Váljatok prófétai jellé a világban! – Imádság a hivatásokért és bérmálás Andocson

Az ünnepi szentmise elején Nyéky Kálmán plébános hálát adott a bérmálási szentmisét megelőző, 28 órán át tartó imafolyamért, köszönetet mondva azoknak az önkénteseknek, akik segítették a szüntelen imádság megvalósítását.

Varga László püspök szentbeszédében arra hívta a bérmálandókat és a zarándokokat, hogy a Szentlélek segítségével merítsenek bátorságot istengyermekségükből, s váljanak jellé a világban.

„Nagyon hiányoznak az olyan keresztények, akik prófétai jellé akarnak válni a környezetük számára. Keresztségünk óta ez a közös küldetésünk: nem szabad beolvadnunk a tömegbe vagy a körülöttünk lévő világ felszínességébe, hanem jellé kell válnunk” – fogalmazott a főpásztor.

„Milyen jó lenne, ha nem a keresztény katolikusok jönnének zavarba, amikor a világ körülveszi őket! Milyen jó lenne, ha nem azon szoronganánk, hogy »Jaj, én is itt vagyok, keresztény vagyok, zavarban vagyok.« Inkább a világ jöjjön zavarba tőlünk!

Lássák rajtunk, hogy a szívünk tele van valakinek a szeretetével! 

Lássák meg rajtunk a túláradó örömöt, és azt, hogy őszintén szeretjük egymást! Ez kellene hogy legyen a legfőbb ismertetőjelünk” – hangsúlyozta a kaposvári megyéspüspök.

Bátorság kell ma ahhoz, hogy valaki fel merje vállalni a hitét nemcsak a templom biztonságos falai között, a szentmise alatt, hanem a falakon kívül is, a mindennapokban. Szükségünk van a bátorság lelkére, a Szentlélekre. A mai evangélium pontosan ehhez kínál forrást számunkra – mondta Varga László püspök.

Az evangéliumban hallhatjuk, ahogy Jézus áldja, dicsőíti és magasztalja az Atyát. Ő tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a mennyei Atya szeretett Fia, akiben az Atya gyönyörködik. Ez azonban nemcsak Jézusra igaz, hanem mindannyiunkra.

Kérdés, hogy merünk-e, akarunk-e Isten fiaiként és leányaiként jelen lenni ebben a világban. Ez adja meg a valódi önazonosságunkat.

Nem csupán azok vagyunk, aminek a szociológusok, az orvosok, a környezetünk vagy a munkahelyünk leír minket. Ennél sokkal többek vagyunk.

„Bárcsak hinnénk benne, és mernénk Isten fiaiként és leányaiként viselkedni, és úgy jelen lenni a világban, hogy az én Atyám a mennyei Atya, én pedig az ő gyermeke vagyok!

Ennek a bizonyosságnak kellene meghatároznia az életünk minden pillanatát

– emelte ki a főpásztor. – Aki ezt el meri hinni, és eszerint kezd el élni, az valódi jellé válik egy olyan korban, amikor már azt sem lehet tudni, hogy a férfi férfi-e, a nő nő-e, hanem majd eldönti. Ha már az identitásunkban, az önazonosságunkban sem lehetünk biztosak, vagy megválogathatjuk, akkor talajtalanná, s ami még rosszabb, manipulálhatóvá válunk. Kiszolgáltatott tömeggé formálhatnak bennünket, ha elfelejtjük, kik is vagyunk valójában.”

Nekünk a legmélyebb identitásunkat kell megélnünk és megünnepelnünk: azt, amelyet sem bűn, sem betegség, sem a halál nem vehet el –

azt, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk. Ezt semmi sem veszélyeztetheti. Az életben és a halál után is azok maradunk.

Ez a legbiztosabb alap, amelyre építhetjük az életünket, és amelyből erőt, bátorságot meríthetünk a családunkban, a munkahelyünkön, az Egyházunkban és a társadalomban egyaránt. 

„Viselkedjetek úgy, mint Isten gyermekei!” – bátorította a jelenlévőket Varga László püspök.

Jézus a mai evangéliumban nemcsak a saját identitását vallja meg az Atya előtt, hanem mindannyiunkat meghív: „Jöjjetek hozzám!” Fel kell tennünk magunknak a kérdést: mennyi időt töltünk valójában a Mesterrel? Ki vezeti és ki határozza meg az életünket? Mindannyian mintákat követünk: vagy a szüleink példáját, vagy a világ, a társadalom, esetleg az Egyház által felkínált modelleket.

„Ki az életed valódi ura? Kinek engedelmeskedsz? Ez mindent meghatároz – szögezte le a megyéspüspök. – Ha te magad vagy a saját életed ura és középpontja, akkor komoly csapdába estél. Elveszítetted a helyes irányt, hiszen

nem magadat alkottad meg, nem te találtad ki magad, és még csak nem is a szüleid.

Ők csupán lehetőséget adtak a születésedre.

Aki téged megálmodott és életre hívott, az a legnagyobb Szeretet: a mennyei Atya és az Úr Jézus. Ő annyira szeretett, hogy az életét adta érted, és a szentmiseáldozatban most is önmagát adja neked. Nem mindegy, hogy ki az életed ura és kinek a tanítását és példáját követed.” El is ronthatjuk az életünket, de Krisztussal ki is bontakoztathatjuk azt. 

Jézus ígérete így hangzik: „Én felüdítelek titeket.” Be kell látnunk, hogy a kereszténységünk fáradt; hiányzik belőle a túláradó öröm, a lelkesedés, a gyermeki önátadás és a tűz. Talán azért fáradtunk meg, mert túl keveset időzünk az öröm forrásánál, és nem a Szentlélektől merítünk erőt. A válasz mindannyiunk szívében ott van. Jézus arra kér: „Vegyétek magatokra az én igámat!” Jézus igája az ő igéje, vagyis az evangélium.

Aki magára veszi az evangéliumot, az szabaddá válik a világ által felkínált kényszerektől és hamis igáktól: a hírnév, a haszon, a hatalom és a pillanatnyi hangulatok rabságától.

Ha magunkra vesszük ezeket az igákat, akkor nem lesz bennünk szabadság és öröm. A valódi szabadság egyedül Krisztusban van – hangsúlyozta Varga László. – Ő a világ értékeivel szemben valami egészen mást kínál: „Tanuljatok tőlem alázatot, szelídséget és irgalmat!” Ezt a három erényt különösen kéri tőlünk, hogy tanuljuk meg tőle, mert erre van a legnagyobb szükségünk – nekünk is, és a körülöttünk élőknek is.

Egy gőgös, öntelt és büszke világban alázatosnak lenni hatalmas bátorság. Egy erőszakkal teli világban szelídnek maradni hősies dolog. Egy irgalmatlan világban, amely letapos mindenkit, különösen a peremre szorultakat és a kiszolgáltatottakat, irgalmas szívvel élni szintén rendkívüli bátorság – fogalmazott a főpásztor.

Majd elmondta: azért hívja a Szentlelket, az erő Lelkét a bérmálkozókra és mindenkire, aki megnyitja előtte a szívét, hogy hasonlóvá válhassanak Krisztushoz. „Hiszen a nevünk is ezt hordozza: keresztények, vagyis krisztusiak vagyunk. Ez a név határoz meg minket, ha engedjük.”

A prédikációt követően a megyéspüspök kiszolgáltatta a bérmálás szentségét; majd a felajánlással folytatódott a szentmise.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

Magyar Kurír