Száz éve dobog a Szív – Konferencia a jezsuita folyóiratról a Párbeszéd Házában – FRISSÍTVE

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

„Az első lapszám megjelenésekor olyan krízishelyzetben volt az ország, amiben a száz esztendő alatt jó párszor, mint például most” – emelte ki köszöntőjében Forrai Tamás Gergely SJ provinciális, hozzátéve: a konferencia lehetőséget teremt arra, hogy megtudjuk, mit lehetett, lehet tanulni az újság 1945-ös, ’56-os és ’89-es újraindulásából.

A bevezetőt követően a téma szakavatott kutatóinak – Buzinky Géza, Csibi Norbert, Kleistenitz Tibor, Petrás Éva, Nagyillés Anikó, Sz. Nagy Gábor, Bánkuti Gábor – előadásaiból rajzolódott ki a Szív évszázados története.

Buzinkay Géza, az egri Eszterházy Károly Főiskola tanára, akinek fő kutatási területe a magyar sajtó- és karikatúra története, a hazai újságírás kialakulásáról beszélt, különös figyelemmel a sajtó és a gazdaság viszonyára. Kiemelte a kevéssé ismert tényt, hogy Kossuth Lajos szerkesztőként világos üzleti felfogás mentén tárgyalt Landerer Lajos kiadóval a Pesti Hírlap elindításakor.

„Hamarosan Budapesten is megjelent a lapkiadás azon formája, amelyet egy nagyvállalkozó irányított, aki a piac egy részét lapcsalád indításával sajátította ki” – emlékeztetett az 1800-as évek végén megjelenő sajtómágnásokra az előadó, később hangsúlyozva: mivel a folyóiratok nem hoztak számottevő bevételt, ezért az eszmék, ideológiák iránt elkötelezett szerzők ezekben publikálhattak.

„A katolikus oldalon működött két tekintélyes, régi folyóirat, a Religio és a Magyar Sion, majd a századfordulón indult a Magyar Szemle, a Katolikus Szemle, az Egyházi Közlöny, a Katolikus Nevelés. Az első világháború alatt pedig a Jézus Szíve Szövetség elindította A Szív című lapot” – mondta Buzinkay Géza.

A Szív első lapszámait az alapító, Bíró Ferenc páter elküldte a nemzetközi Jezsuita Központba, ahol nem értettek belőlük semmit, mivel magyarul íródtak. Ezt már Csibi Norbert, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézete és a Pécsi Egyháztörténeti Intézet munkatársának előadásából tudhattuk meg, akinek kutatási területe az 1848 és 1918 közötti korszak egyháztörténete.

„A lap küldetését már az első lapszámban összefoglalták a szerkesztők, e szerint: A Szív vallásos, hazafias, tudományos lap, amelynek célja Jézus Szíve tiszteletét minél jobban beleplántálni a magyar nemzet lelkébe” – emlékeztetett a kutató, aki leszögezte: a cél úgy szólt: vigasztalni, enyhíteni a fájdalmat, békét és boldogságot hozni a szívnek.

A későbbiekben ismertette a folyóirat rovatrendszerét, amelyből nem hiányzott a vezércikk, a szövetségi hírek rovata, a szentlecke-magyarázat, Jézus Szíve tisztelete, a rend történetének és működésének bemutatása, a szentek életének ismertetése, vagy a levelezés sem.

Klestenitz Tibor, az MTA BTK Bölcsészettudományi Intézet tudományos munkatársa, aki 2011-ben védte meg A katolikus sajtómozgalom Magyarországon 1896 és 1932 között című disszertációját, felszólalásából kiderült, hogy Trianont követően a fővárosban mind jobban nőtt a feszültség, ami a katolikus lapterjesztőket ért kisebb-nagyobb inzultusokban is megmutatkozott, s ez a tagság folyamatos cserélődését eredményezte. Az első hetven főből mindössze heten maradtak, amely arány az őszirózsás forradalomig megmaradt.

„A forradalom alatt vezércikkben szögezte le a lap szerkesztőségi álláspontját, amely szerint a politikába elvből nem avatkoznak, úgy vélték, nem az államforma a kérdés, hanem a kormányzók és a vezetettek lelke” – fogalmazott Klestenitz Tibor.

A történész a Tanácsköztársaság alatt történtek közül kiemelte, amikor a tanácskormány A Szív kiadására gyűjtött pénzt államosította, így az újságot nem tudták megjelentetni, csupán 1919. szeptember 28-án.

S. Nagy Gábor, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának munkatársa, a második világháborút követő időszakról szóló előadásában kifejtette: a lap kiállt a hitoktatás megszüntetése ellen, kijelentve: a demokráciában a szülők felelőssége sokkal nagyobb, mint a diktatúrában, mivel nem a hatalom dönti el, mi helyes és mi nem, ezért nélkülözhetetlen az erkölcstan. Ehhez a szerkesztők hozzátették, hogy az isteni törvények betartása kötelesség, amely alól nincs felmentés.

„A demokráciában a nép szava a döntő” – idézte S. Nagy Gábor az újság egyik cikkét azzal kapcsolatban, hogy az állampolgárok döntő többsége kiállt az iskolai hitoktatás mellett.

„A szív megszüntetéséről egy kis fecni maradt fent az utókornak, ami őrzi azt kétmondatos üzenetet, amit a Horváth Márton küldött Révai Józsefnek, s amely így szól: Kedves Révai et., ajánlom figyelmedbe A Szív mai számát” – olvasta fel Bánkuti Gábor, a Pécsi Tudományegyetem BTK Történettudományi Intézetének munkatársa, a Pécsi Egyháztörténeti Intézet tagja, a kutatását elindító dokumentumot, elmondva: a megszüntetés oka az volt, hogy a lap nem hozta le a Püspöki Kar hivatalos állásfoglalását, amelyben megbélyegezték Grősz Józsefet.

A Szív története Kanadában folytatódott, ahol 1953-tól jelent meg kétéves szünet után.

* * *

A rendezvény második részében szerkesztők idézték meg a rendszerváltástól eltelt negyed század történéseit.

A kerekasztal-beszélgetés moderátori szerepét A Szívben is publikáló Lázár Kovács Ákos médiakutató, a PPKE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Intézetének vezetője vitte. Az asztaltársaságban helyet foglaltak Sajgó Szabolcs SJ, Nemeshegyi Péter SJ, Bárdosy Éva, Horváth Árpád SJ és Lukács János SJ, akik visszaemlékeztek, miként találkoztak először az újsággal.

„Hetvenöt évvel ezelőtt találkoztam A Szívvel” – emlékezett a 92 esztendős Nemeshegyi Péter, aki cserkészként az 1951-ben lerombol Regnum Marianum-templomban már látta a folyóiratot, azonban első ízben szegedi filozófia szakos hallgatóként egy lapot terjesztő népleány adta a kezébe.

Sajgó Szabolcs, noha kötelességszerűen minden számot elolvasott, álmában sem gondolta, hogy majd egy évtizeden keresztül szerkesztője és kiadója lesz az újságnak.

„Édesapám előfizetője volt A Szívnek, mi több, be is köttette az egyes évfolyamokat” – idézte meg a múltat Bárdosy Éva. Jóval később, amikor már egyházi szolgálatba állt, a rendszerváltás éveiben telefonon megkereste az akkori főszerkesztő, Sajgó Szabolcs, vegyen részt a szerkesztőbizottság munkájában. Hallatlan büszkeség töltötte el édesapját, amikor lánya 1994-től főszerkeszteni kezdte az újságot.

Horváth Árpádnak 1998-ban indult szerzetesi élete a szegedi novíciátusban, ott és akkor találkozott A Szívvel.

„Egyszerűen fogalmazott az újság, közérthetően reflektáltak szerzői a hit kérdéseire” – idézte fel emlékeit Horváth Árpád.

Lukács János az 1991-es dátumot emelte ki. Abban az évben lépett be a jezsuita rendbe.

„A Sodrás utcai nivíciátusban vendégeskedtem, amikor reggel a karikás szemű Sajgó Szabolccsal találkoztam. Látszottak rajta küzdelmes éjszakájának nyomai. Mint megtudtam, a korabeli, igencsak nehézkesen működő tördelés viselte meg, egész pontosan az ű betű megfelelő ékezetének megtalálása” – beszélt a múltról a novíciusmester.

Az asztaltársaság felidézte, ki hogyan lett szerkesztője a Szívnek.

Amikor Bárdosy Éva főszerkesztette a lapot, szükségét érezték egy jezsuita szerkesztőbizottság felállításának, ennek elnöki tisztjére kérték fel Nemeshegyi Pétert.

„Valaki fülön csípett, legyek én az elnök. Mivel pappá szentelésemkor azt mondták: ha valamire felkérnek, mondd azt: mindig szívesen megteszem, hát elvállaltam a tisztséget” – emlékezett a teológus doktor.

Sajgó Szabolcs 1984 decemberében került a laphoz. Akkoriban a számítástechnika gyermekcipőben járt, így egy matematikus barátját hívta segítségül, hogy elsajátíthassa a tördelés csínját-bínját. Történt mindez Kanadában.

„Az eredeti bűnről nekem mindig a komputer jut eszembe” – fogalmazott a Párbeszéd Háza igazgatója, s elmagyarázta, azért, mert ha az ember a gép mellé ül, az idő észrevétlenül száll el.

Sajgó Szabolcs 1989 végéig Torontóban szerkesztette az újságot, s biztonsági okokból hazaérkezését követően a kinti szerkesztőség is megmaradt egy esztendeig.

„Kezdetben azt próbáltam folytatni, amit Szabolcs elkezdett” – vette át a szót Bárdosy Éva. Mint elmondta, a pápa imaszándéka adta a lapszerkesztés vezérfonalát.

A stílus fontosságát hangsúlyozta Horváth Árpád.

„Egyszerűen fogalmazott A Szív, mentesen a jámbor szóvirágoktól” – emlékeztetett, hozzátéve: valódi családi lapként működött egészen a kétezres évekig, amikor több hasonló tematikájú újság jelent meg a piacon.

„Ezért mozdultunk el a spiritualitás irányába, ami tükröződött alcímeinkben: lelkiség, kultúra, önismeret” – mondta Horváth Árpád, aki kiemelte: megtartották ugyanakkor a közérthető, klerikális nyelvezettől mentes stílust.

„Ettől egyedülálló a maga nevében A Szív, amelyik sokféle megközelítésben tálal spirituális témákat” – sommázta az egykori főszerkesztő.

Utóda, Lukács János novíciusmester fontosnak érezte megjegyezni, itt kellene üljenek mellette lapkészítő kollégái, hiszen ő, mondhatni „csak” segíti munkájukat.

„Azzal a felkiáltással kerültem az újság élére, hogy az egyéves átmeneti megbízatás lesz, ami esetleg meghosszabbodhat” – jelentette ki Lukács János, majd hozzáfűzte, számára is elsődleges fontossággal bír a spiritualizmus, illetve a teológiai témák közérthető megfogalmazása.

Sajgó Szabolcs hangsúlyozta: fontos az elmúlt száz év tisztelete, szem előtt tartva ugyanakkor a társadalom folyamatos változását, hogy a következő évszázadban is sikeres lehessen A Szív.

Fotó: Jezsuita Kiadó

Ditzendy Attila/Magyar Kurír