Teremtésvédelmi kalendárium – Új klímavédelmi törvény születik

A június végén ránk törő, hosszan, csaknem egy hétig tartó rendkívüli hőség nem lepte meg a szakembereket. Meteorológusként határozottan állítom, hogy az történik, amit több éve, több évtizede jeleznek a tudósok, hazai és nemzetközi szakpolitikai elemzők: ilyen, vagy ehhez hasonló szélsőséges időjárási események várhatóak, ami bizonyítottan az ember által okozott éghajlatváltozás következménye. Ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy Európa kétszer gyorsabban melegszik az átlagosnál, és a következmények a Kárpát-medence térségében még drasztikusabb lehetnek, mint amire eleinte számítottunk.

Ha a világ az IPCC (The Intergovernmental Panel on Climate Change, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete) negyedik, húsz évvel ezelőtt megjelent, igazán felrázó jelentését (összegző formátumban megjelent magyarul is) komolyabban veszi, a magyar kormány pedig a 2008-ban az Országgyűlésben konszenzussal elfogadott Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát, akkor már nagyobb esély lenne a nagy léptékű változás enyhítésére és az alkalmazkodás erősítésére. Tavaly az Alkotmánybíróság az 5/2025. (VI. 30.) AB) határozatában alkotmányellenesnek minősítette a 2020-as klímatörvény több elemét, és 2026. június 30-ig új, átfogó szabályozás megalkotására, azaz új „klímatörvény” elkészítésére kötelezte az Országgyűlést. 

Az elmúlt ősszel a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Green Policy Center koordinációjával 180 civil szervezet fogott össze egy új klímatörvény-javaslat kidolgozása érdekében. Végül több mint negyven szakértő együttműködésével elkészült egy új klímatörvény-tervezet. 

A törvénytervezet közvetlen válasz az Alkotmánybíróság korábbi, így különösen a II/3536/2021. sz. és az 5/2025. (VI. 30.) AB) határozataira. Az Alkotmánybíróság alkotmányos elvárásként rögzítette, hogy az államnak az Alaptörvény P) cikkével (nemzet közös öröksége) összhangban együttesen és hatékonyan kell biztosítania az éghajlatváltozás mérséklését, az alkalmazkodást és a rezilienciát. A jelenleg hatályos jogi keretek töredezettek, hiányzik belőlük a kikényszeríthetőség és az átfogó szemlélet, amit ez a javaslat hivatott orvosolni.

Az élhető éghajlat védelméről szóló átfogó törvénytervezet egy olyan mérföldkőnek tekinthető jogalkotási javaslat, amely a legmagasabb szinten igyekszik garantálni a jelen és a jövő nemzedékek egészséges környezethez való jogát. A normaszöveg szerkezete és alapelvei közvetlenül reflektálnak a hazai és nemzetközi jogi környezetre, a tudományos eredményekre és Magyarország sajátos ökológiai sérülékenységére. Az új szabályozás megszületésének szükségessége több, egymást erősítő jogi, alkotmányos és természeti tényezőre vezethető vissza.

Szakmai körökben ma már egyre inkább közismert, hogy

Magyarország földrajzi elhelyezkedése miatt az átlagosnál sokkal jobban ki van téve a klímaváltozás negatív hatásainak. A sűrűsödő hőhullámok, a pusztító aszályok, a villámárvizeket okozó szélsőséges csapadékesemények és a strukturális vízhiány közvetlenül fenyegetik a lakosság egészségét, a mezőgazdaságot és a kritikus infrastruktúrákat.

A törvénytervezetet egy sajtóbeszélgetésen, július 9-én mutatták be, és július 10-én a budapesti Városligetben egy kampányakció keretében átadják a kormány képviselőinek is. A tervezet szilárd hazai jogi alapba ágyazza a Párizsi Megállapodásban vállalt (a globális felmelegedés jóval 2°C alatt tartására vonatkozó) célokat, valamint az Európai Unió klímasemlegességi rendeletét (EU 2021/1119).

A tervezet rögzíti az úgynevezett visszalépés tilalmát, azaz azt, hogy a klímavédelem intézményi, jogi és finanszírozási szintje a jövőben ne legyen politikai ciklusok függvénye, ezért a védelmi szint csak objektív és súlyos közérdek esetén, arányosan csökkenthető.

A törvénytervezet szakít azzal a korábbi gyakorlattal, amely a klímapolitikát kizárólag a kibocsátáscsökkentésre (mitigációra) szűkítette le. Kimondja, hogy három terület (mitigáció, adaptáció, reziliencia) egymással egyenrangú, egymással nem helyettesíthető, és csak együttesen alkalmazva vezethet eredményre:

– mitigáció (mérséklés): az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának radikális és abszolút csökkentése a természeti rendszerek tűrőképességének határain belül, valamint a természetes nyelők (például erdők) kapacitásának növelése;

– adaptáció (alkalmazkodás): olyan folyamatos állami és társadalmi tevékenység, amely a klímaváltozás már elkerülhetetlen, tényleges vagy várható hatásaihoz való igazodást szolgálja, minimalizálva a károkat és kihasználva a lehetséges előnyöket;

– reziliencia (rugalmas éghajlati ellenállóképesség és megújulás): a természeti, társadalmi és gazdasági alrendszerek azon képessége, hogy ne csak elviseljék az ismert vagy sokkszerű klímahatásokat, hanem azokból rugalmasan felépüljenek és strukturálisan megújuljanak.

A fentiekkel egyenrangú fontosságú a felszín- és növényborítottság mint önálló éghajlatpolitikai pillér. Széles szakmai körökben elfogadott állítás, hogy

ha a természetközeli rendszereink, valamint az összes biológiailag aktív felület – ideértve a mezőgazdasági művelés alatt lévők és a települési zödfelületek minőségét – sokféleségét nem romboltuk volna az elmúlt 50–100 évben, akkor sokkal eredményesebbek lehetnénk mind a mérséklés és alkalmazkodás, mind a megújulás területén.

Szerző: Nemes Csaba

Fotó: IPCC; Magyar Természetvédők Szövetsége

Magyar Kurír