Nigériai napló (4.) – Egy hálás édesanya az orvosmisszióról: „Nélkületek csendben meghalnék”

Kitekintő – 2022. február 3., csütörtök | 20:45

Az Afréka Alapítvány meghívására Csókay András és Fodor Réka orvosok társaságában részesei lehetünk az onitshai missziónak. Február 1-jén és 2-án az egyházmegye két kórházába mentünk el, ahol ingyenes orvosi vizsgálatot és gyógyszereket biztosít az orvosmisszió.

„Küldetésed van! Hogy jobbá tedd a világot!” – vendéglátónk, a kórházigazgató Izunna atya reggeli szentmiséin egészen rendkívüli érzékenységgel és nagyon világosan fogalmazza meg a homíliát. Ma reggel mintha összefoglalta volna az elmúlt két nap és az elkövetkező napok üzenetét, és egyben arra buzdított, hogy lépjünk mindig egyre tovább a küldetésben. „Te is orvosként, te is újságíróként…” A nigériai misszió jobbá teszi a világot, és ezt valóban hirdetni kell, hogy sokakhoz elérjen a híre, és minél többen közeledjenek – lélekben vagy konkrét adományokkal, tettekkel – ehhez a sokat szenvedett földrészhez, bekötözzék számtalan sebét.

Hogy az ingyenes, önzetlen segítséggel helyreállítsuk ezt a mély igazságtalanságot, egyengessük a szakadékot, ami szegények és gazdagok, a világ északi és déli fele között tátong.

Mérhetetlen korrupció szövi át ezt az országot, rengeteg csaló igyekszik a gazdagság ígéretével elvenni a szegényektől azt a kicsit is, amivel bírnak. Az ország a gyarmati idők örökségét hordozza; a hatalmas területen nagy a megosztottság, amiből sokféle erőszak fakad. Szelíd és türelmes embereket látunk magunk körül a kórházban, de ha az utakat járjuk, az autó ablakából látjuk azt is, hogy olykor pillanatok alatt kitörnek az indulatok.

Amikor Réka 2020 tavaszán a Covid miatti bezárások következtében hat hónapra Onitshában rekedt, a Magyar Kuríron rendszeresen közzétettük felhívásait. Olvasóink minden várakozáson felüli nagylelkűséggel reagáltak, egyre több adomány érkezett Magyarországról. Az éhezőknek rizst, jamgyökeret osztottak belőle, de – hogy kövesse a bölcs mondást, azaz ne csak halat, hanem hálót is adjon a szegényeknek – az Afréka Alapítvány újabb és újabb projektek megvalósításába kezdett az egyházmegye kórházaiban. Az afrikaiakban élő erős reménnyel indult minden kezdeményezés, kevés pénzből, bízva abban, hogy a Jóisten megadja majd hozzá, ami hiányzik. Így fúrattak kutat Awka-Etitiben, hoztak létre radiológiai központot Umudiokában, és építették fel az Afréka-házat Ifite-Ogwariban.

Awka-Etiti alig harminc kilométernyire, autóval szerencsés esetben egy órányira van Onitshától. Szerencsétlen esetben ez állítólag négy-öt óra is lehet. A göröngyös utakon hol jobbról, hogy balról jönnek szembe a jellegzetes, sárga motoros riksák, csordultig pakolt furgonok, motorok, autók; az út mentén árusok, kis asztalkáikon avokádóval, kókusszal, jamgyökérrel, magvakkal, banánnal és még megszámlálhatatlan gyümölccsel, közben egy-egy üzlet, ahol óriási Mária- és Jézus-szobrokat vagy számunkra felismerhetetlen alakokat árulnak, ruhák, cipők, csetreszek között óriás kovácsoltvas, és ki tudja, miből összetákolt kapukat kínálnak… Jó lenne kiszállni és belekavarodni a forgatagba, de nem szabad, vigyáznak ránk.

Az onitshai egyházmegye tizenkét kórháza közül az egyik Awka-Etitiben található, 2020 júliusában fúratott a telkén kutat az Afréka Alapítvány. Hatalmas kincs ez Afrikában, ahol sok helyen nélkülözik az ivóvizet.

Az alapítvány nagylelkű adománya nemcsak a kórházat látja el ingyenesen tiszta vízzel, hanem a város és környéke lakóit is. Látogatásunkkor éppen a szomszéd faluból érkeztek vízért motorral, talicskával.

Nigériában nincs társadalombiztosítás, mindenért fizetni kell, nagyon kevesen jutnak el orvoshoz. Hatalmas ajándék ezért egy-egy településnek, amikor megérkezik a magyar doktornő, és egy nap alatt kétszáz beteget megvizsgál, ellát a szükséges gyógyszerekkel. Egy településre egy nap jut, kora reggeltől késő estig tartanak a kontrollvizsgálatok, a laborosok az orvos érkezésekor már készen állnak az első betegek eredményeivel.

Most könnyebbek a napok, mert mi is itt vagyunk, tudósítunk, filmet forgatunk, ezért Réka az érsek alkancellárja, Basil atya hatékony segítségével helyi orvosokat is szervezett segítőnek, egyszerre négy teremben zajlanak párhuzamosan a vizsgálatok. Az ingyenes orvosságokat utána azonnal átvehetik a patikában.

A betegek mérhetetlenül hálásak. „Ha nem lenne ez az ingyenes lehetőség, csendben meghalnék” – mondja el kérdésemre egy családanya. Nem is szeretnék belegondolni, hányan vannak, akikkel ez megtörténik. És miért? Mert megkapták a maláriát, ami mindössze pár dollárnyi összegből gyógyítható, de nekik nincs ennyi pénzük. A WHO adatai szerint, ha az egész világot tekintjük, a malária áldozatainak 30 százaléka Nigériában veszti életét ebben a könnyen kezelhető betegségben.

Megrendítő módon sűríti magába ennek az édesanyának ez az egy mondata az afrikai szegények drámáját és fedi fel a misszió értékét. Ha nincs pénzük a vizsgálatra, gyógyszerre, a betegség elhatalmasodik, megtámadja a belső szerveket. Nem jut nekik ennyi: egy ötperces vizsgálat és egy pár dolláros gyógyszer, és ezért meghalnak – ki tudja, mennyi árvát hagyva maguk után, akiknek még jobban beszűkülnek a lehetőségeik, ha nincs gondoskodó szülői háttér mögöttük.

Sokakkal beszélgetünk, Emmanuel atya segít úgy megfogalmazni a kérdéseket, hogy a betegek könnyen megértsék, így már könnyű a kommunikáció, szívesen válaszolnak és mondják el néhány mondatban, mennyire hálásak doktor Rékának és a magyaroknak, akik az adományaikkal lehetővé teszik az ingyenes kezelést.

Fabian atya, a kórház igazgatója elmondta, hogy átlagosan 15–20 beteg jön naponta vizsgálatra, akik meg tudják fizetni. A legtöbben inkább a népi gyógymódokat választják: kinint tartalmazó fakéreg főzetével próbálják meggyógyítani magukat, ami a betegség kezdetén olykor sikerül is, de a legtöbb esetben nem elegendő.

Másnap Umudioka kórházába megyünk, ahol Linus atya, az igazgató megosztja velünk: ez még szegényebb terület, földművesek lakják, alacsonyabb az iskolázottság is. A betegeken is látszik, sokan az életkorukat sem tudják megmondani, és a betegségük kezdetét is nehéz kideríteni, nehezen tájékozódnak az időben: jobb esetben valamilyen időjárás-változáshoz tudják kötni, de sokan még ahhoz sem. Réka és Enikő (aki a műtétek kezdetéig a kontrollvizsgálatoknál segít áldozatkészen) végtelen türelemmel fogadják sorban a betegeket, ám ez a helyzet még számukra is kihívás, meg kell találni a kommunikáció új útjait.

Az Afréka Alapítvány segítségével épült fel ebben a kórházban a radiológiai osztály, ahol röntgen- és ultrahang-készülék várja a betegeket. A nap 24 órájában rendelkezésre áll, nemzetközi szabványok szerint készült, a falakat ólombevonattal látták el, hogy védjék a személyzetet a sugárzástól.

Érkezésünkkor egy kismamát vizsgálnak ultrahanggal – nagyon fontos, hiszen sokan halnak meg a vizsgálatokkal kivédhető komplikációk miatt, sok árvát hagyva maguk után.

„Ne félj, csak higgy” – szólt Izunna atya tanítása két nappal ezelőtt, a missziós út első kórházi napjának reggelén. Több száz beteg vizsgálata, gyógyítása, daganatos gyerekek és más idegsebészeti beavatkozásokra várakozók műtétje előtt ez a buzdítás különösen aktuális, és nekünk, laikus szemlélőknek is erőt ad, hogy ne keseredjünk el a mérhetetlen szükség és a kezelhetetlen esetek láttán.

A világnak ezen a táján mintha kevesebb lenne a félelem és nagyobb a hit, igyekszünk napról napra tanulni tőlük.

Ha támogatni szeretné a nigériai missziót, ezen a számlaszámon megteheti: Afréka Alapítvány 10101346-27099400-01004002 (IBAN: HU66 SWIFT kód: BUDAHUHB)

Szerző: Thullner Zsuzsanna

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria