XIV. Leó pápa vasárnap délben: Krisztus a húsvét fényébe vonja a történelem sebeit

Beszédében a napi evangéliumból kiindulva arra emlékeztetett, hogy a feltámadt Krisztus új világosságot sugároz „minden erőszakot szenvedett testre, fájdalomtól keresztre feszített testre, nyomorúságban magára hagyott testre”.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédét közreadjuk.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

Ma a liturgia evangéliuma egy fényben tündöklő ikont fest szemünk elé: az Úr színeváltozását beszéli el (vö. Mt 17,1–9). A jelenet megfestéséhez az evangélista az apostolok emlékezetébe mártja ecsetjét: Krisztust Mózes és Illés között festi meg. A megtestesült Ige a törvény és a prófécia között áll: ő az élő Bölcsesség, aki beteljesít minden isteni ígéretet.

Mindaz, amit Isten parancsolt és sugallt az embereknek, Jézusban teljesen és véglegesen megmutatkozik.

Amint a Jordánnál történt megkeresztelkedése napján, úgy ma a hegyen is az Atya hangját halljuk, aki kijelenti: „Ez az én szeretett Fiam”, a Szentlélek pedig „fényes felhővel” borítja be Jézust (Mt 17,5). Ezzel a valóban egyedülálló kifejezésmóddal az evangélium Isten kinyilatkoztatásának stílusát ábrázolja. Az Úr, amikor láthatóvá teszi magát, a bennünket felülmúló voltát mutatja meg tekintetünknek: Jézus színe előtt, akinek arca „ragyogni kezdett, mint a nap”, és ruhája „vakító fehér lett, mint a fény” (vö. Mt 17,2), a tanítványok Isten emberi ragyogását csodálják. Péter, Jakab és János olyan alázatos dicsőséget szemlélnek, amely nem tömegeknek szánt látványosságként mutatkozik meg, hanem ünnepélyes bizalmas közlésként.

A színeváltozás a húsvét fényét elővételezi, a halál és a feltámadás eseményét, a sötétségnek és annak az új világosságnak a misztériumát, amelyet Krisztus minden erőszakot szenvedett testre, fájdalomtól keresztre feszített testre, nyomorúságban magára hagyott testre sugároz. Miközben a rossz csereáruvá vagy névtelen tömeggé degradálja testünket, ez a test Isten dicsőségében ragyog.

A Megváltó így a húsvét fényébe vonja a történelem sebeit, megvilágosítva értelmünket és szívünket: kinyilatkoztatása üdvhozó meglepetés!

Lenyűgöz-e bennünket? Isten igazi arca csodálkozó és szerető tekintetre talál-e?

Az ateizmus kétségbeesésére az Atya az Üdvözítő Fiú ajándékával válaszol; az agnosztikus magányból a Szentlélek az élet és a kegyelem örök közösségét kínálva ment ki bennünket; gyenge hitünkkel szemközt a jövőbeni feltámadás meghirdetése áll:

íme, ezt látták a tanítványok Krisztus ragyogásában, ám megértéséhez időre van szükség (vö. Mt 17,9). Az elcsöndesedés idejére, hogy meghalljuk az Igét, a megtérés idejére, hogy megérezzük az Úr társaságát.

Miközben a nagyböjt során mindezt megtapasztaljuk, kérjük Máriát, az imádság tanítóját és a hajnalcsillagot, hogy őrizze meg lépteinket a hitben!

 *

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Mély aggodalommal követem, ami ezekben a drámai órákban a Közel-Keleten és Iránban történik. Stabilitást és békét teremteni nem lehet sem egymás fenyegetésével, sem pusztítást, fájdalmat és halált okozó fegyverekkel, hanem csak értelmes, valódi és felelős párbeszéddel.

Egy óriási tragédia lehetőségével szembesülve sürgető felhívással fordulok a szemben álló felekhez, hogy vállalják erkölcsi felelősségüket, és állítsák meg az erőszak spirálját, mielőtt az feltartóztathatatlan örvénnyé válik!

A diplomácia kapja meg újra a maga szerepét! Az államok vezetői a népek javát mozdítsák elő, melyek igazságosságon alapuló békés együttélésre vágynak. És továbbra is imádkozzunk a békéért!

E napokban aggasztó hírek érkeznek a Pakisztán és Afganisztán közötti összecsapásokról is. Nyomatékosan kérem, hogy sürgősen térjenek vissza a párbeszédhez. Imádkozzunk együtt, hogy a világ minden konfliktusában az egyetértés győzedelmeskedjen! Csak a béke – Isten ajándéka – képes begyógyítani a népek közötti sebeket.

Lélekben közel vagyok Minas Gerais brazil állam lakosságához, melyet súlyos áradások sújtottak. Imádkozom az áldozatokért, a családokért, melyek elveszítették otthonukat, és mindazokért, akik a mentési munkálatokban részt vesznek.

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és különféle országokból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a Rómában élő kameruniak csoportját, akiket országuk püspöki konferenciájának elnöke is elkísér, és ezt az országot – ha Isten is úgy akarja – áprilisban örömömre szolgál meglátogatni.

Köszöntöm a romániai jászvásári (iaşi) egyházmegye híveit, továbbá a szlovákiai Kassa (Košice) melletti Budimirből és az Amerikai Egyesült Államok Massachusetts államából érkezett hívőket, valamint a spanyolországi Jaénből érkezett Santísimo Cristo de la Buena Muerte testvérületet.

Köszöntöm a nápolyi, a Torre del Grecó-i, az afragolai, a caragliói, a Valle Grana-i, a comitini, crotonei, Silvi Marina-i híveket, a római Gonzága Szent Alajos-plébánia híveit; továbbá a Verona melletti Val d’Illasi cserkészcsapatának vezetőit, s végül a faenzai fiatalokat, akik nemrég bérmálkoztak.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír