Ferenc pápa üzenetet küldött a Vatikánban rendezett klímaváltozási konferenciára

A kétnapos vatikáni konferencia a következő kérdésekkel foglalkozott: az éghajlatváltozás tudományos és társadalmi kihívásainak megértése, olyan megoldások kifejlesztésének kérdése, amelyek lehetővé teszik az emberek és az ökoszisztémák ellenálló képességének növelését. Megállapították: az éghajlat-politikai döntésekben központi helyet kell biztosítani a jelenlegi szélsőséges időjárási eseményekhez való alkalmazkodásnak, különös tekintettel a világszerte közel hárommilliárd sebezhető, hátrányos helyzetű emberre, biztosítva jólétüket.

Az éghajlatváltozás az emberiséget érintő egyik legsúlyosabb fenyegetés, amely potenciálisan pusztító hatást gyakorolhat az emberekre, a környezetre és a gazdaságra. A vatikáni konferencián egyetemi tanárok, kutatók, politikai döntéshozók és vallási vezetők többek között a reziliencia, a klímaválság, a biodiverzitás, a méltányosság, igazságosság kérdéseit vitatták meg.

Az eseményt július 13-án a Pápai Tudományos Akadémia elnöke, Joachim von Braun és Peter Turkson bíboros, az testület kancellárja nyitotta meg. A konferencián számos előadás hangzott el.

(A felszólalókról és az előadások témáiról ITT olvashatnak bővebben.)

A kétnapos konferencia Joachim von Braun, a Pápai Tudományos Akadémia elnökének beszédével zárult.

A világjárvány nemcsak a társadalmi szövet, hanem az éghajlatváltozás által egyre jobban felforgatott ökoszisztémák sebezhetőségét is felszínre hozta – állapították meg a konferencia résztvevői. A kétnapos tudományos összejövetelen részt vett Clara Latini közgazdászprofesszor, az ENSZ Fenntartható Fejlődési Megoldások Hálózata ifjúsági részlegének munkatársa is. A Vatican Newsnak adott interjújában a szakember hangsúlyozta, hogy a politika világa mind lokálisan, mind globálisan arra hivatott, hogy konkrét válaszokat adjon, amelyek képesek megelőzni és kordában tartani az emberiség és közös otthonunk, a Föld számára potenciálisan pusztító válságokat. „Vannak alternatívák, de ez versenyfutás az idővel” – fejtette ki az ENSZ globális ifjúsági hálózatának képviselője.

Az eseményre Ferenc pápa is üzenetet küldött. „Milyen világot akarunk magunknak és az utánunk jövőknek?” – teszi fel a sorsdöntő kérdést a Szentatya, hangsúlyozva: „A klímaváltozás jelensége olyan vészhelyzetté vált, amely többé már nem marad a társadalom peremén.” A középpontba került, mivel lesújtott az emberiség nagy családjára, „különösen a szegényekre és a világ gazdasági peremterületein élőkre”.

Üzenetében a pápa emlékeztet rá, hogy ma két kihívással kell szembenéznünk: az egyik az, hogy az éghajlati kockázatokat csökkenteni kell a kibocsátások mérséklésével, a másik pedig az, hogy segíteni kell az emberek klímaváltozáshoz való alkalmazkodását.

Néhány bibliai tanítás felidézése után az egyházfő hangsúlyozza, hogy a közös otthonunkról való gondoskodás az éghajlatváltozás hatásaira vonatkozó megfontolásoktól függetlenül is „nem egyszerűen haszonelvű, utilitarista erőfeszítés, hanem mint Isten gyermekének, erkölcsi kötelessége minden férfinak és nőnek”. Ezek a kihívások megkövetelik, hogy többdimenziós megközelítésben gondolkodjunk mind az egyének, mind bolygónk védelme érdekében.

Ferenc pápa üzenetében elsősorban a közös otthonról való gondoskodás módjára irányítja a figyelmet, amely egyben az „ökológiai megtérés” útja: megkívánja a gondolkodásmód megváltoztatását, valamint azt igényli, hogy elkötelezettséggel tevékenykedjünk az emberek és az ökoszisztémák ellenálló képességének növelése érdekében.

Ez a módszerváltás, megtérés mindenekelőtt a hála kifejezése a teremtésért, amely Isten szeretetének nagylelkű ajándéka. Megköveteli tőlünk, hogy felismerjük, hogy egyetemes szeretetközösségben egyesülünk egymással és a világ többi teremtményével. Ez magában foglalja annak az igényét is, hogy a környezeti problémákkal ne elszigetelt egyénekként, hanem szolidaritásban, közösségként nézzünk szembe.

A pápa figyelmeztet: ahhoz, hogy napjaink növekvő problémáira konkrét megoldásokat találjunk, szükség van „a vallási, politikai, társadalmi és kulturális vezetők közötti bátor, együttműködő és előremutató erőfeszítésekre helyi, nemzeti és nemzetközi szinten”. A Szentatya itt mindenekelőtt arra a szerepre utal, amelyet „a gazdaságilag előnyösebb helyzetű nemzetek tölthetnek be a kibocsátás csökkentésében”, valamint a pénzügyi és technológiai segítségnyújtásban, hogy a világ kevésbé bővelkedő területei is követhessék példájukat.

Üzenetében Ferenc pápa azt is hangsúlyozza, hogy alapvetően lényeges a tiszta energiához és ivóvízhez való hozzáférés, a gazdálkodók támogatása a világ minden táján, hogy mindenki áttérjen a „rugalmas mezőgazdaságra”.

Létfontosságú továbbá a „fenntartható fejlődési útvonalak és a józan életmód” melletti elköteleződés, hogy megőrizhessük a világ természeti erőforrásait, valamint biztosítsuk a legszegényebbek és legkiszolgáltatottabbak egészségügyi ellátását.

A pápa üzenetében ezután két aggodalmának ad hangot: a biológiai sokféleség, „a biodiverzitás elvesztése és a világ különböző régióiban zajló számos háború”, amelyeknek káros következményei vannak, nemcsak a jólétre, de az emberi túlélésre is, beleértve az élelmezésbiztonságot. Mindez az éghajlati válsággal együtt azt mutatja, hogy „minden összefügg”, és hogy a közjó előmozdítása nélkülözhetetlen „a valódi ökológiai átalakuláshoz”. Ferenc pápa emlékeztet rá, hogy ezért hagyta jóvá a Szentszék csatlakozását az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményéhez és a párizsi megállapodáshoz.

Üzenete végén Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájából idézve a következő kívánságát fejezi ki: „Bár a posztindusztriális időszak emberiségére talán úgy emlékeznek majd, mint az egyik legfelelőtlenebbre a történelemben, reméljük, hogy a 21. század elejének emberiségére úgy emlékezhetnek majd, mint amely nagylelkűen vállalta súlyos felelősségét.”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír