Sokaknak volt eligazító fénye – Reisz Pál atya átvette a Parma Fidei díjat

A kitüntetést a kommunizmus áldozatainak emléknapja (február 25.) alkalmából azoknak az élő egyházi személyeknek ítélik oda évről évre, akik a diktatúra alatt is hűségesek maradtak hitükhöz, magyarságukhoz. A díjat 2002-ben alapította Horváth Béla kisgazda országgyűlési képviselő és Gyurkovics Tibor Kossuth-díjas író.

Az ünnepi szentmise főcelebránsa Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, a tavalyi év Hit Pajzsa díjának kitüntetettje volt. Vele koncelebrált az ünnepelt mellett többek között Süllei László esztergom-budapesti általános érseki helynök, a Mátyás-templom plébánosa, Barsi Balázs ferences szerzetes, filozófus, teológus, Kálmán Peregrin OFM templomigazgató, ferences papok, szerzetesek.

A szertartás kezdetén Kálmán Peregrin köszöntötte a jelenlévőket. Felidézte, néhány hete valaki azt mondta neki: Reisz Pál atya nem vallásos, ő maga a vallásosság. „Mi ezt köszönjük meg a mai szentmisében, hiszen Szent Ferencről mondja az életrajzírója: nem imádkozott, ő maga volt az imádság. Köszönjük azt az életet a Jóistennek, és neki, ami nem vallásos volt, hanem maga a vallásosság.”

A keresztények vére magvetés

Bábel Balázs a szentmisét az üldözött keresztényekért ajánlotta fel, hiszen

a világban ma is nagyon sok keresztényt üldöznek, egészen a vértanúságig.

Az evangélium Szent Lukács könyvéből (6, 20–26) hangzott el. A boldogságok versszakaszhoz kapcsolódva a főpásztor prédikációjában kifejtette: amilyen kampánybeszédet az Úr Jézus mondott kétezer éve, soha, senki nem mert volna mondani. Már az is isteni voltára mutat, hogy így hívogatta követőit: „Boldogok vagytok, ha gyűlölnek benneteket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, elvetik az Emberfia miatt.” Így üldözték a prófétákat is, de tiétek az Isten országa! S hogy a tanítványok el ne felejtsék mindezt, az utolsó vacsorán Jézus főpapi beszédében azt mondja: ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ezt az igazságot nagyon hamar megtapasztalták az apostolok, hiszen nem sokkal Jézus mennybemenetele után elkezdődtek az üldözések, ahogyan ezt olvashatjuk az Apostolok cselekedeteiben. A főapostolokat beparancsolták a főtanács elé, és utasították őket, hogy Krisztusról többet ne beszéljenek. Ám ők azt válaszolták: inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint embernek. Erre megverték őket. Mégis boldogan távoztak, mert Jézusért gyalázatot szenvedhettek. Mindez túlmutat a földi kategóriákon. Később is minden úgy történt, ahogyan azt Jézus megjövendölte, kisebb-nagyobb megszakításokkal a keresztények mindig ki voltak téve az üldözéseknek, ám ez nemhogy visszaszorította volna a kereszténységet, hanem ahogyan Tertullianus ókori egyházatya mondta:

a keresztények vére magvetés. Még többen leszünk.

Bábel Balázs érsek rávilágított: a történelem során az üldöztetések újra és újra megismétlődtek, ezért kijelenthetjük: az Anyaszentegyház Hitvallásban rögzített tulajdonságai – egy, szent és apostoli –, kiegészíthető volna azzal is, hogy üldözött. Napjainkban a legüldözöttebb vallás a kereszténység, azon belül „talán kiemelten a Katolikus Egyház”.

Ma is vannak vértanúi Egyházunknak.

Nekünk pedig ki kell tartanunk

A főpásztor emlékeztetett rá: a 20. században a kommunista ideológiát hirdető ateista, materialista állam szervezetten állt az üldözések mögött. Mindez 1917-ben kezdődött, már az első időszakban is százezrek estek áldozatul a terrornak. Az 1925-ben elhunyt, később ortodox szentté avatott Tyihon moszkvai pátriárka halálos ágyán azt mondta: az éjszaka nagyon hosszú és sötét lesz. A sötétség a bűn világát jelenti, ahogyan Arthur Koestler írta Sötétség délben című regényében a kommunizmusról. Mi, magyarok is nagyon hamar megismerkedtünk ezzel a kereszténységet üldöző hatalommal. Már 1919-ben is, majd a 2. világháború után uralomra jutott kommunisták üldözték a keresztényeket. Döbbenetes módon a ferences rend tagjai voltak azok, akik vértanúkat adtak már rögtön az elején – utalt az érsek a hét vértanú ferencesre, akiknek boldoggá avatása folyamatban van. Az ötvenes években csúcsra emelkedett az egyházüldözés, papok, szerzetesek meggyilkolása, bebörtönzése, megkínzása, boldog emlékezetű Mindszenty József, majd a kalocsai érsek, Grősz József börtönbe vetése, a szerzetesrendek működésének felfüggesztése, mégsem zuhant reménytelenségbe az akkori egyház. Mindszenty bíboros kapott egy képet nem sokkal elfogatása előtt, töviskoronás Jézust ábrázolt, s ő ráírta: „devictus vincit” (legyőzetve győz). Csodálatos módon be tudta vinni a képet a börtönbe is. Óriási erőforrás volt ez számára:

az a Krisztus, aki értünk meghalt a kereszten, majd feltámadt, győzni fog a végső időkben is, nekünk pedig ki kell tartanunk.

A keresztények üldözése 1956 után sem szűnt meg. József Attilát idézve: „finomodnak a kínok”. Az egyházat üldözők rafináltabbak lettek és gonoszabbak. Elérték, hogy azokat tekintsék bűnösöknek, akiket fenyegetésekkel, megfélemlítésekkel rávettek a jelentésekre, nem pedig azokat, akik a rendszert működtették.

A szavak elszállnak, a példák vonzanak

Az Úr Jézus szava ma is áll: a gonoszság elhatalmasodásával sok szívben kihűl a szeretet. A gonoszság elhatalmasodását a világban nem kell bizonyítani. Háborúk, kegyetlen pártoskodások. Megfordul az emberekben a gondolat: nem is érdemes jónak lenni. Ilyen a világ. Ám Jézus azt mondja:

aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül. A magunk ereje kevés az állhatatossághoz. Isteni segítségre, kegyelemre van szükségünk. Jézus pedig biztat bennünket: bízzatok, én legyőztem a világot.

A bűnös világot érti ezalatt, hiszen szereti a világot, amiért életét adta. A bűnös világon azonban győzni fog és ebben nekünk is munkát adott, hogy fáradozzunk az Isten országának az építésén. Bízzunk benne, kérjük a Szentlélek Úristent: segítsen bennünket, hogy állhatatosak maradjunk és kitartsunk. A szavak elszállnak, a példák vonzanak. „Akik előttünk jártak, azok kitartásukkal, állhatatosságukkal vonzanak bennünket, mint ahogy Pál atya élete is ezt mutatja számunkra. Ezen az úton kell haladnunk, ki kell tartanunk.

Örökös feladatunk, hogy tanúságot tegyünk ebben a világban. És az Úr Jézus a nagy megpróbáltatásokat nagy ígérettel fejezi be: aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom mennyei Atyám előtt.”

Sokaknak volt eligazító fénye

A díjátadó ünnepségre a szertartás után került sor. Michael Wallace Banach, magyarországi apostoli nuncius üzenetét Kulcsár Dávid, a Magyarországi Apostoli Nunciatúra titkára olvasta fel. „Reisz Pál atya kitüntetése elismerése annak, hogy nem csupán azok a személyek tekinthetők a kommunista diktatúra áldozatainak, akiket kivégeztek, börtönbe vetettek vagy kínoztak, hanem azok is, akik mindennapi csendes áldozatvállalásuk közepette ki voltak téve a verbális erőszaknak, a megfélemlítésnek, a zsarolásoknak és a fenyegetéseknek.”

Laudációt Sajgó Szabolcs SJ, a Parma Fidei díj kurátora mondott. Kifejtette: a Hit Pajzsa díj Isten mutatóujja: olyan Krisztushoz tartozó papok és szerzetesek életére mutat rá, akik átadták magukat Jézusnak, akiknek életében Isten hűséges szeretete fénylőn megmutatkozik, minden emberi gyengeségük ellenére, akiknek élete ezért Isten eligazító lámpása mások számára itt és most a világ sötétségében. A keresztségben Istenbe oltott ember lámpásában, a szentek életében az olaj, amit Isten szeretetének tüze útmutató fényként lángra lobbant, ez az olaj a Misztikus Test olaja, ami minden szentbe más szentekből is – szülőkből, barátokból, rendtársakból érkező olaj. Ezért amikor a Hit Pajzsa díj Isten mutatóujjaként valakire rámutat, akkor nemcsak az Anyaszentegyház egy tagjára mutat rá, hanem az egész misztikus testre.

Szabolcs atya leszögezte:

Reisz Péter Pál szerzetes életének évtizedeken át másokat segítő, eligazító fénye sokak helytállásának, hűséges tanúságának is a fénye: a Trianonban megszaggatott családjáé, a hitetlenségnek – ezért embertelenségnek – ellentmondó gyöngyösieké, a ferences gimnáziumé, a testvéri szerzetes közösségé, az üldözések alatt vértanúkká letteké.

„És csak a jó Isten az egyedüli tudója, még kik által és hogyan táplálta Pál atyában szent olaját. Amint ahhoz is, hogy ki mindenkinek volt Pál atya eligazító fénye hosszú és hűséges papi, szerzetesi szolgálata során Esztergomban, Kárpátalján, Szombathelyen, Sümegen, Budapesten – és remélhetőleg lesz még sokáig, ott, ahová isteni Pásztora elöljáróin át vezeti.

Imádkozzunk tovább Reisz Péter Pál atyáért a szentek közösségének hitében, kérjük a Teremtőt, hogy az eligazító és az Örökkévaló ragyogását közvetítő lámpását, amit benne lángra lobbantott, a halál ki ne oltsa, hanem növelje a megváltó Jézus Szent Szíve szeretetének mértéke szerint.”

Ezt követően Bábel Balázs, Horváth Béla és Sajgó Szabolcs átadták a Parma Fidei díjat és a vele járó oklevelet Reisz Pálnak. Az elismeréssel járó díjat Miletics Katalin Janka éremművész, bencés obláta készítette, akinek bronzérmén a körbefutó szöveg a következő: PARMA FIDEI, azaz magyarul HIT PAJZSA DÍJ. A két kifejezés között egy kereszt látható. A körfelirat alatt egy pajzs kontúrja, benne Szent Gellért vértanúsága helyével, a Kelen-heggyel, a mai Gellért-heggyel. Alatta körfelirat: Szent Gellért vértanú.

Reisz Pál meghatottan mondott köszönetet a díjért, hisz érzése szerint méltatlanul került elődei közé, olyan nevek mellé, mint Olaffson Placid, Bolberitz Pál, Kerényi Lajos.

„Koromnál fogva életem során nagyon sok emberrel találkoztam, akik már nem élnek, és valóban hősök voltak. Őket képviselve fogadtam el ezt a díjat” – mondta Reisz Pál.

„Egy fegyverem van: a kereszt”

Beszédet mondott az ünnepségen a Parma Fidei díj egyik létrehozója, Horváth Béla is. Kiemelte: a díj alapítása óta eltelt 25 év, de még mindig köztünk élnek olyanok, akikről XVI. Benedek pápa 2013-ban így írt: „Az élet olyannak tűnik, mint egy utazás a történelem gyakran sötét és viharos tengerén, miközben a csillagokat fürkésszük, melyek utat mutatnak nekünk. Életünk igazi csillagai az emberek, akik helyesen tudtak élni. Ők a remény világító fényei.

Kétségtelen: Jézus Krisztus maga a Világosság, a Nap, aki fölkelt a történelem minden sötétsége fölé. De hogy Őt megtaláljuk, szükségünk van a közeli fényekre – olyan emberekre, akik az Ő fényéből világítanak és elirányítanak utazásunk közben.”

Horváth Béla szavaiból kiderült: az elmúlt 25 évben két érsek, két püspök, négy apáca, négy férfi szerzetes, öt-öt regnumi, illetve határon túli atya, összesen tizenkét hazai pap kapott Hit Pajzsa díjat. Most Reisz Pál atya személyében először kap kitüntetést ferences szerzetes. A Hit Pajzsa kitüntetés nem pusztán elismerés, hanem történelmi tanúságtétel: a hit, a remény és a szeretet apostolainak példája – azoké, akik a keresztet életsorsként hordozták – szögezte le Horváth Béla. Hozzátette: minden kitüntetettre igaz az, amit a kommunisták börtönében hat évet raboskodó, 2010-ben kitüntetett Regőczi István atya mesélt: amikor a Kádár-rendszer belügyesei fegyvert kerestek nála, közölte velük: „Egy fegyverem van: a kereszt.”

Horváth Béla köszönetet mondott mindazoknak, akik eddig önzetlenül segítettek a díjkiosztó ünnepségek sikeres megszervezésében. Ezt a munkát a jövőben a Katolikus Tábori Püspökség fogja segíteni Berta Tibor tábori püspök felügyeletével és Kiss Antal teológus, a tábori püspökség diakonusa szervezésében.

A díj odaítélésében pedig tovább lépnek: nyitnak a katolikus hitvallásban napjainkban élen járó civilek, családok felé is. A jövő kitüntetettjei továbbra is hiteles magyar emberek lesznek, akiknek példáján és áldozatán keresztül újra és újra képesek leszünk valódi értékeket felmutatni az egyre erősödő ellenszélben is: „Mindehhez fogjuk a hit pajzsát”.

Az ünnepségen zenei szolgálatot végzett a Ferences Öregdiákok Kórusa. Vezényelt Pálmai Árpád. Orgonált Szalai-Benedek Bálint.

Az ünnepség moderátora Bágya Rita volt.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír