Szentszéki ENSZ-misszió tanácsadója: Várostervezéskor foglalkozni kell a hajléktalansággal

Robert Murphy érsek a Szentszék állandó megfigyelő missziójának tanácsadójaként az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 2026-os magas szintű ülésén szólalt fel az „Új Városi Menetrend” (angolul New Urban Agenda, az ENSZ által elfogadott globális stratégiai keretmegállapodás és akcióterv, amely a jól megtervezett és jól irányított urbanizációra összpontosítva azt határozza meg, hogyan kell a világ városait fenntarthatóvá, élhetővé, biztonságossá és befogadóvá tenni a következő évtizedekben – a szerk.) elfogadásának 10. évfordulóján.

„A hajléktalanság tartós jelenlétének nyugtalanítania kellene a nemzetközi közösség lelkiismeretét – hangsúlyozta felszólalásában a Szentszék képviselője. – Mindenki megérdemel egy helyet, amelyet otthonának nevezhet, ahol kapcsolatokat építhet, ápolhatja a családi életet, és teljes mértékben részt vehet a közösségében.

A lakhatást ezért nemcsak árucikknek vagy pénzügyi eszköznek kell tekinteni, hanem a társadalom sarokkövének, amely a közjó szolgálatában áll.

(...) Amikor a városokat a szolidaritás, a befogadás és a leginkább rászorulók iránti gondoskodás alakítja, akkor többé válnak, mint puszta lakó- és munkahelyekké; a találkozás, a testvériség és a remény helyszíneivé válnak.”

A hajléktalanság megfoszt az alapvető jogok gyakorlásának lehetőségétől

A szentszéki megfigyelő XIV. Leó pápa Magnifica humanitas kezdetű enciklikájára hívta fel a figyelmet, amely az emberi személy védelméről szól a mesterséges intelligencia korában, hogy aláhúzza: „A fejlődés akkor valóban emberi, ha az embert helyezi a középpontba.” „Ennek az alapelvnek kell irányítania az Új Városi Menetrend végrehajtását az elkövetkező évtizedben” – szögezte le, és hozzátette: „Az otthon hiánya többet jelent, mint a menedék hiánya; azt jelenti, hogy megfosztják a személyt a biztonságtól, a stabilitástól, a magánélettől és a valahová tartozás érzésétől.

A hajléktalanság aláássa számos alapvető emberi jog gyakorlásának lehetőségét, és gyakran a kirekesztés és a szegénység ördögi körébe sodorja az egyéneket és a családokat.”

A hajléktalanság kiváltó okainak kezelése

A Szentszék küldöttsége arra ösztönözi a városokat és az országokat, hogy többet fektessenek a megfizethető és megfelelő lakhatásba, valamint az átfogó szociális szolgáltatásokba, és emellett a helyi közösségek, a civil társadalom, a vallási szervezetek bevonásával és érdemi részvételével foglalkozzanak a hajléktalanság kiváltó okaival, mint például a szegénység, a munkanélküliség, a kábítószer-függőség, a mentális egészségügyi problémák, a családok felbomlása, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek élethelyzete és az ezekhez kapcsolódó társadalmi konfliktusok. Olyan lakhatási szakpolitikát kell szorgalmazni, amely az átfogó megközelítést támogatja, figyelembe véve az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy közötti szoros kapcsolatokat, ami hozzájárulhat a kirekesztés és a szegregáció megelőzéséhez is.

A Szentszék ENSZ-missziójának tanácsadója hangsúlyozta a „megújult nemzetközi szolidaritás” fontosságát a nemzetközi együttműködések, a technológiaátadás, a kapacitásépítés és a megfelelő finanszírozás révén, különös tekintettel a gyors urbanizációval küzdő legkevésbé fejlett országok megsegítésére.

A városfejlesztés nem mérhető kizárólag az épületek magasságával

A szentszéki állásfoglalás végezetül leszögezi: „A városfejlesztés nem mérhető kizárólag az épületek magasságával vagy a gazdaság erejével, hanem mindenekelőtt azzal a képességével, hogy minden ember számára lehetővé teszi a kibontakozást a társadalomban való teljes részvétel és a közjóhoz való hozzájárulás révén.

(…) Ezért

egy fenntartható város igazi mércéje abban rejlik, hogyan bánik minden lakójával, és következésképpen abban, hogy képes-e kezelni a szegénység számos formáját, a tartós egyenlőtlenségeket és a környezetkárosodást.”

Az Új Városi Menetrend félidős értékelése

Az Új Városi Menetrendet az ENSZ Lakhatási és Fenntartható Városfejlesztési Konferenciáján (Habitat III.) fogadták el Quitóban, Ecuadorban, 2016. október 20-án. Az ENSZ Közgyűlése a 71. ülésszak 68. plenáris ülésén, 2016. december 23-án hagyta jóvá, felkérve a főtitkárt, hogy négyévente tegyen jelentést a végrehajtás előrehaladásáról. A négyéves jelentéseket 2018-ban és 2022-ben nyújtották be, a 2026-os négyéves jelentés pedig az Új Városi Menetrend végrehajtásának félidős értékeléseként szolgál.

A friss áttekintést 69, 2026-ra várhatóan elkészülő nemzeti haladásjelentés, valamint széles körű konzultációs folyamat alapozta meg – beleértve egy több mint 115 országból több mint 1300 résztvevőt magában foglaló globális tanulási sorozatot, 22 ENSZ-szervezet közreműködését, valamint az érdekelt felek széles körű hozzájárulásait, beleértve 120 felmérésre adott választ és 144 írói műhely résztvevőjét.

A jelentés értékeli az eddig elért eredményeket, továbbá meghatározza a következő évtized prioritásait: fenntartható városfejlesztés a társadalmi befogadás és a szegénység felszámolása érdekében; fenntartható és inkluzív városi jólét és lehetőségek mindenki számára; környezetileg fenntartható és ellenálló városfejlesztés.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír