Anyagi és lelki támogatás a félelemmel teli időkben – Kocsis Fülöp érsek Szíriában (I.)

Talán joggal tehetnénk föl a kérdést, hogy miért kell nekünk tőlünk háromezer kilométerre élő keresztényeken segíteni. A Görögkatolikus Metropólia természetesen hazánkban is tevékenyen részt vesz a karitatív és szociális tevékenységekben, de ezen kívül fontosnak érezzük, hogy a kereszténység bölcsőjében, a háborúk és a gazdasági válság miatt egyre fogyatkozó keresztényeken segítsünk, ha csak jelképes mértékben is. Az elmúlt évek minden közel-keleti és magyarországi találkozása bizonyítja, hogy az anyagi támogatáson túl rendkívül nagy erővel bír a személyes kapcsolat, a törődés. (…)

A több mint egy évtizede tomboló háború egész falvakat, városokat tett a földdel egyenlővé országszerte. Több mint 230 ezer ember vesztette életét, közülük 15 ezren kínzás következtében, 150 ezren eltűntek, és 14 millióan voltak kénytelenek elhagyni otthonukat, milliók menekültek külföldre. Rengetegen élnek menekülttáborokban Szíriában és a szomszédos országokban. A nyugati államok ráadásul a háború kitörése óta embargó alatt tartják Szíriát, jelentősen megnehezítve a kereskedelmet és a lakosság ellátását. (…) 

A Görögkatolikus Metropólia felhívására rövid idő alatt 14 ezer dollár gyűlt össze. Ez egy ott élőnek kishíján 38 évnyi átlagkeresete, a felajánlás tehát óriási segítséget jelent. Ezúton is hálásan köszönjük mindenkinek, aki ehhez hozzájárult!

Ebben a viharos időszakban tört ki a legújabb izraeli háború, amelynek Libanonba és Szíriába tolódása ismét sokakat késztet menekülésre az országból. A Mediterrán-tengeren, nem messze Libanon partjaitól óriási amerikai hadihajók és egy atomtengeralattjáró, az Arab-félsziget túloldalán pedig kínai hadihajók állomásoznak.

Szíria mindig is közismert volt a palesztinok függetlenségének támogatásáról, Irán pedig Izrael-ellenességéről. A Szíriával határos perzsa nagyhatalom feltehetően pénzzel, harcosokkal és fegyverekkel is támogatja az Izrael-ellenes Hezbollahot és Hamászt egyaránt. Az október elején kirobbant izraeli-Hamász háború októberben már átterjedt Libanon és Szíria déli részére, ahol Hezbollah-támaszpontokat és egy szír katonai támaszpontot lőttek izraeli rakéták, október végén pedig lebombázták a damaszkuszi és aleppói reptér kifutópályáit is, hogy Iránból ne érkezhessen támogatás légi úton – ellehetetlenítve a szíriai légi közlekedést. Eközben az amerikaiak két helyen is Irán-közelinek vélt katonai objektumokat bombáztak Szíriában. Homszban dróntámadás ölt meg közel 100 embert, amire válaszul a kormányerők és orosz vadászgépek 65 ember halálát okozták a lázadók által kézben tartott Idlib bombázásával, mire a lázadókat támogató Törökország is katonai lépésekkel fenyegetett.

Ezekben a zűrzavaros időkben egyre többen félnek attól, hogy Izrael, az Amerikai Egyesült Államok és a muszlim világ vezetői pozíciójára pályázó Törökország harca Iránnal, Oroszországgal és Szíriával (a Hezbollahot és Hamászt nem is említve) újabb tragikus háborúba sodorja a térséget.

Ebbe a nyomasztó, félelemmel teli helyzetbe visz a Görögkatolikus Metropólia szerény anyagi, és sokat jelentő személyes támogatást. A nélkülözők mindennap hosszú sorokban állnak a keresztény egyházak karitászpontjainál, hogy alapvető élelmiszert, pelenkát, gyógyszert kapjanak. Bízunk benne, hogy sokaknak tudunk segíteni legalább ilyen apróságokkal.

Kocsis Fülöp metropolita szerda este érkezett Bejrútba, ahol – a hazai hideg novemberi időjárással ellentétben – huszonkét fokos tavaszi meleg, és a damaszkuszi melkita helynök, Naim atya fogadta. A melkita patriarkátus bejrúti épületében töltött éjszaka után csütörtökön átadta a Görögkatolikus Metropólia felhívására összegyűlt adományt, melyet rászoruló családok, keresztény menekültek, és a karitász munkájának megsegítésére, valamint Al Dmeine-i parókia munkásságának segítésére fognak fordítani.

A Bejrút melletti hegyekben három kedves találkozója is volt a metropolitának. Délelőtt a régi ismerős, a magyarok rendszeres segítségéért minden fórumon hálát adó szír ortodox pátriárka, II. Ignác Efrém fogadta Kocsis Fülöpöt. A pátriárka részletesen beszámolt a szíriai keresztények helyzetéről. Elmondta: sokan meghaltak a háborúban vagy elmenekültek az országból, emiatt mára mindössze 400 ezer keresztény maradt az országban. Arra kért bennünket, hogy hozzá hasonlóan mindennap imádkozzunk a békéért, mert az izraeli agresszió borzalmas konfliktusba sodorhatja a Közel-Kelet országait. (…)

A pátriárkánál tett látogatás után a libanoni bazilita nővérek központi monostorát látogattuk meg. A közös ebéd és imádság után a nővérek megmutatták hatalmas kertjüket, ahol roskadozó fák és bokrok termettek banánt, narancsot, mandarint, pomelót, hatalmas avokádót, szőlőt, olajbogyót. A veteményesben retek, káposzta, saláta, spenót és számtalan más zöldség várta a szüretet.

A nővéreknek azon túl, hogy az ételeiket 90 százalékban maguk termelik, ez a fő bevételi forrásuk is. Szükségük van rá, mert – mint megtudtuk – csak az egészségbiztostás egy főre évi 1000 dollár (355 ezer forint), a közösségben pedig 180-an vannak. A rendnek 18 háza van Libanonban, 2 Szíriában, és jelen vannak Jordániában, valamint Ausztráliában is. Főleg iskolákat vezetnek. Nehéz anyagi helyzetükben ők is számítanak a magyar kormány támogatására a Hungary Helps Programon keresztül. (…)

Kocsis Fülöp öt év után ismét meglátogatta a bizánci szertartású karmelita nővéreket, akik jól emlékeztek a látogatásra. Ők szigorúan elzárva élnek a világtól, senki nem tartózkodhat velük egy légtérben. Egyedüli kivétel II. János Pál pápa volt, aki 1991-ben bemehetett a zárdába és ott köszöntötte őket. (…)

Vendéglátónk és sofőrünk, Naim atya közölte a nővérrel, hogy Kocsis Fülöp, a magyar görögkatolikus metropolita jött látogatóba. Hamarosan egy kulcsot adott ki a nővér, mely a szomszédos szoba ajtaját nyitotta. Ez volt a látogatószoba, ahol ikonok, székek, a falon pedig egy duplafalú rács volt, melynek túloldala egy fa tolóajtóval is el volt zárva. Ez volt a nővérek ablaka a külvilágra. Hamarosan halk neszezés hallatszott a túloldalról, és egyszer csak elhúzódott a tolóajtó. Húsz, tetőtől talpig fedett nővér mosolygott ránk a dupla rácsfal mögül. Két oldalt ültek, elöl az idősebbek, hátul a fiatalabbak, középen, térdelve az első fogadalmasok, legelöl a novícia. (…)

Ezek a nővérek szabad akaratukból választják ezt az életet, szabad akaratukból adják át magukat teljesen az Istennek. Szigorú napirend szerint élnek, nem érintkeznek senkivel, hogy minél teljesebb legyen kapcsolatuk a Mindenséggel. Megfosztják magukat a világtól, hogy övék legyen a világ. Elhagyják családjukat, hogy egyedül Istené legyenek. Kiüresítik magukat, hogy elteljenek a Lélekkel. Mindenüket eltakarják, csak az arcukat nem, hogy egymásban láthassák az Isten képmását. Semmi másról nem szól az életük, mint imádságról és munkáról. És boldogok. Kacagnak, viccelődnek. És egyre többen csatlakoznak hozzájuk, új monostort kellet nyitniuk. (…)

A karmelita nővéreknél tett látogatás után Damaszkusz felé vettük az irányt. A szír határ tartogatott még egy különleges találkozást. Szőke fiatalember lépett oda hozzánk, és – hogyan máshogy? – tört magyarsággal köszöntött bennünket. Steven kétéves koráig élt Budapesten. Édesanyja ausztrál, öt éve elhunyt édesapja magyar. Ausztráliában nőtt föl, az élet pedig Damaszkuszba sodorta, ahol karitatív munkát végez. Hiába szerénykedett, szépen beszélte a magyart, tisztán lehetett érteni. Édesapjával időnként magyarul beszélt, és időnként ellátogat Magyarországra, hogy gyakorolja a nyelvet.

Damaszkuszban, a melkita patriarkátus épületében I. József pátriárka és Nicolas Antiba püspök fogadta Kocsis Fülöpöt, akik az arab vacsora előtt magyar pálinkával köszöntötték egymást.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír