Teremtésvédelmi kalendárium – Hová vezet a vidék és a város szétszakítása?

2018. június 22. péntek 16:00

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a vidék és a város szétszakítása mennyire végzetes következményekkel járhat. De még van visszaút!

Sir Patrick Geddes várostervezőnek, biológusnak, társadalmi aktivistának tulajdonítják a „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” elvének első megfogalmazását. A jó várostervezőnek, úgy is mint tájtervezőnek, sajátja a holisztikus megközelítés. Geddes is ebben az értelemben közelíti a város fogalmát az 1915-ben megjelent, Városok evolúciója című könyvében írja le először fenti fogalmat. Úttörő elképzelései voltak, abban az értelemben, hogy szervesen látta a várost és vidékét. Az építészek tőle tanulták meg a „régió” koncepcióját, és biológusként jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy megértsük a környezeti szempontok fontosságát; levezette, hogy nem környezetünk ellen, hanem vele együtt kell működnünk. A „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” felhívás azóta, de különösen az 1960-as évek közepétől a környezetvédelmi mozgalmak vezető jelszava lett.

Az elmúlt hetekben a hazai sajtóban is reflektáltak két USA-beli kutató, Gavin A. Schmidt (NASA Goddard Intézet) és Adam Frank (NY Rochester Egyetem) írására, amely az emberiség lehetséges kihalásának forgatókönyv alapú, statisztikai modellezését kísérli meg. A cikk címe Sziluriai hipotézis: lehetséges-e egy ipari civilizáció nyomait kimutatni geológiai módszerekkel? A földtörténeti korokban öt nagy kihalási időszakot ismerünk. Az első kihalási időszak az úgynevezett ordivíciumban volt, amikor még nem volt élővilág a szárazföldön. A második kihalási időszak az ordivícium és a szilur határán (körülbelül 444 millió éve), a harmadik a szilur és a devon határán (ún. felső szilur) jelentkezett. A „sziluriai hipotézis” nyilvánvalóan a kihalási időszakokra rímel.

A két kutató és kollégáik azt feltelezik, hogy az emberi civilizáció nyoma, hatása a környezetre leginkább az energiafogyasztáson keresztül mutatható ki. Az emberiség nagyjából háromszáz éve használja intenzíven az energiahordózókat, különösen a nem megújuló, fosszilis eredetű energiát. A fenti cikkükben bemutatott módszerek alapján, számításaikban a kutatók olyan energiaintenzív társadalmú „modellbolygókat” használtak, amelyekben a népességrobbanást, az elérhető erőforrásokat, valamint az energiahasználatokat – ideértve a megújuló típusú energia termelését is – különböző bemenő és határértékekkel változtatták. Úgynevezett környezeti egyensúlyi és népességi egyensúlyi folyamatok egymásra hatását vizsgálták, szakszóval úgynevezett equilibrium modellek együttes eredményeire voltak kíváncsiak. A legtöbbször kapott eredmény az „összeomlás” volt, de gyakori eredmény volt egy ennél szelídebb visszaesés, amihez természetesen át kellett állítani a bemenő paramétereket valóságos – és nem csak színlelelt – környezettudatos módra.

Kiss Károly, a Corvinus Egyetem környezetgazdaságtan professzora az elmúlt hónapokban több riportban is figyelmeztetett arra, hogy térjünk vissza – és térjenek vissza a zöld NGO-k is az eredeti megközelítésükre, azaz – a „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” gondolati keretei közé. Mit is jelent ez? A helyi erőforrások helyben történő használatát, a helyi megoldások, helyi munkahelyek fejlesztését, a helyben maradáshoz való feltételek megteremtését. Mindez nemcsak a fejlett, hanem a fejlődő világra, Afrikára és Ázsiára is egyaránt igaz. Mi kell ehhez? Sok-sok pénz. Van erre forrás, nemcsak az EU-ban vagy más nemzetközi pénzalapokban, hanem a multinacionális vállalatok tulajdonosainál is. Annyi igaz, hogy az EU 2021–2027-ra szóló költségvetéséből negyvenmilliárd eurót – mintegy afrikai Marshall-tervként – Fekete-Afrika gazdasági fejlesztésére fordítana. De minimum tízszer ennyire volna szükség ahhoz (és ennél sokkal több pénz is rendelkezésre áll), hogy mindenkinek a hazájában legyen megélhetése, és a helyi erőforrásokat ne multik hordják szét – szinte fillérekért – a világ minden tájára, hanem a helyieknek hagyják meg azt, ami az övék. Jelenleg inkább „elzavarják” az embereket, hogy könnyedén kiaknázhassák a helyi természeti kincseket!

Szinte érthetetlen, hogy manapság már nem fontos a nagy nemzetközi környezetvédelemmel is foglalkozó szervezeteknek az egyetlen használható megoldás, a helyi erőforrások helyben tartása az „összeomlás” megelőzésére. Azaz a „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” elv érvényesítése minden szinten és helyen: szakpolitikákban, a nemzetközi politikában, ideértve a migrációs ügyeket, hiszen mindenkinek joga van a saját hazájához. Teremtsük meg a rendelkezésre álló irdatlan mennyiségű pénzből a helyben maradás feltételeit, megszüntetve a természet kirablását és az emberek kizsákmányolását!

A jövő, azaz a gyermekeink, unokáink megmentésének kulcsa és a migráció megállításának megoldása ugyanabban rejlik: „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan”, és védd, őrizd meg a helyi erőforrásokat, élőhelyeket, kis településeket, a természet még épen maradt, védhető elemeit.

Fotó: Topuniversities.com

Nemes Csaba/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Nézőpont
Vezető híreink - olvasta már?
latogatoban-szent-istvan-bazilika-harangtornyaiban
Csak a háborúkban hallgattak el... – Látogatóban a Szent István-bazilika harangtornyaiban

A kereszténység egyik ősi vallási jelképe, szakrális tárgya a harang. Harang zúg ünnepekkor, a gyász idején, messzire szólt a félrevert harang tűz vagy árvíz esetén, s még ma is harangszó hívja szentmisére az embereket.

2018. július 18. szerda
nemzetkozi-talalkozot-tartottak-koszegen-domonkos-noverek
Nemzetközi találkozót tartottak Kőszegen a domonkos nővérek

Hetedik alkalommal tartottak találkozót a közép- és kelet-európai országokban működő domonkos közösségek szerzetesnővérei. Július 12. és 17. között 11 országból 80 domonkos nővér gyűlt össze Kőszegen közös stúdiumra, kapcsolatépítésre. Betekinthettünk egyik napjukba.

2018. július 18. szerda