Az irgalmasságnak szentelik a most elkezdődött egyházi évet Ukrajnában

Tisztelendő Atyák és Megszentelt Életet Élő Személyek!

Krisztusban Kedves Testvérek!

Az új liturgikus év kezdetén, advent első vasárnapján Isten irgalmáról szóló üzenettel fordulunk hozzátok. Hazánk nehéz időszakot él. Nektek, hívőknek és minden jóakaratú embernek címezzük levelünket, hogy a tragikus katonai események és azok következményei közepette ne feledkezzünk meg az irgalmasságról, és ne veszítsük el azt. Ezért döntöttünk úgy, hogy meghirdetjük az irgalmasság évét. A háború okozta sebek és a pusztítás akkora mértékű, hogy sok évbe telik, míg begyógyulnak, és újraépül, ami elpusztult.

Meggyőződésünk, hogy az Úr irgalmasságának misztériumáról való elmélkedés segít újra felismernünk ennek az isteni tulajdonságnak a nagyságát és erejét, valamint felkelti lelkünkben a vágyat, hogy kegyelmet merítsünk a Szeretet Forrásából, amely az Ő végtelen irgalmasságában nyilvánul meg.

Erőre van szükségünk ahhoz, hogy éljünk, hogy szeressünk, hogy megvédjük hazánkat, hogy munkánkkal másokat szolgáljunk. Szükségünk van a békére a szívünkben és a törhetetlen reményre. Erős hitre van szükségünk, amely formálja döntéseinket és tetteinket. Ma az orosz–ukrán háború borzalmait éljük át, és érezzük azon emberek tetteinek következményeit, akik Isten irgalmát nem ismerve azért jöttek földünkre, hogy gyilkoljanak és pusztítsanak. Mennyi gonoszságot, erőszakot, hazugságot, aljasságot és cinizmust hordoz magában az ellenség. Mindez az Istent elutasító, üres lélek hidegségére utal. De fennáll a veszélye annak is, hogy kihűl a szívünk, és alkalmatlanná válik az életre az önzőség, a közömbösség, a kétségbeesés, a fáradtság, a gyűlölet vagy a csüggedés miatt.

Az Úrhoz kell jönnünk, aki hív minket: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve…” (Mt 11,28) Szavai egyértelműek és kifejezőek, ahogyan az Ő szent jelenléte is az Egyházban. Jézus itt maradt velünk, és Ő szavai és szentségei által gyógyítja sebeinket, csillapítja szomjas lelkünket, és békességet ad nekünk.

Az Úrban feléled a szívünk, és van erőnk a szeretet útján járni. Őbenne tapasztaljuk meg az irgalmasságot, ami erőt ad ahhoz, hogy mi is irgalmasak legyünk,

mert az irgalmasság az ember legjobb megnyilvánulása. A gyónás szentségében különösen megérintjük Isten irgalmát. Igyekezzünk tehát gyakran gyónni, legalább havonta egyszer, hogy a megszentelő kegyelemben legyünk! Közeledjünk Isten oltárához, ahol Jézus táplál minket testével és oltja lelkünk szomját vérével! Miután megkaptuk az Urat a szentáldozásban, beszéljünk hozzá, dicsőítsük Őt! Az imában, a Mindenható jelenlétét felismerve bízzuk rá minden ügyünket! Legyünk Vele a szentségimádás rövid vagy hosszú ideje alatt, akár a plébániai közösségben, akár személyesen! Bizalommal, szeretettel, tisztelettel, hálával és alázattal engeszteljük az Úr Irgalmas Szívét mindazért a mellőzésért és elutasításért, amit a bűnösök okoztak neki! Az Úrból merítsünk lelki erőt! Bízzuk rá magunkat, szeretteinket, bízzuk rá különösen azokat, akik eltávolodtak és elveszítették a hitüket! Bízzuk rá Ukrajnát és az egész világot!

Kedves Testvérek!

II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű enciklikájában találunk egy olyan kijelentést, amelyben Krisztus arra tanít bennünket, hogy az ember nemcsak magától Istentől tapasztal irgalmat, hanem arra is hivatott, hogy irgalmat gyakoroljon másokkal (lásd DM 14).

A világnak szüksége van irgalomra, Isten irgalmára. Isten kegyelmét csak akkor tudjuk továbbadni, ha mi magunk is merítünk belőle. Először legyünk tudatában annak, hogy csak Istenben van erőnk és hatalmunk, majd tudatosítsuk, hogy arra vagyunk hivatottak, hogy ezt az irgalmasságot szavainkkal és tetteinkkel terjesszük. Mindenki a maga helyén, képességeinek és adottságainak megfelelően. Korunkban nagy kihívásokkal kell szembenéznünk, a szükség különböző formáival. Erőfeszítéseket kell tennünk, és keresnünk kell a lehetőségeket, hogy a lehető legjobb, legképzettebb és legistenibb módon válaszoljunk rájuk. Kérjük az Urat, hogy bátran és alázattal vegyük észre mások szükségleteit, mert az irgalom elleni bűn a vakság és a közöny. Önállóan vagy szervezetten, lehetőségeinkhez mérten válaszoljunk mások igényeire!

Különösen szeretnénk felhívni a figyelmet a katonákra, akik életük és egészségük árán védik hazánkat. Imádkozzunk értük, barátkozzunk velük türelemmel és érzékenységgel, különösen akkor, amikor a háború sebei érezhetővé válnak, és segítsünk enyhíteni a fronton lévők létfontosságú szükségleteit. Emlékezzünk meg róluk – mind az élőkről, mind a holtakról – a szentmisében a hívek könyörgésében! Vigasztaljuk azokat, akik rokonaikat, barátaikat és ismerőseiket elveszítették a háborúban! Nyissuk meg otthonaink ajtaját az árvák előtt! Ne feledkezzünk meg azokról az idős emberekről sem, akiket a háború – lerombolva otthonaikat – elűzött szülővárosukból vagy falujukból! A belső menekültek számára legyünk szomszédok, érezzék szívünk jóságát, hogy egy másik lakóhely, egy ismeretlen környezet ne legyen keserű és elviselhetetlen számukra.

Kérjük az Urat, hogy nekünk – akiknek megadatott, hogy Ukrajnában éljünk ebben a háborús időszakban – adjon vágyat, bölcsességet, bátorságot és erőt, hogy az Ő irgalmasságának tanúi legyünk! Kérjük, hogy az irgalmasság cselekedetei által mások is igyekezzenek megismerni Jézus Szívének irgalmasságtól áradó szeretetét!

Őszintén megáldjuk minden kezdeményezéseteket, ami az Isteni Irgalmasság évének gyümölcsöző és aktív megtapasztalására irányul: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

2022. november 25.

Az ukrajnai római katolikus egyház püspökei

Forrás és illusztráció: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír