Test és lélek gyógyítói – a ferencesek Szegeden

Megszentelt élet – 2014. május 4., vasárnap | 10:49

Igazi baráti fogadtatásban lehet része annak, aki felkeresi a szeged-alsóvárosi templomhoz tartozó ferences kolostorban 2012 szeptembere óta működő látogatóközpontot. Szeged legarchaikusabb részébe 570 évvel ezelőtt érkeztek meg a ferencesek.

képgaléria – kattints a képre

2014-ben két évfordulót is ünnepelnek Alsóvárosban – mondja Petri Márta, a látogatóközpont vezetője. 570 éve, 1444-ben érkeztek ide a szigorúbb, obszerváns ferences szerzetesek. A környéken állt egy kisebb, Szent Péterről elnevezett ispotálytemplom, ezt a templomot kapták meg az ide érkező barátok. Ám a templom nagyon hamar kicsinek bizonyult, így hozzákezdtek a most is látható – 1503-ban felszentelt – templomnak, valamint a kolostor északi és nyugati szárnyának megépítéséhez. A korábbi ispotálytemplom köveiből a látogatóközponthoz tartozó kiskertben kőtárat rendeztek be.

A másik fontos jubileum a Dózsa-féle parasztfelkelés ötszáz éves évfordulója, amely azzal kötődik az alsóvárosi ferencesekhez, hogy a helyi legenda szerint Dózsa György fejét a templom körötti temetőben temették el. Alapvetően két indokot szoktak megjelölni e legenda forrásaként: az egyik az, hogy volt egy Pálfi nevezetű bírája a városnak, aki állítólag örökbe fogadta Dózsát, és Dózsa György fejét az ő lányának küldték el, aki utána a temetőben eltemette. A másik hagyománynak talán több valóságalapja van: eszerint a ferencesek igencsak szimpatizáltak a parasztfelkelés eszmerendszerével, és tulajdonképpen fenyegetésképp küldték el a szerzeteseknek Dózsa fejét.

A szeged-alsóvárosi templom azért is jelentős, mivel a Dél-Alföld középkori emlékekben nagyon szegény, viszont ez a templom- és kolostorépület Pannonhalmát követően az ország második legnagyobb középkori épületegyüttese, amely még ma is eredeti funkciójának megfelelően működik. Maga az épület későgótikus stílusban készült, de a barokk stílusú főoltár 1713-ból származik, mivel az előző évi árvíz megsemmisítette a templom korábbi berendezését.


A jóval közismertebb 1879-es szegedi nagy árvizet is megsínylette a templom – teszi hozzá Petri Márta –: a legszembetűnőbb nyoma ennek az a templom és a sekrestye közötti ajtón látható korhű bejegyzés, amellyel bejelölték, meddig ért ekkor a víz a templomban: embermagasság feletti volt. A másik nyom a templom környékén látható: feltöltötték a területet, s a templom, amely eredetileg magaslaton állt, most a téren egy mélyedésben található.


A templomteret eredetileg Barátok terének hívták, az 1920-as években kapta a Mátyás király tér elnevezést. Az ezzel kapcsolatos legismertebb helyi legenda azt tartja, hogy Mátyás király országgyűlést tartott a kolostor kertjében, és amikor látta, hogy a szerzetesek milyen szegényes ruhában járnak, felajánlotta nekik a palástját. A kiállítás részeként meg lehet tekinteni a palástot, amelyet miseruhává alakítottak át, ez a legértékesebb művészettörténeti ritkaság, amelyet a látogatóközpont őriz. Emellett Marchiai Szent Jakabnak, a kolostor első házfőnökének ülőszéke – a legrégebbi Magyarországon fennmaradt ülőbútor – is megtekinthető.

A ferencesek nagyon komolyan részt vettek nemcsak az itt élő emberek lelkigondozásában, hanem a testi gyógyításában is. Egykor a kolostorhoz tartozott egy hatholdas gyógynövényes kert, ahol olyan gyógyhatású növényeket termesztettek, amelyek segítettek a lakosság egészségi állapotának megőrzésében – ez volt az egyik indoka annak is, hogy a török hódoltság idején a törökök megtűrték az ő működésüket. Ezt a gyógyító tevékenységet szerették volna bemutatni a kolostor mellett fekvő kis gyógynövényes kertben – tudtuk meg Petri Mártától.


Két növényt is középpontba állítanak, melyek Alsóvároson nagyon fontosak voltak: az egyik a szegedi fűszerpaprika, a másik a fehér liliom. Minden bizonnyal a ferencesek voltak azok, akik kolostorkertjükben az első fűszerpaprika-magokat elültették. A paprika akkor még orvosságnak számított, később került ki a gazdaságokba. Ebben az időszakban a fűszerpaprika termését pálinkába helyezték, fele vízbe, fele alkoholba, a hasznos anyagok, főleg a C-vitamin a vizes-alkoholos oldatban ki tudott oldódni, aminek volt némi egészségvédő hatása. Azt is megfigyelték, hogy a nagyobb járványok ideje alatt Szegeden és környékén 30-40 százalékkal kevesebben haltak meg, mint az ország más részein. A másik jelentős gyógynövény a Szent Antal-liliom vagy más néven fehér liliom volt. Egy népszokás is kapcsolódik hozzá: június 13-án, Antal napján a liliom megszentelt szirmát pálinkába tették, nehezen gyógyuló sebekre helyezték. belsőleg kockacukorra csepegtetve alkalmazták, gyomorfekély ellen nagyon hatásos orvosság volt.


A templom és a kolostor épületegyüttesében helyet foglaló látogatóközpont 2012 szeptemberében nyitotta meg kapuit egy európai uniós projektnek köszönhetően. A kolostor külső homlokzatai, kerítései megújultak, az épület belsejében kiállítást hoztak létre, illetve olyan kiszolgálóhelységeket, amelyek a látogatók kényelmét szolgálják. Létesült egy múzeumi bolt és olyan vetítőterem, ahol a tárlatvezetés kezdetén egy negyedórás film keretében az ott élő szerzetesek is bemutatkoznak. Létrehoztak egy közösségi helységet is, ahol a kiállításhoz kapcsolódóan a gyerekek részére múzeumpedagógiai foglalkozásokat tudnak tartani – sorolja a látogatóközpont vezetője.

A szentéletűként tisztelt Bálint Sándor néprajztudós életébe és munkásságába is bepillantást enged a kiállítás kommunizmussal foglalkozó terme. A látogatók számára talán nem túl szembetűnő, de a quadrumban levő fenyőfa egy kisebb magaslaton áll. Ennek az az oka, hogy a szocializmus évtizedei alatt egy gyakorlatilag elfekvőként üzemelő egészségügyi létesítmény működött a kolostor falain belül. Annyira leromlott az épület állapota, hogy a szemetet egyszerűen kiöntötték a belső udvarba, ezért a térszín magasabbra került.

Április elejétől minden pénteken négy alkalommal két és fél órás vezetett séta indul Alsóvárosban: a városrész nevezetességeit lehet megismerni egy kis túra keretében.

Az 1990-es szegedi visszatelepülés után a ferencesek hiányprogramokkal szolgálták Szeged népét: beindították a szegénykonyhát, és szép sikertörténete volt az evangéliumi ferences estéknek, ami valóban egyedülálló volt a városban – mondja Wertheim Mátyás, az alsóvárosi templom plébánosa. Olyan témákban hívtak meg a testvérek szakértőket, tudósokat vagy nagyszerű embereket, akikkel beszélgetve a helyiek gyarapodni és növekedni tudtak. A ferencesek nagy erénye, hogy maguk is közösségben élnek, s az elsődleges szolgálatuk abban áll, hogy maguk is közösségeket próbálnak szervezni. Sikerült összegyűjteni olyan embereket a környékről, akik csatlakozni tudnak munkájukhoz, így elmondható, hogy a mostani, helyi közösség nagy szolgálatot lát el a helyi egyházban. Van egy jegyesoktató sorozatuk, amelyre nagyon sokan jelentkeznek, családpasztorációval is foglalkoznak. Krízishelyzetekben is fel lehet keresni a szegedi barátokat, emellett lelkigyakorlatokra is érkeznek csoportok.

Fotó: Thaler Tamás

Magyar Kurír
(asz)

Kapcsolódó fotógaléria