Születésnapi zarándoklat – 85 éve alakult Egyházközségi Nővérek Társasága

Megszentelt élet – 2020. augusztus 7., péntek | 10:40

Az Egyházközségi Nővérek Társasága 85 éve alakult: az első nővérek 1935. augusztus 1-jén a pécsi székesegyház altemplomában tettek fogadalmat. A születésnap alkalmából a közösség fogadalmas nővér és társult tagjai zarándoklatot tettek a társaság múltjához kapcsolódó helyszínekre. Az alábbiakban Demény Eszter beszámolóját olvashatják, amit szerkesztve közlünk.

Imával, énekkel, beszélgetésekkel, sírással, nevetéssel teli, hőséggel nehezített utunk volt. Idősek és fiatalok, egészségesek és betegek, nővérek és társult, családos tagok közös zarándoklata volt ez. A tagok közbenjárást kértek gyógyulásért, otthonért, lelkiatyáért, a közösségért, a hazáért. Mindig csak kérés. Ez a zarándoklat végére hálává változott, a segítő jelenlétet megtapasztalva.

Először Barsi Balázs szülőfalujában, Sióagárdon álltunk meg, majd Püspökszentlászlóra, a Kelet-Mecsekbe érkeztünk, ahol a nővérek az 1970-es, ’80-as években nyaraltak, pihentek, titokban lelkigyakorlatoztak.

Sétáltunk a püspöki kastély arborétumában, énekeltünk a fazsindelyes templomban, ami épp felújítás alatt áll. Az álcázott pálos kolostornak épült kastélyban megemlékeztünk Mindszenty József bíborosról, akit a II. világháborút követően három hónapig tartottak itt házi őrizetben.

Onnan a pécsi bazilikába, vagyis a pompás Szent Péter és Szent Pál-székesegyházba mentünk, örömmel láttuk restaurálását, megújulását; majd a püspöki palotát jártuk be. Itt az egyházmegye püspökeinek élete, munkássága tárult elénk. Különösen Virágh Ferenc életére voltunk kíváncsiak: az ő püspöksége idején alakult ugyanis a közösségünk.

Az igazi időutazás azonban az ókeresztény temetőkápolna és sírkamrák régészeti bemutatója volt a belváros alatt. A hely az UNESCO-világörökség része. A termek falfestése a római katakombákéhoz hasonlít. Különösen fontos volt számunkra az a sírkamra, amelynek falán a Krisztus-monogram is látható: kezdettől ez a szimbólum jelzi a társaság tagjainak összetartozását.

A ferences templomban vettünk részt szentmisén. A miséző atya elmondta, advent idején életnagyságú fabetlehemet állítanak fel itt, melyet egy ferences asztalos testvér faragott, és ez az ország legnagyobb betleheme.

Végül – a pécsi bazilika mellett ez volt a másik fő célja a zarándoklatnak – az egykor a nővérek által működtetett lelkigyakorlatos házat kerestük fel, ami magántulajdonba került, azonban gyönyörűen karban tartják, eredeti állapotában látható. A tulajdonosok nyitottságának eredménye volt a közös fotózás és a címek cseréje is.

A nap talán legértékesebb és reméljük, legmaradandóbb pillanatai az új kapcsolatok megszületése volt. A nővéreink lábnyomát őrző további emlékhelyek még hívogatóbba tették a várost: Visszatérünk!

Hazaúton mindenki elmondta, mi volt számára a nap folyamán a legfontosabb, ami leginkább megérintette. Fáradtan ugyan, de hálatelt szívvel énekeltünk régebbi és újabb egyházi énekeket az autóban.

Forrás és fotó: Egyházközségi Nővérek Társasága

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria