Spányi Antal a Székesfehérvári Egyházmegye zarándoklatán Máriaremetén: A Szűzanyától kell tanulnunk

Hazai – 2026. június 2., kedd | 16:51

Május 31-én, Szentháromság vasárnapján, a máriaremetei Kisboldogasszony-bazilika búcsúján Spányi Antal megyéspüspök mutatott be szentmisét a templom szabadtéri oltáránál. Idén 99. alkalommal szervezték meg a Székesfehérvári Egyházmegye híveinek zarándoklatát a csodatevő máriaremetei Szűzanya-kegyképhez, őrizve a Prohászka Ottokár és Shvoy Lajos püspök indította búcsújáró hagyományt.

A szentmise elején Esterházy László kanonok, plébános köszöntötte a pappá szentelésének 50. évfordulóját idén ünneplő főpásztort.

Visszaemlékezett szemináriumi éveikre, és azt kívánta, hogy Spányi Antal püspökkel együtt ünnepelhessék majd a 100. egyházmegyei zarándoklatot is Máriaremetén.

Spányi Antal szentbeszédében megemlékezett püspök elődjeiről, akik elindították az egyházmegyei zarándoklatokat, hogy a híveket kihívják a mindennapi életterükből, és imádságban találkozzanak szívükben és lelkükben Isten szeretetével és irgalmával.

„Máriaremetére hozták a híveket, mert hol is lehetne jobban megtapasztalni Isten közelségét, mint a Szűzanya mellett” – fogalmazott a székesfehérvári megyéspüspök.

Hozzátette: a kegyhely meglátogatása ma is segít kilépni a megszokottságból, a rutinból, segít megújulni a hitben, az istenkapcsolatunkban, keresztény életünkben. „Mi is eljöttünk ide, ahol évszázadok óta imádkoznak a hívek, ahol az égbe szálló imádság megszentelte nemcsak a templomot, hanem mindazokat, akiknek az imádsága az ég felé szállt itt.

Idejöttünk, nem valamiféle kiüresedő hagyománytól vezérelve, hanem azért, hogy Istent keressük. Őt, aki a hívő ember jelenlétében akar élni – emelte ki a főpásztor. – Mi pedig, ahogy a Szentírásban Pál apostoltól olvassuk: benne élünk, mozgunk és vagyunk.”

Spányi Antal püspök prédikációjában arról is beszélt, mennyire fontos a Szentháromság tisztelete, amely hitünk központja és ereje, kereszténységünk lényege.

Fölfoghatatlan titok, de ha megtapasztaljuk Isten szeretetét, amely mindenben jelen van, akkor megsejtünk valamit a Szentháromság valóságából.

„Látjuk Máriát, aki gondolkodás nélkül kimondta igenjét Isten szeretetére, és ez az igen az egész életét megváltoztatta.” Nekünk sokszor nehéz kimondani az igent. „Kimondjuk, aztán visszavonulunk, amikor az élet nehézségeivel találkozunk, ami mindannyiunkat megtalál. Máriától kell tanulnunk, aki ott állt a kereszt alatt, aki akkor is kitárta a szívét Istennek, amikor a fájdalmat mérhetetlenül átélte.

Szemléljük Mária szeretetét, és ettől a szeretettől tisztuljon meg a mi szeretetünk is, és erősödjön meg hitünk a szentháromságos Isten szeretetében!” – zárta szentbeszédét a székesfehérvári megyéspüspök.

*

A nagy múltú zarándokhely csodatevő kegyképe a svájci Einsiedeln település kegyképének másolata. A máriaremetei kegykép ma is azon a fán található, ahová a német ajkú telepesekkel érkező Thalwieser Katalin helyezte, hogy ott imádkozzon a Szűzanya közbenjárását kérve. Sokan fohászkodnak ma is itt családjukért, kérve a Szűzanya oltalmát gyermekeikre, unokáikra, mindenféle ügyeikre.

A kegykép történetét a hagyomány és a rendelkezésre álló történeti források Catharina Thalwieser délnémet (vagy svájci) származású leányhoz és férjéhez, Georg Lisenbultzhoz kötik. A német ajkú leány fiatalon más telepesekkel együtt került el hazájából Hidegkútra, ahová magával hozta az einsiedelni Szűzanya képmását.

A kép 1740-től a közeli gercsei kápolnában várta a híveket, de idővel a Nagykovácsi felé vezető erdei út mentén egy fára függesztették ki, hogy imádkozhassanak előtte az arra járók. Az imameghallgatások sokasága miatt előbb fából, majd kőből építettek köré kápolnát a helyiek.

Catharina férje az eredeti, tönkrement képecske helyett állítólag maga hozta el a mai képet 1763-ban a Zürich közelében fekvő híres zarándokhelyről, melynek neve remetét jelent magyarul. Talán ekkor látták el hitelesítő pecséttel a papírlapot.

A fára függesztett ábrázolást 1899-re tisztelték meg annyira, hogy a ma is ismert nagy templomot szentelték fel körülötte. Búcsújárók tömegei keresik fel azóta is a kegyképet, mely minden építkezés, átalakítás, ideiglenes áthelyezés során változtatásokat élt meg, de lényege, a hívek mély hite a közbenjáró imádság erejében évszázadokon át megmaradt.

Forrás és fotó: Kontsek Ildikó/Keresztény Múzeum

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Kovács Marcell

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria