Találkozót tartott az egykori váci papnevelő intézet első két évfolyama

Hazai – 2018. augusztus 28., kedd | 10:56

Az egykori Borromei Szent Károlyról nevezett papnevelő intézet első két évfolyamának tagjai találkoztak Vácon augusztus 26-án. Az első évfolyam húsz éve, 1998 nyarán fejezte be a propedeutikus évet, míg a második évfolyam abban az évben ősszel kezdte meg tanulmányait, a felkészülést a papságra.

A rendezvényen megjelent az akkori rektor, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek is. A találkozó az egykori szemináriumban kezdődött, ahol a volt növendékek rácsodálkoztak, mi minden változott. A kápolna már előadóteremként működik, mégis mindenki csak úgy tudott oda belépni, mint a ház szívébe, ahol oly sok időt töltött el minden növendék.

Az előadóteremben felidézték a vicces emlékeket is. Az első évfolyamban végzettek visszaemlékeztek arra a szavalóversenyre, melyet a rektor kezdeményezett. Az egyik szavaló növendék Babits Mihály Balázsolás című versét mondta. Amikor azonban a kritikus sorhoz ért kissé döcögve, és kimondta: „Segíts Balázs!”, ekkor Bábel Balázs rektor rávágta mérgesen: „Nem segítek! Miért nem tanultad meg!”

A találkozó résztvevői lementek Keszthelyi Ferenc (1928–2010) volt váci megyéspüspök sírjához is egy imára, hiszen a váci szeminárium megalapítása az ő nevéhez fűződött. Majd közös szentmise következett, melyet Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mutatott be egykori növendékeivel együtt.

A szentmise elején Bábel Balázs érsek a jelenlévőknek elmondta, hogy az egykori Borromei Szent Károly Szeminárium első két évfolyamának tagjai – az 1998 nyarán a propedeutikus évet befejezők, illetve az ugyanezen évben tanulmányaikat kezdők – vannak jelen a szentmisén. A találkozóra olyan öregdiákok is eljöttek, akikkel a Jóistennek más tervei voltak, így nem lettek az egyházi rend tagjai.

Bábel Balázs homíliájában az Eucharisztiáról mint az Anyaszentegyház legnagyobb titkáról és csodájáról beszélt. Emberi ésszel felfoghatatlan, hogy a kenyér és a bor színe alatt valóságosan jelen van Jézus Krisztus, Szent Tamás szavait idézve: a kenyér és a bor maradandóan átlényegül Krisztus testévé és vérévé. Elmélkedése során az Oltáriszentség megosztó valóságáról is beszélt, mivel a protestáns keresztény testvérek nem hiszik Krisztus maradandó jelenlétét az Eucharisztiában.

Krisztus egyszerre főpap és áldozat, Ő az Isten szentje (Lk 4,31-37), akitől a gonosz lélek is eltávolodik, Ő a végső áldozat bemutatója, értünk adja életét a kereszten és adja önmagát az Eucharisztiában. „Ahhoz, hogy Krisztus áldozatát a jelenbe hozzuk, szükség van a papságra” – hangsúlyozta a főpásztor. Beszéde végén arra kérte az egybegyűlteket, imádkozzanak azért, hogy a Jóisten erősítse meg hitüket, hogy hűségesen ki tudjanak tartani az Eucharisztia mellett.

Amikor a szervező, Marti József bujáki plébános megköszönte a közös ünnepet kiemelte, hogy e szentmisében a régi konventmisék hangulata köszönt vissza. Akkoriban ugyanis minden vasárnap Bábel Balázs mutatta be e miséket, melyeken sokat épültek a jelenlévők. A jubileumi találkozó közös vacsorával és kötetlen beszélgetéssel fejeződött be.

Bábel Balázs érsek rövid interjú keretében beszélt a szeminárium 1997-es megalakulásáról, amelyre azért volt égető szükség, mert a rendszerváltás előtti 40 év kialakított egy vallási sivárságot, az ifjúság nem kapott vallásos nevelést, és ha lélekben fel is buzdult, nem volt alkalmas a teológiai tanulmányok folytatására. A Vácon megalakult Borromei Szent Károly Papnevelő Intézetbe az egész ország területéről küldhettek diákokat, sőt a görögkatolikus testvérek növendékei is ebben az intézetben alapozhatták meg tudásukat. A püspöki kar az intézmény rektorának Bábel Balázst kérte fel, aki megszervezte a tanári kart és ő maga is több tantárgyat oktatott a propedeuticumban, így a Bevezetés Krisztus Misztériumába című tárgyat, de tanított retorikát és művészettörténetet is.

Elmondta, hogy az első évfolyam negyvennégy fővel indult. A szeminárium 2010-ben zárta be kapuit, ma már minden egyházmegye saját maga gondoskodik a kispapok felkészítéséről.

Az öregdiákok nevében Koleszár Krisztián foglalta össze élményeit az újratalálkozás öröméről, akit bár nem szenteltek pappá, megmaradt az anyaszentegyház kötelékeiben, hitoktató lett és akolitus. Elmondta, hogy nagyon megható volt újra Vác város utcáiban járni, átlépni a régi szeminárium épületének küszöbét, találkozni 20 év után volt diáktársaival. A legnagyobb élményt azonban a szentmise adta számára, az, hogy évfolyamtársai felszentelt papként egykori rektorukkal álltak az oltár körül és együtt mutatták be a szentmiseáldozatot. Reményét fejezte ki mindenki nevében, hogy ez a jubileumi találkozó egy új hagyomány kezdetét jelenti és lesz majd folytatása is.

Forrás és fotó: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye; Váci Egyházmegye

Magyar Kurír

#egyházmegyék #jubileum #oktatás-nevelés #papi hivatás #találkozó

Kapcsolódó fotógaléria