Kárpátalján is sokat segített a nemrég elhunyt Alojz Tkáč nyugalmazott kassai érsek

A peresztrojka idején, az 1980-as évek végén, a Szovjetunió összeomlása előtt a vallási élet kezdett újraéledni Kárpátalján. A liturgikus könyvek megsemmisültek, ezért egy fiatal atya, Zsarkovszkij Péter, aki 1987-ben érkezett Kárpátaljára, a szlovákiai püspököktől kért segítséget. Alojz Tkáč kassai püspök (akkor még nem volt érsekség a kassai egyházmegye –  a szerk.) többször is nyújtott támogatást, misekönyveket küldött, amelyeket szétosztottak a plébániákon, ahol a hívek értették a szlovák nyelvet. A püspök felhívást is intézett a kassai egyházmegye papjaihoz, hogy aki érez elhivatottságot, és szeretne Kárpátaljára menni szolgálni, azt nagyon várják. Így érkeztek meg elsőként a lazarista szerzetesek, akik a mai napig szolgálnak az Ung-völgyi plébániákon, Perecsenyben, Nagybereznán, Turjaremetén, Hután, Felsődomonyán és Dolhán.

Zsarkovszkij Péter atya így emlékezik vissza: „Akkoriban nem volt még püspök Kárpátalján, ezért meghívtam a kassai püspököt, hogy jöjjön el hozzánk, és szolgáltassa ki a szentséget az elsőáldozóknak. Tkáč püspök egy hétre el is jött Kárpátaljára, és ez idő alatt meglátogatta a szlovák ajkú plébániákat.”

Sokaknak, akik akkoriban gyerekek voltak, még mindig elevenen él az emlékezetükben az elsőáldozásuk nagy ünnepe, amelyen Alojz püspök volt a szentmise főcelebránsa.

Első szentáldozás, 1990 (archív felvétel a nagybereznai Szentháromság-plébániáról)

Ezt követően a kassai főpásztor többször is segített a mai munkácsi egyházmegye plébániáinak. Jól tudta, milyen a kommunista uralom, hiszen őt is üldözték a szolgálata miatt.

*

Alojz Tkáč 1934. március 2-án született Ohradzanyban (Homonnai járás). Az általános iskolát szülőhelyén, a gimnáziumot Humennében végezte. Két évig a pozsonyi Comenius Egyetem filozófiai karán, majd 1961-ig ugyanitt a Cirill és Metód Római Katolikus Teológiai Karon tanult.

1961. június 25-én szentelték pappá. Fél évvel szentelése után kétéves sorkatonai szolgálatra kellett bevonulnia.

1974-ben nyilvános beszédben bírálta az állam egyházellenes lépéseit. A külföldi sajtó széles körben beszámolt erről, ami nem kerülte el az állambiztonsági szolgálat figyelmét sem. Visszavonták a papi szolgálat gyakorlására vonatkozó állami engedélyét. 1983-ig villamosvezetőként és az állami erdészet munkatársaként dolgozott Kassán.

Miután 1983-ban visszatérhetett a lelkipásztori szolgálatba, a cservenicai plébánia adminisztrátoraként tevékenykedett. II. János Pál pápa 1990. február 14-én kassai püspökké, 1995. március 31-én kassai érsek-metropolitává nevezte ki.

II. János Pál pápa 1995. július 2-án, kassai látogatása és a három kassai vértanú szentté avatása alkalmával palliumot adományozott Alojz Tkáč érseknek. A kassai metropolita-érseki tisztséget 2010. július 10-én adta át. Az emeritus érsek lelkes önkéntes véradóként állami elismerésben is részesült.

Bernard Bober jelenlegi kassai érsek így emlékezett vissza Alojz Tkáč érsekre: „Nagyon jó volt a kapcsolatunk, jól tudtunk kommunikálni egymással. Fontos volt számára, hogy az egyházmegye valóban megújuljon szerkezetében, ami a kilencvenes években sikerült is. Több mint száz új templomot áldott meg és szentelt fel; megújította az 1950-ben bezáratott szemináriumot, helyreállította az egyházi struktúrákat. Neki és a ’90-es évek után eljött szabadságnak köszönhetően minden évben újabb és újabb papok érkeztek a plébániáinkra, ami nagy ajándék volt a totalitarizmus idején történt üldözések után. Jó természete volt. Társaságkedvelő volt, szerény. Mindig emlékeztetett bennünket, hogy mindenben, evésben, ivásban legyünk mértékletesek, és mindig örült, ha jó dolgokat hallott a papokról, amikor az emberek felkeresték. Látszott rajta, hogy boldog, hogy erőfeszítései nem hiábavalóak. Az egyházmegye érsekeként és püspökeként én lettem az utódja. 2010-ben vettem át a hivatalt, és azóta együtt laktunk. Amennyire tudott, segített. Feladatot kért, továbbra is ki akart menni a terepre, hogy találkozzon a papokkal. Emeritusként is nagyon szeretett dolgozni. Az utolsó éveket a gyengeség, a betegsége jellemezte.”

Forrás és fotó: ke-arcidieceza.sk, Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír