Székesegyháznak beillő templom jubileumát ünnepelték a Bihar megyei Újpalotán

Az újpalotai római katolikus templomot Frimont János Mária építtette fogadalomból egy szerencsés kimenetelű csata emlékére. A Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt templom alapkőletétele 1824. november 9-én történt. 

A templom olasz mérnökök tervei alapján épült, a Szent Antal sírja fölé épített padovai templom mintájára. Az épületet a régió egyik legszebb templomaként tartják számon.

Frimont János Mária (1759–1831) a napóleoni háborúk idején közhuszárként lépett a hadseregbe, az évtizedek során lovassági tábornoki rangot, hercegi címet és uradalmakat kapott jutalmul. 1808-ban I. Ferenc az egész családot ausztriai bárói rangra emelte.

1819-ben Frimont János és családja Nagyvárad környékén Újpalotát, Szurdokot, Kopacselt és Szentjánost kapta jutalmul. Frimont János ugyanebben az évben a velencei tartomány főparancsnoka lett, padovai székhellyel. Padovában mélyült el benne Szent Antal tisztelete.

1821-ben a nápolyi királyt egy lázadásban megfosztották trónjától; Frimont János főparancsnok kapta a megbízást a lázadók megfékezésére. A Rieti és Antrodoco között zajló döntő ütközetben kilőtték alóla a lovat – ekkor megfogadta, hogy ha megmenekül, templomot építtet.

Frimont János leverte a lázadást, és a királytól megkapta az antrodocói hercegi címet.

Az olasz tervezőknek utasításba adta, hogy „belül a templom közönséges kereszt formára épüljön, de kívül a falak legtöbbre becsült érdemrendemnek, a csapatkeresztnek ábrázolják majd az alakját, középpontjából kifelé szélesedő, négyágú rajzban”.

Frimont János 1828-ban osztrák grófi rangot és további birtokokat nyert Biharban, többek között Palotát, innen kapta a „palotai gróf” nevet.

A szentmise elején Böcskei László nagyváradi megyéspüspök kiemelte:

a templom ünnepe mellett ez a hit ünnepe is, amelyet Frimont János Mária is átélt, Istentől várva a segítséget.

Az Istennel kötött szövetségnek köszönhetően Frimont János Mária megmenekült, és templomot építtetett – emlékeztetett Böcskei László.

A templom azóta is találkozásra hív bennünket, az akkor elvetett mag továbbfejlődik, olyan térré teszi a templomot, ahol biztosítva van a fény, a lelki, szellemi táplálék, Isten ajándéka

– fogalmazott a nagyváradi megyéspüspök.

A szentmise német nyelvű szónoka, Martin Roos nyugalmazott temesvári megyéspüspök az egység fontosságára hívta fel a figyelmet. Utalva az itt élő német, román, magyar ajkú lakosságra, úgy fogalmazott:

Lehetünk sokfélék, de e hitben való egység folyamatosan erősíti és egyben tartja a közösséget.”

Az eseményen jelen volt Mihai Vătămănelu nagyváradi görögkatolikus helynök is.

A szertartás végén körmenetet tartottak az Oltáriszentséggel.

A bicentenáriumi szertartás egyben a helyi németek hagyományos Kirchweih (templombúcsú – a szerk.) ünnepségének záróprogramja is volt.

Forrás és fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye Facebook-oldala

Magyar Kurír