A konklávék története

A konklávé szó a latin „cum clave”, azaz: „kulccsal” kifejezésből származik. Egyrészt azt a zárt helyiséget jelöli, ahol a pápaválasztás zajlik, másrészt a bíborosok közösségének megnevezése, akik részt vesznek a választáson, harmadrészt jelenti magát a pápaválasztást is.

A pápaválasztás egyik fő szabályozója II. Miklós pápa (990-es évek – 1061) volt 1059-ben, ő  a pápa tanácsadó testületére bízta a római püspök utódjának megválasztását In nomine domini rendelkezésével. A császárnak megerősítési, a római klérusnak és a népnek utólagos hozzájárulási jogot biztosított. Rendelkezése szerint a pápa megválasztásához elég volt az egyszerű (50 százalékos) többség.

A történelemben többféle módon választották meg a pápát: az első évezredben leginkább a római nép és a római papság döntött. A 10. században azonban a római főúri családok kezébe került a kérdés eldöntése, ez a század így a pápaság egyik mélypontjának nevezhető. A kereszténység történetének első ezer évében egyébként tulajdonképpen

szóba sem került, hogy más város püspökét hívják meg a római főpapi tisztségre, mivel úgy tartották, hogy a püspök haláláig el van jegyezve székhelyével.

Végérvényesen III. Sándor pápa 1179-es konstitúciója utalta a bíborosok hatáskörébe a pápaválasztást; bár sok korábbi történelmi kellemetlenséget orvosolt, mégis szinte azonnal egy másik súlyos nehézséget hozott magával: a széküresedés (sede vacante) és az új pápa megválasztásának időszaka túl hosszúra nyúlt. Ehhez még hozzájárult a bíborosok korlátozott száma és ennek negatív következményei is. Ugyanebben az évben a III. Lateráni Zsinat kétharmadra módosította a szükséges szavazatok arányát.

Évekre nyúló konklávék

III. Sándor halála után a bíborosi kollégium tagjainak száma hosszú ideig tíz és húsz között ingadozott. Többször előfordult, hogy a széküresedés időszaka hónapokig elhúzódott, nem ritkán egy évig is.

Bár nem vehetett részt a pápaválasztáson, mégis Isten népe volt az első, melyet aggodalommal töltött el a kár, amit az Egyház emiatt elszenvedett. 

Négy egymást követő alkalommal kellett a bíborosokat a választás mielőbbi befejezésére kényszeríteni azzal, hogy bezárták őket.

1216-ban Perugia lakói a bíborosokat a városnak abba a palotájába zárták be, ahol a választásra összegyűltek. Hasonlóképpen viselkedtek a rómaiak IX. Gergely pápa halála után 1241-ben, bezárván a bíborosokat Septimius Severus római császár Palatinus dombi palotájába. Ugyanígy tettek Anagni lakói is 1243-ban, hogy véget vessenek a hosszúra nyúló széküresedés időszakának, amely 1241-ben a mindössze pár hónapig uralkodó IV. Celesztin halálával következett be.

A viterbói pápai palota, melynek lebontották a tetőzetét
(Fotó: Wikimedia Commons)

A bíborosok utolsó és egyben leghíresebb bezárására Viterbóban került sor. IV. Kelemen 1268-ban bekövetkezett halála után a bíborosi kollégium tagjai itt gyűltek össze, hogy megválasszák a következő pápát, de nem jutottak egyezségre. A viterbóiak úgy döntöttek, hogy bezárják a palotában összegyűlt bíborosokat, befalazva az ajtókat. Azonban a befalazás ellenére sem találtak megoldást. A türelmetlen viterbóiak lebontották a palota tetőzetét, és csak kenyeret és vizet adtak a bíborosoknak. Végül is megválasztották X. Gergely pápát – a széküresedés időszaka 2 évig és 9 hónapig tartott.

Kulcsra zárva

Ebből a kellemetlen tapasztalatból okulva X. Gergely intézményesítette a „konklávét” (cum clave = kulccsal, vagyis bezárva) 1274-ben, és meghatározta annak működési feltételeit Ubi periculum kezdetű rendelkezésével. Előírta, hogy tíz nappal a pápa halála után a bíborosoknak össze kell ülniük; hogy a pápaválasztásnak egy szigorúan zárt helyen kell történnie, egyetlen teremben, falak és elválasztó függönyök nélkül, hogy egy közösségben éljenek. Tilos a kijárás és mindenféle kapcsolat a külvilággal, a bíborosoknak a titkos beszélgetéseket kerülve, szerény körülmények között kell élniük ezekben a napokban. A konklávé kulcsait őrizet alatt kell tartani: a belső kulcsokat a camerlengo bíboros, a külsőket pedig a konklávét kívülről felügyelő őr vigyázta. Az ételeket körforgós ablakon keresztül kell bejuttatni a bíborosoknak, alapos ellenőrzés után, hogy ne tartalmazzanak semmilyen jellegű üzenetet. Amennyiben három nap után nem hoztak döntést, a következő öt napon csak egy fogást szolgálhatnak fel nekik délben és este. Az öt nap elteltével pedig csak kenyeret, bort és vizet kaphatnak.

Mint minden merész reform, Boldog X. Gergelyé is akadályokba ütközött a megvalósítás terén. Két évvel életbelépése után V. Adorján és XXI. János eltörölték, és visszatért a hosszú széküresedések ideje. 1294-ben V. Celesztin pápa öt  hónapos pápasága alatt, mielőtt lemondott volna, visszaállította a konklávé szabályait, amelyeket az őt követő, egy nap alatt megválasztott VIII. Bonifác pápa szilárdan megerősített. Azóta megszakítás nélkül tiszteletben tartják a konklávéra vonatkozó törvényeket, amelyeket azonban a körülmények és a tapasztalatok fényében többször módosítottak.

A szavazás módjai

IV. Piusz az 1562-ben kiadott In eligendis bullával szabályozta a szavazás és a szavazatszámlálás módját. Más pápák a bíborosok és a kongregációk széküresedés időszaka alatti hatáskörének és a választás módjának meghatározásával foglalkoztak.

Szavazócédula a 19. századból

Szent X. Piusz pápa az 1904. december 25-én kiadott Vacante sede apostolica kezdetű konstitúcióban foglalta össze a korábbi pápák határozatait, tovább pontosítva őket.

Különös figyelmet szentelt annak, hogy véglegesen megszüntesse a világi hatalom bármiféle beavatkozását a konklávéba

– erre okot az adott, hogy éppen az ő megválasztásakor, az 1903-as konklávén a krakkói bíboros érseken keresztül Ferenc József császár vétót nyújtott be a fő esélyes Mariano Rampolla bíboros államtitkár ellen. VI. Pál pápa 1975-ben tette közzé a Romano Pontifici eligendo kezdetű konstitúciót, ez a dokumentum az, ami 80 évben határozza meg a konklávén részt vevő bíborosok felső korhatárát, amely azonban nem a konklávé kezdetétől számítódik, hanem a széküresedéstől, tehát akik a széküresedéskor még nem múltak el nyolcvan évesek, a konklávé kezdetekor viszont igen, részt vehetnek a választáson.

VI. Pál dokumentuma után II. János Pál pápa 1996-os Universi dominici gregis apostoli konstitúciója következett, ez többek közt meghatározta, hogy ha 12 szavazási kör után sincs kétharmados győztes, akkor egyszerű, 50 százalékos többséggel is lehet pápát választani.

XVI. Benedek azonban visszaállította a régi kétharmados szabályt 2007. június 11-i rendelkezésével, azzal, hogy a 12 forduló után csak a két legtöbb szavazatot kapott jelöltre lehet szavazni, és maguk a jelöltek nem szavazhatnak.  Legutóbb XVI. Benedek 2013. február 25-én megjelent Normas nonnulas kezdetű motu propriójával engedélyezte, hogy a bíborosok testülete előre hozza  a konklávé időpontját, amennyiben jelen van minden választó bíboros, és ne kelljen 15 napot várniuk.

Mindig a Sixtus-kápolnában tartják?

A Sixtus-kápolnában 1492-ben tartották az első konklávét, 1559 óta pedig kisebb megszakításokkal folyamatosan ott tartják. A 19. század első felében ugyanis pár évtizeden keresztül a Quirinalis-palotában tartották a pápaválasztást: 1823-ban itt választották meg XII. Leót; 1829-ben VIII. Piuszt, 1831-ben XVI. Gergelyt és végül IX. Piuszt 1846-ban. Korábban is megesett, hogy valamiért nem a Sixtus-kápolna adott otthont a konklávénak.

1455 óta csak öt választást tartottak az Apostoli Palotán kívül. Emellett a 110-ből 28-at tartottak Rómán kívül: Terracina (1088), Cluny (1119), Velletri (1181), Verona (1185), Ferrara (1187 október), Pisa (1187 december), Perugia (1216, 1264–1265, 1285, 1292–1294, 1304–1305), Anagni (1243), Nápoly (1254, 1294), Viterbo (1261, 1268–1271,1276 július, 1276 augusztus-szeptember, 1277, 1281–1282), Arezzo (1276 január), Carpentras/Lyon (1314–1316), Avignon (1334, 1342, 1352, 1362, 1370), Konstanz (1417) és Velence (1799–1800). Három választás menet közben költözött: az 1268–71-es, az  1292–94-es és az 1314–16-os.

Mennyi ideig tart?

1831 óta, amikor a bíborosok 54 napig tanácskoztak XVI. Gergely megválasztása előtt, még egyetlen konklávé sem tartott öt napnál tovább. Az utolsó öt pápaválasztás 2-3 napon belül zajlott le.

Néhány adat a 20. századi konklávék történetéből:

1903
X. Piuszt a 7. szavazás alkalmával választották meg, a konklávé 5. napján (a mai, naponta 4 szavazást előíró szabály ekkor még nem létezett).

1913
XV. Benedek a 10. szavazás után lett pápa, a 4. napon.

1922
XI. Piuszt a 14. szavazás után választották meg az 5. napon.

1939
XII. Piusz 3 forduló után nyerte el a szavazatok többségét, a 2. napon. XII. Piusz valójában már a második szavazás alkalmával többséget szerzett, de az ő kérésére egy harmadik fordulóra is sor került.

Ez volt egyébként a történelem legrövidebb konklávéja, kevesebb mint 26 óráig tartott.

1958
XXIII. János a 11. szavazást követően nyert, a konklávé 3. napján.

1963
VI. Pált a 6. forduló után választották meg, szintén a 3. napon.

1978
I. János Pál a 4. szavazás után lett pápa, a 2. napon.

1978
II. János Pál a 8. forduló után, a 3. napon szerezte meg a szavazatok többségét.

2005
XVI. Benedeket kicsit több mint egy nap alatt választották meg 2005. április 19-én, mindössze két szavazási forduló után.

2013
Ferenc pápát is alig több mint egy nap alatt választották meg 2013. március 13-án, három forduló után.

A konklávé menetéről ITT is olvashatnak.

(Az összeállítás először 2013-ban jelent meg, annak az írásnak a frissített változatát olvashatták.)

Forrás: Magyar Katolikus Lexikon; Wikipédia; Vatikáni Rádió; Vatican.va

Magyar Kurír 
(vn)