Teológiai tanulmányok a Pázmány Péter Katolikus Egyetem alapításának 30. évfordulójára

A kötet szerkesztője Gárdonyi Máté egyháztörténész, tanszékvezető tanár. Előszavában emlékeztet rá: a hittudományi kar eredetileg a Pázmány Péter bíboros, érsek által 1635-ben alapított nagyszombati egyetem részét képezte. A teológiai kar élete 1638-ban kezdődött. Amikor több mint négyszáz év múlva, 1950-ben a kommunista oktatáspolitika megváltoztatta az intézmény nevét Eötvös Loránd Tudományegyetemre, leválasztották róla a hittudományi kart. Ekkor a magyar püspöki kar a teológiai fakultásból létrehozta a Római Katolikus Hittudományi Akadémiát mint egyházi intézményt, amely 1983-ban ismét felvette Pázmány Péter nevét. A rendszerváltás után a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia úgy határozott, hogy az Apostoli Szentszék engedélyével egyetemet alapít, és a kontinuitást őrző hittudományi karra alapozva szervezi meg az újabb fakultásokat. Így alakult meg 1992-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem.

Előszavában Gárdonyi Máté kiemelte: az alapítás 30. évfordulójának ünnepléséhez a hittudományi kar többek között ezzel a kötettel kíván hozzájárulni. A hallgatók az elmúlt években is számos kiváló, szakmailag is figyelemre méltó szakdolgozatot nyújtottak be a különböző képzési formákban.

E válogatásba a biblikum, a patrisztika és a középkori egyháztörténet köréből kerültek be dolgozatok,

amelyeket a terjedelmi korlátokra tekintettel alumnusaik tanulmányokká alakítottak.

A kötetben két biblikus témát találunk. Kabai Sára ószövetségi témából írta a szakdolgozatát és megjelent publikációját is, Dávid és Salamon teológiai királyportréinak összehasonlítása címmel. Kiemeli: az eltérő szerzők különböző, ellentmondásos leírásai ellenére Dávid és Salamon meghatározza Izrael történetét és teológiáját is. Soha a későbbiekben nem született olyan nagy uralkodó, és nem volt olyan vitatott személyiség, mint a dávidi dinasztia első két királya.

A másik biblikus téma Garaczi Gergely tanulmánya, címe: Jézus csodái és az epilepsziás fiú története, amely az ismert evangéliumi történet (Mk 9,14–29) klasszikus, pontos elemzése. A szerző rávilágít: Jézus távollétében a tanítványok hite és imádsága még nem volt elegendő a súlyos betegség (epilepszia) meggyógyítására, amelyet a korabeli felfogás ördögi megszállottságként tartott számon. Garaczi szerint azonban ez a tény önmagában még nem zárhatja ki logikailag a démoni megkötözöttséget vagy megszállottságot, „hiszen logikailag miért ne járulhatna egy súlyos fizikai betegséghez démoni erők tevékenysége?” Erre a kérdésre a túlzottan racionalista kritika nem képes választ adni, hanem sokkal inkább a mai ember felfogásához és világnézetéhez idomítja az elbeszélés valóságtartalmát a saját, filozófiai előfelvetései alapján. Ez pedig nem vezet helyes eredményre – szögezi le a tanulmányíró. Hozzáteszi: Jézus, „aki a hit és imádság példaképe is, egyetlen parancsszavával minden démonnak és betegségnek tud parancsolni: Ő mindenható. A hívő ember hite által tud ebben az isteni mindenhatóságban részesedni, amelynek eszköze az imádság”.

A patrisztikus dolgozatok közül kettő szorosan a Bibliára reflektál. Fenyves Krisztián Az Ebed-JHWH dalok értelmezése a korai Egyházban című dolgozatában vezérfonalként Szent Jeromos Izajás próféta könyvéhez írt kommentárát követi, különös tekintettel a Szolga kilétére és küldetésére vonatkozóan. Kiemeli: Jeromos egyháztanító minden fordítói és exegetikai munkájában a rabbinikus magyarázatokban és a különféle fordításokban is Isten szavát kutatta, s azt a Krisztusban elérkezett teljességben szemlélte.

Minden exegetikai tevékenység tehát arra szolgál, hogy a „Szent Könyvek olvasásával és tanulmányozásával terjedjen és jusson dicsőségre az Úr tanítása, az emberek szívét pedig töltse el egyre jobban a kinyilatkoztatásnak az Egyházra bízott kincse.

Hiszen ahogy az Eucharisztia misztériumában való állandó részesüléséből gyarapszik az Egyház élete, úgy a lelki élet új fellendülését remélhetjük Isten örökké megmaradó szavának megnövekedett tiszteletéből”.

Lévai Ádám Portrék az emberszerető Fiúistenről: Alexandriai Kelemen és az apologéták színes logosztana című dolgozatában arra keresi a választ, mit jelentett a Logosz szó a Kr. u. II. századi egyházatyák, különösképpen az apologéta Szent Jusztinosz és a nagy egyházi tanító, Alexandriai Kelemen teológiájában. Kettőjük teológiája azért különleges, mert úgy tudtak közel maradni az Egyházhoz, hogy olyan messzire kalandoztak ezeken a „vizeken”, amennyire előttük és utánuk nem sokan mernek. Tertullianus például jóval elutasítóbb volt a pogány filozófiával. „Mi köze Athénnak Jeruzsálemhez?” – kérdezte az afrikai tradicionista. Lévai gondviselésszerűnek nevezi, ahogyan a Logosz szó az alexandriai tradíció nyomán beépült a kereszténységbe, és ahogyan Jusztinosz és Kelemen számára közös nevezőként rendelkezésre állt. Egyúttal leszögezi: a kereszténység logikus vallás, mert azt vallja, hogy az Isten értelme testesült meg, és Ő tanítja az értelmes létezőket felemelkedni, és hasonlóvá válni Önmagához.

A Logosz a világ teremtése óta terelgeti nyáját, beszél a világhoz, és élő hangszerei által zengi a dicséretét Atyjának, az eredet nélküli ősforrásnak.”

A patrisztikus témát három hölgy képviseli a továbbiakban: Kovács-Széles Éva Az arianizmus korai szakaszának története című tanulmánya azért értékes, mert Arius története mintát adott a későbbiekben, hogyan kell elképzelni az eretnekvezért. Andrási Erika az ars sacra, a szent művészet felé nyitja meg a patrisztikai kutatásokat, és a liturgiatörténet felé is. A kép és a kereszt jelenvalósága az ókeresztény liturgiában című dolgozatában a kereszt szimbólum sokrétű értelmezését olvashatjuk. Kis Emőke Hajnalka A Basilika Nea – Konstantinápoly elfeledett második aranykora címmel a patrisztika és a középkori egyháztörténet határára kalauzol el bennünket, a bizánci korszakba.

A kötet utolsó dolgozata Scheffer Miklós középkori egyháztörténethez kapcsolódó munkája, Tájolások üzenete. A középkori templomok keletelésének egyháztörténeti szempontú vizsgálata címmel. Ebben megint ott van az ars sacra, a liturgiatörténet, az egyháztörténet is. A szerző más tudományterületen is jártas, számításokat is végzett a középkori templomok keletelésével kapcsolatban.

A magas színvonalon, tudományos igénnyel, de közérthetően megírt tanulmányok a laikus olvasók érdeklődésére is számot tarthatnak, és méltó módon kapcsolódnak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) megalapítása 30. évfordulójának ünnepi megemlékezéseihez.

Teológiai tanulmányok a Pázmány Péter Katolikus Egyetem alapításának 30. évfordulójára
Szent István Társulat, 2023

Fotó: Labert Attila(archív); PPKE

Bodnár Dániel/Magyar Kurír