hét évig voltam a parókia vezetője. Ez igazán fontos tapasztalat volt számomra, ami segített meghatározni az identitásomat.” Az emberek nagy szegénységben éltek; nem volt megfelelő orvosi ellátás, sok ember halt meg, az emberek mégis nagyon boldognak tűntek; mindennap vidámak voltak, és mosolyogtak. A misszionárius megkérdezett néhány embert a plébániáján, hogy miért ennyire boldogok, mire egyikük azt mondta, hogy a ghánai varázslat miatt. Mi volt ez a varázslat? Meg voltak győződve arról, hogy valaki segít, hogy senkit sem felejtenek el. Az emberek támogatják egymást; „tehát nem látunk embereket meghalni az út mentén, mert senki sem felejti el őket. Ez a meggyőződés valóban reményt ad az élethez, és ez volt az én hitem alapja is. Ha nem feledkezünk meg az emberekről, akkor sikerülhet reményt adnunk a túléléshez. Mert reményt kívülről nem tudunk hozni – élelmiszert, anyagiakat és mindent mást igen; ezeket adhatunk a nehézségekkel küzdő embereknek, de a reményt nem tudjuk átadni, azt a szívükben kell megteremteniük. Nem parancsolhatjuk nekik, hogy teremtsenek reményt,

de barátok lehetünk, és együtt haladhatunk; mellettük lehetünk, biztosítva őket arról, hogy nem felejtették el őket. Ebből lesznek képesek reményt teremteni a túléléshez.”

A Caritas Isten szeretetének tanúja – hangsúlyozta az interjúban a szervezet új elnöke. – Fontos, hogy a Caritas nem csak azokat foglalja magában, akik a legfelsőbb vezetői szinteken dolgoznak vagy a tisztségviselők közé tartoznak. Az alapoktól kezdve, az összes önkéntesünk és munkatársunk: ez a Caritas.

Japánban a 2011-es cunami és földrengés után a helyi Caritasnak sikerült önkénteseket küldenie az összes érintett területre, és önkéntesbázisokat hoztak létre. Ebben a térségben egyáltalán nincsenek keresztények. Néhány év múlva minden más szervezet eltűnt, de a Caritas még mindig jelen volt a katasztrófa sújtotta területen. Ők az igazi karitászmunkatársak. Ezek az önkéntesek képviselik a Caritast. „Minden önkéntesünk magában hordozza a Caritas jellemzőit. Ők a Caritas. Akik az adminisztrációban vagyunk, nem csak mi vagyunk a Caritas. Mi és az összes önkéntes együtt jelentjük a Caritast” – emelte ki Kikucsi Iszao tokiói érsek.

Fordította: Geszti Gyula Péter

Forrás és fotó: karitasz.hu; Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria