Szeretve vagyok a semmiért – Rózsaeső imaesteket tartott a Nyolc Boldogság Közösség Budapesten is

Miért mondhatjuk, hogy Lisieux-i Kis Szent Teréz lelkisége forradalmi jellegű? – kezdte tanítását Béri Renátó. – A szent tanításának fókuszában az áll, hogy Isten tetteinktől és hozzáállásunktól függetlenül árasztja ránk szeretetét – magyarázta. – Isten változhatatlan szeretettel szeret bennünket akkor is, ha bűnösök vagyunk, hiszen, ahogyan Teréz vallotta: „Vétkeim sokasága annyi csupán, mint a vízcsepp, mely tüzes serpenyőbe hull.”

A karmelita szerzetes nővér belátta, hogy

Isten szeretete végtelen és a semmiért vagyunk szeretve általa, a tetteinktől függetlenül.

Isten szeretete öröktől fogva kering és árad a Szentháromság személyei között, kiáradt ránk a teremtésben, és most is – fejtette ki a szónok. Ez az áradás természetes, nem kell kérni, sem méltóvá válni rá, olyan, mint a napfény és a víz. Ám a ránk áradó isteni szeretetet nem mindenki és még csak nem is minden keresztény ismeri.

Kétezer évvel a megtestesülés után még mindig küzdünk a szeretet igazságával: nem tartjuk igazságosnak, hogy aki vallásosabb, nem kap többet az isteni szeretetből.

Lázadunk ez ellen, holott az isteni szeretet természetes, magától értetődő és ingyenes. Lisieux-i Szent Teréz tanítása egyértelműen kimondja: Isten a semmiért szeret bennünket. Az, hogy ez ma is meglep minket, jelzi, hogy a kereszténységnek még nehézségei vannak az isteni szeretet befogadásával.

A szónok arra is rámutatott, hogy bár sokan tudjuk mindezt az értelmünkkel, érzelmileg még sincs tapasztalatunk róla. Gyönge pillanatainkban, kudarcainkban a szívünk azt súgja, Isten eltávolodott tőlünk. Ám ez illúzió.

A bűnbánat cselekedeteit nem azért végezzük, hogy újra kiérdemeljük Isten szeretetét, hanem azért, hogy tőlünk soha el nem távozó szeretetét még jobban befogadhassuk.

Béri Renátó hangsúlyozta, aki ezt már megtapasztalta, azt nem kell győzködni. Akinek azonban nincs ilyen tapasztalata, azt a könyvek, a lelkigyakorlatokon való részvétel elvezetheti ennek küszöbéhez. Valójában az összetörtségünk, az élet oltókése szükséges ahhoz, hogy a bennünk lévő védekezési stratégia feloldódjon, és elérje a szívünket Isten szeretete.

Sokszor azt gondoljuk, ha elfogadjuk, hogy Isten szeretete ingyenes, akkor nem vesszük elég komolyan a bűn elleni harcot. Az ingyenes szeretet befogadása azonban nem a bűn elleni küzdelem feladása – hangsúlyozta. – Aki megtapasztalta a ránk áradó szeretetet, az nem fog visszaélni vele, hanem egyre inkább teszi a jót, és kerüli a rosszat. Már nem a szeretet elveszíthetősége miatt, nem félelemből teszi mindezt, hanem azért, mert a változatlan, állandó szeretet tudata hosszú távú, mélyben gyökerező motivációt ad neki.

Az imaesten tanúságtételek is elhangzottak. Andrea elmondta, hogy beteg, daganatos fiáért sokszor imádkozott ebben a templomban. Azt kérte, hogy meggyógyuljon és hogy később lehessen majd gyermeke, hiszen a gyermekkorban kemoterápián átesetteknél ez egyáltalán nem magától értetődő. Fia párválasztása után azonban egy orvosi vizsgálat egyértelműen kimutatta, hogy nem lehet gyermeke. A szerelem erős volt, a menyasszony ennek ellenére is igent mondott. „A következő év januárjában hoztak édesapámnak egy üveg bort, az volt ráírva: dédipapa.” Andrea és családja már két éve gyönyörködik az unokában, akinek Teréz közbenjárására hamarosan kistestvére is születik.

Bernadett írásban tett tanúságot arról, hogyan tapasztalta meg Teréz segítségét. Poszttraumás stressztől szenvedett, ami élete minden területére kihatott. Rettegett, Istent távolt érezte magától, a trauma okozóiért pedig különösen nehéz volt imádkoznia, még a nevüktől is félt. Édesanyjával csatlakoztak a Missziós Miseszövetség nevű verbita kezdeményezéshez, és felíratták azoknak a nevét is, akik a traumát okozták a lánynak. Ezekért a személyekért folyamatosan szentmiséket mondanak a verbita atyák. Bernadett Lisieux-i Szent Teréz ünnepnapján olvasta el a misékről szóló igazolásokat, és érezte, hogy meggyógyult. Kis Szent Teréz jeleket is küldött neki, rózsából készült ajándékokkal erősítette meg őt.

Norbert megrendítő és örömteli tanúságtételében elmondta, hogy felesége, Mária a rózsaeső imaesten kért társat magának, s ezután ismerkedtek meg egymással. Tudták, hogy a Jóisten egymásnak teremtette őket, összeházasodtak. Kis Szent Teréz közbenjárását kérték, hogy gyermekük legyen, aki hamar meg is fogant, de a második orvosi vizsgálatkor már nem volt szívhangja. Látszólag nem teljesült a kérésük, Veronika nem született meg. A házaspár imádkozott második gyermekért, egy vizsgálat során azonban kiderült: a magzat sajnos életképtelen. Kétségbeesett fájdalmukban betértek az Örökimádás-templomba, ahol Veronika nővér beszélgetett velük. Az októberi imaestre is eljöttek, Mária testében az elhalt magzattal. Egészséges gyermekért könyörögtek, és azért is, hogy a 89 éves nagymama megélhesse a dédunokája születését. Új kisbabájuk megfoganásáról éppen karácsonykor bizonyosodtak meg. Mindketten elkapták a koronavírust, gyermekük mégis szépen fejlődött. Kislányuk egy hónappal ezelőtt született meg és a nagymama is megélte a kicsi érkezését.

A tanúságtételek után a közösség tagjai és segítői üres lapokat és borítékokat osztottak ki a jelen lévő több száz embernek, akik hosszú leveleket írtak Teréznek. Feltárták neki szívük legbensőbb szükségeit is, majd a borítékokat a végeláthatatlannak tűnő sort kiállva az oltár elé vitték, és a Kis Szent Teréz képe mellett elhelyezett hatalmas kosárba tették, ami csordultig megtelt a levelekkel. A mise kezdete előtti háromnegyed óra sem volt elég arra, hogy minden levél eljusson ide.

A Nyolc Boldogság Közösség tagjaiból és barátaiból álló kórus és zenekar előadásában ezalatt Teréz szövegeire írt négyszólamú énekek töltötték be a templomot és a szent írásaiból is elhangzottak részletek, majd elimádkozták a rózsaeső imaharmincadot.

Az evangéliumban Szent Lukács könyvéből a mustármagnyi hit erejéről hallottunk. Béri Renátó a homíliát azzal kezdte, Jézus arra tanít, hogy lelki életünk kiteljesedéséhez és boldogságunkhoz elegendő lenne néhány mustármagnyi igazság. Mi mégis szeretjük a dolgokat túlbonyolítani, mert ebben egyfajta kényelmet találunk.

Az életszentség azért nehéz, mert olyannyira egyszerű.

Térjünk vissza lelki életünkben a letisztult, egyszerű igazságokhoz! – buzdított a szónok.

Három ilyen alapvető, „mustármagnyi” igazságot ki is fejtett. Az első: Isten jelen van bennünk és körülöttünk. Jézus erről beszél a szőlőtőről és a szőlővesszőről szóló példabeszédében, és azt kéri, hogy maradjunk benne. Isten jelenléte a fogantatásunktól adott, csak figyelnünk kell rá.

Szintén alapvető, hogy Isten háromszemélyű szeretetközösség. A szónok feltette a kérdést: Istenképünk valóban szentháromságos? Sokszor egy magányos Istenhez viszonyulunk, vagy a háromból csak az egyik személy fontos nekünk. Holott a mi Istenünk nem magányos, hanem három személy: Atya, Fiú és Szentlélek, öröktől fogva.

A harmadik elemi igazság az, hogy az isteni szeretet természetesen árad ránk, elveszíthetetlen és magától értetődő. Ha csak erre a három „mustármagra” figyelnénk és befogadnánk azokat a szívünkbe is, akkor kifogyhatatlan erőforráshoz jutnánk, és az életünk kezdene átalakulni.

Kis Szent Teréznek lesz mit olvasnia: egyetlen estén több száz levelet kapott az Örökimádás-templomból. Nekünk pedig érdemes elkezdenünk erőt meríteni a három mustármagnyi igazság kifogyhatatlan forrásából és elhinnünk:

szeretve vagyunk a semmiért.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír